Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Nem volt túl kellemes, amikor vasárnap hajnalban, valamivel négy óra előtt és körülbelül 2,5 óra alvás után megszólalt az ébresztőm. Legszívesebben kivágtam volna az ablakon, de nem tehettem: tudtam, hogy nincs idő ébredezni, azonnal kelni kell, különben lekéshetem a gépemet, s ezzel együtt várakozásaim szerint életem egyik legjobb hetét.

Büszkék vagyunk - a magyar csapat az élen végzett

A Kedvesemtől való gyors búcsúzkodást követően máris útnak indultam, miközben fejemben gondolatok milliói kavarogtak: „Vajon mi lesz a taktikánk? A versenyen a fogyasztásra, vagy inkább a pontosságra menjünk? Vajon hogy okoskodjuk ki az esetleges rövidítéseket, dugók esetén kerülőutakat?”.

Az Ukránok idén is komoly veszélyt jelentettek - galéria

Tudtam, hogy komolyan kell vennünk a megmérettetést, valamint azt is, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen tavaly hiába adtunk bele apait-anyait, tudásunk, valamint motivációnk épp nem volt elég a győzelemhez, így az Ukránokkal folytatott komoly csatát követően a második helyen értünk célba. Idén viszont mindenképp fordítani akartunk, és hát sikerült… - de ne rohanjunk még ennyire előre!

36 versenyző és megannyi szervező (zöldek) a képen

Az együtt töltött egy hét után elmondhatom, hogy jobb és összetartóbb csapatunk nem is lehetett volna: Árvay Péter képviselte a Porschét importőri oldalról, az Autó Pult kéttagú különítményét pedig Kovács Miklós kollégánk egészítette ki a vezess.hu magazintól.

A sors pikantériája volt, hogy mind a négyen 1986-os születésűek vagyunk, vagyis nem meglepő, hogy közös érdeklődési köreink révén is rendkívül hamar megtaláltuk az összhangot, és olyan jó hangulatban telt a teljes túra, hogy arra bármikor nagy örömmel fogok visszaemlékezni.

Íme, a magyar autó - galéria

A Porsche jóvoltából idén immár másodszor vehettünk részt Szabó kollégával a Porsche Közép-Kelet-Európai régiója által (PCEE) szervezett eseményen, ami tavaly egyszeri rendezvénynek tűnt, ám a kitalálók a 2012-es Isztambul-Budapest Performance Drive óriási sikerén felbuzdulva újra nekiveselkedtek a véget nem érő munkának, hogy egy felejthetetlen hetet hozhassanak össze a főként Porsche-képviselőkből, újságírókból, s kiemelt ügyfelekből álló csapatoknak.

Úttalan utakon

Itt jegyezném meg, hogy minden elismerésünk a cseh központ munkatársaié, akik éjt nappallá téve fáradoztak azon, hogy gondtalanul zajlódjon le az izgalmakkal teletűzdelt program. Szerencsére így is történt, és az összes csapat bárminemű probléma nélkül teljesítette az összesen közel 2000 kilométeres megmérettetést.

Rendőri felvezetés Moldovában - ára vicces, 6000 forint óránként...

A versenytáv és az alapkoncepció tehát hasonló volt a tavalyiéhoz, ám Isztambul helyett Kisinyovból (Moldova fővárosa) indultunk, a cél Magyarország helyett Szlovákia fővárosa volt, és ezúttal nem Porsche Panamerákban, hanem Cayenne-ekben foglalhattunk helyet.

2013-ban Moldova, Ukrajna, Lengyelország (2 csapattal), Csehország, Szlovákia, Románia, Fehéroroszország, nem utolsósorban pedig Magyarország került fel a nevezettek listájára, így összesen 9 csapat küzdött meg egymással.

Moldovában 120 km-es borpince-alagútrendszerrel is találkoztunk

A feladat látszólag igencsak egyszerű volt: az út során végig a lehető legalacsonyabb fogyasztásra kellett törekednünk, de az időtényező is kulcsfontosságú szerepet kapott, hiszen minden szakasz esetében percre pontosan kellett célba érkeznünk – minden korai perc duplának, a késettek pedig szimplának számítottak.

