Mitsubishi i-MiEV teszt - Rekord egyetlen feltöltéssel

Nyomtatás

A történet még a Mitsubishi i-MiEV bemutatóján kezdődött - ott pattant ki ugyanis a fejemből, hogy előre beígért 150 km-es gyári ciklus szerinti (vagyis inkább elméleti) hatótávolság ide vagy oda, én bizony nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit is tud valójában a kis gyémánt. A próbatétel ötlete szerencsére a márka hazai importőrének is felkeltette érdeklődését, így megkaptuk négy napra az autót – és természetesen alaposan leteszteltük a villanyos törpöt, amelyről az köztudott, hogy az adókedvezmények hiányában drága, az viszont nem, hogy a mindennapokban mennyire is használható. Az együtt töltött idő alatt szerencsére mindenre választ kaptunk.

A hatótávolság kérdése először akkor kezdett el izgatni, amikor sokan cinikusan jegyezték meg, hogy még a Balatonra sem lehet egy szuflával lejutni a méregdrága aprósággal. Apropó, drágaság; a 10,5 millió forintos ár szomorú, de az oka egyszerű: jelenleg egyrészt nagyon drága az elektromos autók gyártása (főleg a lítium-ionos akkucsomag költséges), másrészt a fejlesztési költségek az egekbe rúgnak, harmadrészt az állam legfeljebb csak látszólag, vagy nyilatkozataiban támogatja az úttörő technológiát, ám a tettek mezejére nem kíván lépni. Persze, miért is támogatná, amikor a legnagyobb állami bevétel az üzemanyagok adó terheiből származnak. Pedig 8 millió forintos vételár mellett talán már többen meggondolnák a különleges kiskocsi beszerzését – főleg abban az esetben, ha mondjuk a villanyautók tulajdonosai használhatnák a buszsávokat, és esetleg ingyen parkolhatnának. Sajnos egyelőre mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, így egyelőre azok a hibrid járművek jutnak némi előnyhöz, melyek lemezei alatt egy aprócska elektromotor is dolgozik - rendszerint a viszonylag nagy hengerűrtertalmú benzines erőforrás árnyékában.

A rövid kitérő után térjünk inkább vissza történetünkhöz! Sokak szkepticizmusa miatt célként a Balatont tűztem ki , az eredeti terv pedig az volt, hogy valahogy képes legyek lejutni a barátnőmhöz a Mitsubishi importőrétől 165 km-re található Révfülöpre. Ám Sütő kolléga ötletének köszönhetően nem úsztuk meg a kalandot csavar nélkül: Zsolt ugyanis kitalálta, hogy azon a pénteken szervezné már régóta beígért Autó Pultos buliját Balatonmáriafürdőn található nyaralójukban. Persze ezt a meghívást nem lehetett visszautasítani, de azért egyvalami aggasztott: Máriafürdőig a péntek délutáni forgalomban 185 kilométert kellene magunk mögött hagyni az elektromos Mitsubishiben. Péterrel ugyanakkor teljesen felbuzdultunk a kihívás hallatán és eldöntöttük, hogy akkor már megnézzük, mennyi is az annyi: addig fogjuk nyúzni az i-MiEV-et, ameddig az végső kifáradásában meg nem áll alattunk.

A cél tehát egyszerű volt: adott egy teletankolt i-MiEV 150 km-re taksált gyári hatótávval, közel 180 kg-nyi ballaszt kettőnk személyében, hétvégi pakkjaink/munkaeszközeink illetve az autó kiegészítői, és a 185 km-re fekvő cél. A habot a tortán már csak a 35 fokos hőség jelentette. Az autó fedélzeti számítógépe különben mindig az elmúlt 30 km átlagából számolja a hátralévő megtehető távolságot, és amikor beleültünk, 122 km-t jósolt – ez bizony sovány vigasz számunkra, és 63 km hosszan azért nem szerettük volna tolni a Mitsubishit. Titkon bíztunk a technikában és takarékos vezetési képességeinkben, bár jócskán elszomorodtunk, amikor a Budapesti dugóban egyre csak csökkent az a bizonyos szám, mégpedig egészen 112-ig. Tudtuk tehát, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de amint elhagytuk a városhatárt és kiértünk a 7-es útra, újra elkezdtek emelkedni a számok.

