:: Autó Pult ::

Épp azon gondolkodom, hogy a címbéli kijelentés egy kicsit erős. Nem, az első felével semmi gond nincs, azt rövidesen megmagyarázom, de vajon merhetek-e olyan autót kiskocsinak nevezni, amely közel 4 méter hosszú, vagyis körülbelül akkora, mint egy II-es Golf, és négy felnőtt még akkor is kényelmesen elfér benne csomagostul, ha nagyobbra nőttek az átlagnál? Hiába, a kiskategóriába pozícionált Polót a VW addig szteroidozta a generációk során, ameddig ide nem jutott. Szerencsére nem csak egyre terebélyesebb lett, hanem egyre sokoldalúbb és jobb - olyannyira, hogy objektív szempontok szerint senki nem képes felülkerekedni rajta a kategóriában.

Főleg akkor nem, ha a Polót az általunk próbált 1.2 TSI erőforrással nézzük - és akkor a kiskategóriában (a konszernen kívül) az egyedülálló hétsebességes DSG váltóról még nem is beszéltünk. Nem is csoda, hogy a Polóban brillírozik a mindössze egy vezérműtengelyes, összesen csupán nyolcszelepes négyhengeres turbós benzinmotor, hisz’ még a testes családi Jettát is meglepő vehemenciával mozgatta, nem hogy a viszonylag könnyű Polót. Azonban a 105 lóerő és a 175 Nm itt még annál is többet tud, mint gondolnánk: a 9,5 szekundum körüli nulla-százas sprintidő egy dolog, ám az sokkal fontosabb ennél, hogy a pöttöm, nagyon csendes és kulturált TSI szinte alapjárattól értékelhetően húz és már 1500-as fordulatszám alatt értékelhető nyomatékot képes leadni.

Végre egy olyan automataváltóval is találkozhatunk, ami ügyesen használja ki az erőforrásban rejlő lehetőségeket: normál módban, finom gázpedál-kezelés mellett a hétgangos, száraz kuplungos DSG 1400-1500 körül váltja el a fokozatokat, vagyis a motor-váltó úgy viselkedik, amit régebben kizárólag nagymotoros luxusautóktól láttunk, azt leszámítva, hogy a DSG nem tétovázik, hanem villámgyorsan hajtja végre a kapcsolásokat. Egyedül egy start/stop rendszernek örülnénk még. A városból épphogy kiérünk, máris azon találjuk magunkat, hogy hetedikben suhanunk, a főtengely pedig 100 km/h-nál mindössze 2000-et, dízelesen keveset forog. Nem nehéz kitalálni, hogy emiatt a fogyasztás igazán baráti: országúton visszafogott stílusban akár 4,5 liter körüli értékeket el lehet érni, míg városban 7-en belül lehet tartani – átlagban a hat liter reális. És ahogy mondtam, ha kell, nagyon lehet sietni vele, ami Sport-módban különösen igaz. Az összkép nagyautós – csillagos ötöst a hajtásláncnak.

A futómű a kategóriában elvárható mértékben szintúgy támogatja a kétarcúságot, bár az egyszerű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszerből a mérnökök nem tudtak csodát tenni. Az összkép így is korrekt, de a helykínálatbeli differencia mellett ezen a ponton regisztrálható a legnagyobb különbség a Polo és a Golf között. A tesztautó a kellemesnél feszesebb és főként hátul idegesebb volt, ám ez betudható feláras sportfutóművének illetve a 215 mm széles 16 colos papucsoknak. Mind határhelyzetben, mind terhelésváltásra stabilan viselkedett a sárga Polo, de azért nem váltja meg a világot, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy motorja hiába van ereje teljében, a sportosság ezen kivitel karakterétől távol áll, arra ott van a 180 lovas GTI.

A típus sokkal inkább komfortos, mint élvezetes tagja a B-szegmensnek, éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy válasszák az alap futóművel és a 185-ös 15 colos abroncsokkal; ezzel csendesebb, takarékosabb és harmonikusabb autót kapnak. Ráadásul így rögtön spórolhatnak 150 ezer forintot, ami elkél, hiszen a remek TSI-egység közel 330 ezerrel drágább a jó öreg 1,4 literes 85 lovas benzinesnél, amit főleg az újdonság kvalitásai alapján nem ajánlunk az autóhoz. A remek DSG-váltó különben közel 420 ezer forintot kóstál és alapjában véve megéri felárát, ám az 1.2 TSI a hatfokozatú manuális egységgel is hibátlan választás (amúgy csak ehhez a motorhoz jár hatfokozatú szerkezet), sőt, a hasznos hegymeneti elindulási asszisztens így is jár hozzá.

(Már tudjuk, hogy a hajtáslánc remek, de milyen a többi? Folytatás a második oldalon.)