Csalás kizárva!

A verseny szervezői kihangsúlyozták, hogy a legalacsonyabb fogyasztás elérésén van a fő hangsúly, ám mint kiderült, számolásaink alapján nem minden szakaszra volt érvényes ez a megállapítás.

Az egyenlet nem bonyolult, a hat mért szakaszon a legalacsonyabb átlagfogyasztású csapat eredménye volt a mérce, amihez képest minden plusz liter az átlagfogyasztásban 5 perc büntetést jelentett a többiek számára, vagyis 1 perc 2 decinek felelt meg az átlagfogyasztást tekintve.

Nagy taktikai csata volt - sok-sok fotó a galériában

Igen ám, de a kilométerek számolásában is volt egy apró csavar: a szervezők minden esetben az általuk megadott távolsággal osztották el a tankolt literek számát, vagyis ha lehetett, megérte rövidíteni.

Az autók navigációs berendezéseibe az összes szakasz esetében be volt táplálva az ajánlott útvonal, ám számos alkalommal vehettük igénybe a rendelkezésünkre bocsátott táblagépeket, amelyeken rendelkezésünkre állt mobil internet is az ügyeskedés fenntarthatóságának érdekében.

Az időjárás sem kímélt minket - kattintásra galéria nyílik

A tankolásokat egymásnak végezték a csapatok, és a kiélezett küzdelemben a szigorú felügyelet ellenére bizony meg-megjelentek gázolajfoltok az autók alatt. Az üzemanyag-betöltőnyílások természetesen plombázva voltak, így a csalás ki volt zárva.

A sztenderd szakaszokat egyébként egy terepes ügyességi verseny, egy kerékcserés megmérettetés és egy Porsche 911-essel abszolvált szlalomfutam is kiegészítette, így az eredmény igencsak összetett volt, vagyis nem ártott végig koncentrálni.

A kerékcsere is becsületesen megizzasztotta a társaságot

A taktikát, miszerint fogyasztásra, vagy inkább pontosságra hajtsunk, senki nem határozta meg, ám eredményünkből kiderült, hogy nem feltétlenül kellett választani a kettő között: az időtényezőt tekintve úgy lettünk végül nulla hibapontosak (vagyis az összes szakaszt percre pontosan teljesítettük), hogy a teljes távra kivetítve nekünk volt a legalacsonyabb átlagfogyasztásunk.

Mivel a pontosságot, a meghatározott cél-/végpontokat és az üzemanyagot leszámítva teljesen nyitott verseny volt, mindenki kedve szerint ügyeskedhetett.

Bár sokat nem segít, az autó tolását mi sem vetettük meg

Voltak olyanok, akik 5 (!!!) báros guminyomással igyekeztek decilitereket faragni, egyesek leszigszalagozták a Cayenne-ek illesztési hézagait, mások az előbbi megoldást kiegészítve a ködlámpaházakat, sőt, a légbeömlőket is beragacsozták az alacsonyabb légellenállás elérésének reményében, ám a legradikálisabb és egyben legbutább megoldás a 8-as rajtszámú moldáviai csapattól érkezett, akik közel az egész távot behajtott külső tükrökkel abszolválták.

A hét során biztonsági megfontolásból próbáltam rávezetni őket cselekedetük feleslegességére, kihangsúlyozva, hogy az aerodinamikailag tervezett tükröket behajtva csak nagyobb lesz az autó légellenállása, ám fáradozásom csak az utolsó etapra ért révbe.

A tankolások mérnöki precizitással történtek

A mi verziónk közel sem volt ilyen ’rafinált’: mivel kiszámoltuk, hogy négyfős terhelés és telepakolt csomagtartó esetén a V8-as dízelmotorral hajtott, nem mellesleg minden földi jóval felszerelt, hegyomlásnyi méretű és óriási papucsokkal felszerelt Cayenne-ek szinte alulról súrolják a 3 tonnát, az ilyesféle furfangok bizony gyakorlatilag semmit nem hoznak, így inkább a fogyasztásorientált, okos és előretekintő vezetési stílus mellett tettük le voksunkat.

Élmény volt így célba érni...

A négyzónás klímaberendezés használata fel sem merült (persze az ablaklehúzás sem), amely lépés a melegre és autónk fekete voltára való tekintettel nem volt mindig kellemes, de a siker érdekében valahol áldozni kellett.

Viszont végig ’játszottunk’ az útvonal folyamatos szemmel tartásával (kanyarok, emelkedők, lejtők), szinte semmit nem fékeztünk, finoman kezeltük a gázpedált és rengeteget gurultunk üresbe tett váltóval.

500-600 kilométeren keresztül borzasztóak voltak az útviszonyok

Utólag visszatekintve nagy móka volt, ahogy az éppen aktuális sofőrnek három irányból osztottuk a javaslatokat, de mindenki élvezte a csapatmunkát. A guminyomás esetében különben a gyárilag megadott maximális értékre szavaztunk, ugyanis egyrészt a technikát nem akartuk tönkretenni, valamint a borzalmas utakon egy esetleges defekt sem hiányzott.

Ukrajnában minden lehetséges...

Apropó, utak! Az ukrajnai útviszonyok bőven megérnek egy külön ’felvonást’, így az öt országban tapasztaltakról – külön az ukrán részre koncentrálva, amit nem győzünk hangsúlyozni - rövidesen külön megemlékezünk.

Higgyék el, érdemes lesz velünk tartani, és majd Olvasóink is meg fogják érteni, hogy a versenyző országok zászlóival felmatricázott Porsche Cayenne S Diesel-ek miért várták egy fogyasztásra koncentráló versenyen utcai abroncsok helyett nem éppen hatékony terepgumikkal felszerelve a mezőnyt a repülőtéren...

A terepgumikra bizony szükség volt - galéria

Cél szentesíti az eszközt

A csapatok kivétel nélkül a Porsche luxusterepjárójának legfrissebb, és egyúttal legharmonikusabb kivitelével bizonyíthatták ügyességüket és rátermettségüket. A Porsche Cayenne S Diesel két turbófeltöltővel lélegeztetett 4,2 literes V8-as erőforrása 382 lóerőt és 850 Nm-es csúcsnyomatékot állít a sofőr rendelkezésére, aminek köszönhetően az autó akár 5,7 másodperc alatt képes teljesíteni a 0-100 km/h-s sprintidőt, végsebessége pedig eléri a 252 km/h-t.

Sokak szerint divatterepjáró - mi nem így éreztük...

A Cayenne S Diesel gyári átlagfogyasztása mindeközben csupán 8,3 liter 100 kilométerenként, a verseny során pedig a nehéz körülmények ellenére mi is gond nélkül hoztuk a 7,5-8,5 liter közötti értékeket, vagyis normális, napi használatban nem nehéz 9 literen belül maradni. A V8-as dízelmotor erejét a nyolcsebességes, automatikus start/stop funkcióval is ellátott Tiptronic S automataváltó továbbítja mind a négy kerékhez. A Cayenne S Diesel-ről rövidesen bővebb teszttel jelentkezünk, amelynek keretében részletesen megosztjuk tapasztalatainkat az igazán univerzális szabadidőautóval.

Az 1-es rajtszámú autó már a különszériát képviselte

Az esemény nívóját és fontosságát tovább emelendő, a Performance Drive túra kapcsán egy vadonatúj Porsche különkiadás is premierjét ünnepelhette. A cseh központ által megálmodott, és a Porsche Exclusive részlege által készített, fekete alapszínű Cayenne S Edition Performance Drive széria szigorúan limitált: mindössze 10 példányban kerül legyártásra, kimondottan a Porsche Közép-Kelet-Európai (PCEE) régiói számára, és számos egyedi részletet, felszereltséget tartalmaz.