Egy ilyen jeles próbálkozást természetesen illendő rögzíteni, amihez a Samsungtól kapott kompakt kézi kameránk volt segítségünkre – a közel tízperces végeredményt a cikk alatt végig tudják nézni, de ígérjük, hogy a jövő héten előrukkolunk a felvétel lényegesen jobb minőségű változatával is. A 185 km-re fekvő úticél eléréséhez elengedhetetlen volt az energiazabáló klímaberendezés pihentetése, míg a zenei aláfestésről a biztonság kedvéért inkább mobiltelefonjainkkal gondoskodtunk, mintsem az autó (utólagos) hifijével. Persze száguldásról sem lehetett szó: lakott területen kívül 75 km/h fölé nem gyorsítottunk, míg a településeken inkább a 40-50 km/h-s tempót preferáltuk, de a közel 50-es elért átlag egyáltalán nem vészes, főleg a pénteki balatoni forgalom figyelembevételével. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy közel sem hétköznapi körülmények között teljesítettük a feladatot, de azért laboratóriumi viszonyokról szó sem volt.

A lent található videót érdemes végignézni, de már most elárulom a végeredményt: a tervezett távolságnál 35 km-rel többet sikerült megtennünk az i-MiEV-vel; egészen pontosan tisztességes 219,5 km-t. Miután 200 km-nél elfogyott az összes jelzőcsík a töltöttségi állapotjelzőről, még 20 km-t volt képes az autó csökkentett „teknős” üzemmódban megtenni (korlátozott teljesítmény, klíma letiltása stb.) konstans 50-55 km/órás sebesség mellett, majd 219,3 km-nél elhagyott minket a vonóerő és már csak 200 métert gurultunk. Az eredmény nem hitelesített rekordnak számít, de biztosak vagyunk abban, hogy terheletlenül (egy személlyel), sík domborzati viszonyok között, konstans 40-50 km/óra között haladva a 250 km-t is lazán el tudtuk volna érni. Mindettől függetlenül megérdemli gratulációnkat a Mitsubishi, hiszen így is bőven túlteljesítette várakozásainkat.

Az i-MiEV esetében a fogyasztók mellett (itt elsősorban télen a fűtésre, míg nyáron a klímára gondolok) a sebesség az, ami leginkább befolyásolja a hatótávolságot. Nem is csoda, hiszen egy aprócska, 67 lóerős farmotor hajtja a négykerekűt, ráadásul csak egyetlen, rögzített váltófokozat szolgálja a haladást. A Mitsubishi 40-50 km/órás tempónál nagyon hatékony, 70 fölött azonban ’szomjassá’ válik és 90-100 km/h-s országúti tempóban már alig képes 110 km-t teljesíteni, míg 130-as csúcssebessége mellett ennél is jóval kevesebbel számolhatunk, és akkor azokról a bizonyos fogyasztókról még nem is beszéltünk. A 150 kilós, 16 kWh-s akkucsomag mellett különben akad egy 12 Voltos akku is, amely az egyszerűbb fogyasztókat (lámpák, rádió, ablaktörlő, szellőzés) táplálja.

A fenti értékek miatt hiába mosolyogják meg, vagy illetik esetleg a használhatatlan jelzővel a modellt, egyszerűen el kell fogadni, hogy a gyáriak véletlenül sem első autónak szánták, hanem kizárólag városi, esetleg kis távolságú elővárosi használatra tervezték a típust – és ilyen célra tökéletes. A fővárosban például jeles fölé vizsgázott az i-MiEV: nem elég, hogy alig 348 centis hosszával szinte bármilyen kis helyre befér, fő ütőkártyája alig 9 méteres fordulóköre és kevesebb mint másfél méteres (!) szélessége – ezen tulajdonságai példás átláthatóságával együtt gyerekjátékká teszik a manőverezést, míg a városokban a kuplungpedál hiánya, valamint a váltás szükségtelensége is jó pont.

(Lapozzanak tovább, cikkünk a következő oldalon folytatódik.)



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark