Volvo V60 D3 teszt - Divat a négyzeten, praktikum a köbön

Nyomtatás

A Volvo egy hónapja, a Genfi Autószalonra már tapintható közelségbe hozta a hazánkban alig fél éve kapható V60 jövőbemutató, két litert fogyasztó, több mint 280 lovas hibridváltozatát, ám nekünk ezúttal a tesztautó személyében kevesebbel kellett beérnünk – már ami a fogyasztás-teljesítmény mátrixot illeti.

De a kínálat arany középútját képviselő D3 (nem, a világért sem 3 hengeres, de erről picit később) erőforrással hajtott kombi annak ellenére rettentően jó autó, hogy „csak” 163 lóerős, és jövőbemutató testvérénél háromszor több üzemanyagot „habzsol”; na azért gyorsan hozzáteszem, hogy a hatliteres tesztfogyasztás is több mint remek érték, és nem csak a fogyasztást nem érheti kritika, de magát az autót sem. Az autót, amelynek félig-meddig látatlanban odaítéltükaz Autó Pult 2011-es Év Autója díjazásán a koronát a drágább kasztba tartozó családi „igavonók” kategóriájában. És örömmel jelentem, hogy nem tévedtünk: a V60 tényleg megérdemli a kitüntetést, hiszen a piac egyik legkellemesebb és legharmonikusabb prémium puttonyosa, s egyben rengeteg család álma.

Az új Volvo megítélésével kapcsolatban tényleg csak pozitív élményeket gyűjtöttem az együtt töltött egy hét során. Az utca népe tátott szájjal bámulta a gyönyörű vonalvezetésű típust, a benzinkutasok körbeállták, kérdezősködtek, majd jelezték, hogy ha megtehetnék, biztosan mellette tennék le voksukat - de az ismerősök és a szomszédok is üléspróbáért/próbakörért sóvárogtak, majd miután kiszálltak a jobb egyből, elismerően csettintettek, félhangos „majd ha nyerek a lottón…” mormogás közepette. Nem tudom, hogy csinálja a Volvo, de tényleg szinte mindenki szimpatizál termékeivel. És klisé bár, de a német prémiumok esetében közel sem érzem ezt a pozitív megítélést – azokat is megnézik az emberek és elismerik tudásukat, de valahogy mégis sokaknál érzek némi tartózkodást.

A tesztautóra visszatéve, Jó érzés volt, hogy besorolásoknál rengetegen maguk elé engedtek, helyet szorítottak nekem, csak hogy végigmérhessék a svédacél vonalait. Mindenesetre, a gyártó formatervezői kotyvasztó-laborjában a Chéf és csapata hibátlan érzékkel rátalált valamire. Szó se róla, eddig is születtek kívánatos kompozíciók a Volvo boszorkánykonyhájában (hogy a hőskort kihagyva gondoljunk csak akár a C70-esre, az előző S60-ra, vagy az XC60-ra), de az új S60/V60 páros teljesen más, valami igazán finom és egyedi – ha étteremről lenne szó, biztos vagyok benne, hogy az megérdemelne legalább két Michelin-csillagot.

Szokásomhoz híven nem kívánok ezen a ponton hosszasan elidőzni, de továbbra is tartom, hogy a V60 szerintem a szebbik S60, pedig ritka, hogy egy kombi tetszetősebb legyen a szedánnál. De nézzék meg azt a lágyan zuhanó tetőívet, a fénytöréseket, a markáns vállat, vagy a játékos krómablakkereteket. A dupla „világítógörbével” büszkélkedő pompás hátsó fényforrásokat pedig (főleg sötétben) órákig lehet csodálni – egyszerűen képtelen vagyok megunni, simán el tudnám képzelni díszítőelemként a nappalimba is. Formatervezés ez a javából, no, jófajta svéd módra!

És a szemeknek oly kedves összhatás végett én bármikor gond nélkül meg tudom bocsátani az autónak, hogy a csomagtartó űrtartalma szignifikánsan csorbult a forma oltárán: a 4,63 méter hosszú „vas” finoman kárpitozott puttonya alaphelyzetben 430 liternyi cókmókot képes elnyelni, de bővítve sem nagyobb az űr 1,25 köbméternél. Viszont ha a V60-at kombi helyett életstílus-autónak nevezzük, máris szemet hunyhatunk a szokásosnál szűkebb raktér felett, bár mondjuk egy két-babakocsis családnak ez aligha könnyíti meg dolgát. Szerencsére praktikumból csillagos ötöst érdemel a típus; tényleg hihetetlen, hogy a mérnökök mennyi mindenre gondoltak. Nézzük csak: van itt kihajtható bevásárlótáska-tartó, a padló alatt egy teljes rekesz-armada várja az apróbb cuccokat (hozzáteszem, a borítót felnyitott állapotában egy kampóval szépen rögzíteni tudjuk), de találunk itt rögzítő füleket is.

Az üléstámlákat nem a szokásos 2/3-1/3 arányban hajthatjuk előre, hanem 2:1:2-ben, így ha valami keskenyebb, hosszú tárgyat szállítunk (mondjuk néhány sílécet), akkor még kényelmesen elfér a hátsó sorban két személy. Emellett a támlát előrehajtva teljesen sík padlót kapunk (különben 2 személy számára simán képes betölteni a sátor szerepét az autó), sok-sok csomag szállításakor pedig a szériában járó hálórendszer védi meg vészhelyzetben a sofőr és utasa testi épségét az előrerepülő pakkokkal szemben. Az anyósülés teljesen síkba dönthető, felárért pedig jó Volvós szokáshoz híven beépített gyereküléseket is kérhetünk a hátsó padra. Ha már praktikum: tárolóhelyekből bőven eleget találunk, így tényleg nem jelent problémát az apró kacatok elhelyezése, emellett pedig a mindennapi használhatóságot megkönnyítendő a kezelhetőség pofonegyszerű, az ergonómia átgondolt, a menü tud magyarul, a hangulat pedig nagyon jó - kell ennél több, kérem?

(Figyelem, a cikk kétoldalas! - az első oldal végére értek, a másodikra alább tudnak átkattintani.)


Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark