Az informatikai innovációs forradalom minden kétséget kizáróan napjaink egyik leglenyűgözőbb jelensége, ami az élet szinte minden területén szignifikáns változást hozott. Az új idők szele természetesen az autóipart is megfújta, aminek eredményei a számos izgalmas újdonság mellett a vezetői asszisztensek, aktív és passzív biztonsági rendszerek formájában jelennek meg.
Az autózásban – ahogy az élet minden területén – egyre nagyobb hangsúlyt kap a biztonság. Alapvetően jó irány, és az előző évszázad végén megfelelő lépések forradalmasították ezt a területet, elég csak a korszakalkotó légzsákra, a biztonsági övre gondolni. Ezek az eszközök sokszorosára növelték a túlélési esélyt, azonban a mérnökök számára még mindig jelentős potenciál volt az aktív és passzív védelem fejlődésében is.
Később, amikor megjelentek az elektronikai rendszerek az autókban, érkezett a fékezés során is megfelelő irányíthatóságot nyújtó ABS vagy a kanyarban való megcsúszáskor stabilizáló ESP, s mindeközben a szenzorok, radarok, kamerás és ultrahangos eszközök térnyerésével olyan lehetőségek nyíltak meg a szakemberek előtt, amiről korábban álmodni sem mert volna senki. Ezzel együtt a felhasználói igények is gyarapodtak, hiszen a vásárlók újabb, modernebb extrákat szeretnének látni mindenütt, továbbá a saját maguk és a család, gyermekek biztonsága ugyanúgy sokat nyom a latba.
A megannyi légzsák, a különféle ötvözetekből speciális szoftverekkel megtervezett, különösen szilárd karosszéria és az alapvető elektronikus rendszerek már nem elégségesek. Ezúttal olyan megoldásokat szedtünk csokorba, amelyek a mindennapi autózást a modern technika segítségével teszik még biztonságosabbá, óvják meg testi épségünket vagy épp a járművet. Ráadásul manapság már eljutottunk oda, hogy ezek az egykor csak felsőkategóriában szereplő asszisztensek, segédek ma már a kompaktok javában elérhetőek, sőt, szép lassan még lejjebb szivárognak.
Kezdjük a kényelemmel, azaz a komfortnövelő opciókkal, amelyek egyben a biztonságban is szerepet játszanak. Ilyen például az aktív tempomat, amely a hagyományos sebességtartó automatikán túl alkalmazkodóképességgel gyarapodott. Mindez persze alapvetően a komfortra irányul, hiszen a sofőrnek nem kell az autó előtt hol lassabban, hol gyorsabban haladó járművek sebességét figyelnie és utánállítani a tempomatot, hanem a komplett folyamatot a vezérlés végzi el. A sok esetben radaralapú tempomat lényegében a gépjármű előtt haladó autók mozgását, távolságát monitorozza és ennek megfelelően, valamint a sofőr által beállított távolságértékre alapozva szabályozza a sebességet.
A rendszer a tudásától függően képes akár féknyomást is kivezérelni, azonban túl nagy sebességkülönbség esetén – az adott rendszer képességeitől függően – inaktívvá válhat, és mindeközben tájékoztatja a vezetőt, hogy most már neki kell cselekednie. Bizonyos távtartó tempomatok csak adott sebesség-tartományban működtethetőek, míg másikakban araszolási funkció teszi tehermentesebbé a dugózást. Ennek kapcsán manapság már megszokott látvány a szélvédő mögött összezsúfolódott érzékelő tömeg, amely előre néző kamerát, radart, eső- és fényszenzort, illetve egyéb megfigyelőket tartalmaz. Nem véletlenül: már vannak olyan típusok, amelyek ilyenkor irányítani is képesek magukat a torlódott forgalom haladási irányának, valamint az útfelfestéseknek megfelelően.
Ugyanígy az adaptív világítás is a kényelmet szolgálja, de mindeközben a megfelelő megvilágítás aktiválásával a biztonságot is fokozza. Ezek a rendszerek többfélék, de általában képesek állítani a fénykéve helyzetét, a megvilágított terület nagyságát és adott esetben a reflektor funkciót is kezelik. Alapvetően a kamera képe alapján dönt a vezérlő, amely a gépjármű előtti tér fényviszonyokat elemzi. A megoldás már a xenon korszakban is megvetette a lábát, azonban az ilyen eszköz előnye igazán a LED-es fényszórókkal aknázható ki igazán. Ezeknél a lámpáknál a vezérlő érzékeli a szembejövő vagy épp a gépjármű előtt haladó autót, s ennek tükrében lekapcsolja az ahhoz a területhez tartozó LED-et vagy LED-eket. Természetesen a kanyarkövetés itt már alapvető igény.
Hamarosan pedig érkeznek az akár 500-600 méterre is elvilágító lézeres fényszórók, akiknek pedig mindez nem elégséges, azoknak az éjjellátó rendszerek nyújtanak hatékony segítséget, jellemzően borsos áron. Míg a LED-es, adaptív lámpák már a kompakt kategóriában sem kirívóak, addig az éjjellátók továbbra is a luxus szegmens privilégiumai.
Ha már a látás csodájánál járunk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a parkolásban segédkező rendszerek mellett sem, amelyek ma már több szinten érhetőek el, s számottevően képesek csökkenteni a karcolás, húzások, kellemetlen horpadások létrejöttének esélyét. Ma már szinte lehetetlen autót eladni tolatóradar nélkül, azonban ugyanilyen hasznos az első részt felügyelő szenzorsor is.
A következő lépcsőfokot a tolatókamera, majd a 360 fokos képet nyújtó rendszer jelenti, a csúcs pedig egyértelműen a parkolóautomata. Szenzorok hadával és aktív beavatkozókkal felvértezve ma már párhuzamosan, halszálkában és merőlegesen is képes lehet beállni egy üres helyre kedvencünk. Erre sokan szúrós szemmel tekintenek, hiszen valóban a parkolási tapasztalatot, rutint csökkentik, azonban egy nagyváros sűrű forgatagában sokszor jól jön az elsőre magabiztosan beparkoló rendszer - feltéve, ha használatát rutinosan elsajátítjuk. További előrelépést jelent a hűtőmaszkba épített, oldalra figyelő kamera, amely beláthatatlan kereszteződésekben jön jól, emellett ma már egyre gyakoribb a parkolóhelyről való kitolatáskor a keresztforgalmat monitorozó rendszer is.
Az aktív biztonságban kiemelt szerepet játszik a sávtartó és holttérfigyelő asszisztens, amelyek kiváltképp autópályás haladáskor képes a kellemetlen helyzettől megóvni a sofőrt. A holtteret vagy kamerával vagy ultrahangos szenzorral figyeli az autó, és szükség esetén vizuális vagy hallható jelzést ad a sofőrnek, felhívja a figyelmet, hogy a holttérben másik jármű tartózkodhat. Jellemzően a tükörbe épített fényjelzéssel vagy sípolással jelez.
A sávtartó segéd lényegében ennek a funkciónak a kiegészítése, amely nem a forgalmat, hanem a felfestést, azaz a sávban való haladást figyeli. Amennyiben a járművezető index nélkül próbálja meg átlépni a terelővonalat, úgy a sávtartó jelzést küld a számára. Ennek fejlettebb verziója már aktív rendszer, és a terelővonal irányjelző nélküli megközelítése esetén képes a kormányzásba beavatkozva a sáv közepe felé terelni az autót. Sőt, vannak típusok, ahol beállíthatjuk, hogy a rendszer a kormányzásba beavatkozva minden esetben a sáv közepén igyekezzen tartani járművünket.
Érdemes megjegyezni, hogy ez az asszisztens jellemzően időkorlátos működésű, nem használható tartósan biztonsági megfontolásból, leginkább a csökkent figyelem, az elálmosodott vezető hibáját igyekszik korrigálni. Noha nem olcsó extra, egy esetleges ütközés esetén a kár a rendszer árának többszörösét is meghaladhatja. Ugyanez a rendszer alkalmas a vezető éberségének megállapítására is, kiindulva a sávtartás, illetve a kormányzás adataiból. Amennyiben a vezérlő úgy ítéli meg, hogy a sofőr fáradt, figyelmetlen, úgy pihenőt ajánl neki.
Végül következzen a passzív biztonság, amely a legkellemetlenebb téma mind közül. Ahogy az ABS, majd az ESP kötelező lett az utóbbi években, úgy a ráfutásgátlót, más néven az automatikus vészfék funkciót is hamarosan minden új autó számára előírja majd az Európai Unió. Az úgynevezett PreCrash rendszerek több lépcsőben lépnek működésbe.
Az első a figyelmeztetési fokozat, amikor a szenzorok alapján az előttünk haladóhoz képest nagy sebességkülönbséget és a fékezési szándék hiányát érzékeli a vezérlő. Ilyenkor még csak vizuálisan vagy hang útján figyelmeztet, azonban amikor már túl csekély a két jármű közötti távolság, akkor aktívan szükséges beavatkozni, s kivezérelni bizonyos időtartamra a maximális féknyomást. Kisebb tempónál, 50-60 km/h alatt ez tökéletesen elégséges a ráfutásos koccanás elkerülésére, nagy tempónál vagy túl nagy sebesség különbség esetén pedig az ütközés nagyságát, a keletkező kárt képes hatékonyan csökkenteni a rendszer. Mivel jellemzően a ráfutásos baleset adja a károk legnagyobb részét, ezért egy ilyen figyelmeztető-rendszernek van a legnagyobb haszna.
És mindez csupán a kezdet, hiszen kirajzolódni látszik, hogy az asszisztensek összehangolása, illetve integrálása egyet jelent az autonóm, azaz önvezető autó létrehozásával. Sokan egyelőre ódzkodnak a temérdek biztonsági extrától, mondván ezek megjelenése előtt is képes volt az ember közlekedni, azonban sok esetben valóban hatékony segítséget nyújtanak ezek a rendszerek, megóvva a tulajdonost egy-egy figyelmetlen pillanat kellemetlen következményeként jelentkező balesettől.
Ma már egyre több gyártó kínál akár külön-külön, akár csomagban biztonsági extrákat, vezetői asszisztenseket, ráadásul egyre elérhetőbb áron. A kezdeti milliók helyett már komplett megoldásokat láthatunk 2-300 ezer forintért, amelynél a legapróbb ütközés során is nagyobb kár keletkezhet.
Mi pedig nem vagyunk restek a vásárlás előtt álló kedves Olvasóinkat buzdítani arra, hogy a kiszemelt modell tesztvezetésekor próbálják ki és adott esetben bátran pipálják be az extralistán ezeket az asszisztenseket, a befektetés ugyanis a későbbiekben megtérülhet, legyen szó anyagiakról vagy emberéletekről.