2018. Június 20., Szerda

Frissitve:04:45:28

Egy legenda újjászületése – nagyító alatt az új, 656 lóerős Ford GT

Nyomtatás

A Fordnak mindig is voltak sportos autói, elég csak a Mustangra gondolni, amely immár hosszú évtizedek óta az izomautók szerelmeseinek ikonja. Talán a legendás vadlovas típust sem túlzás sportautónak hívni, ám az amerikai gyártó palettáján megbújik egy másik modell, ami egy Focus, vagy egy Fiesta láttán vélhetően nem túl sokaknak jutna eszébe. A rajongók bizonyára tudják, hogy mire gondolunk: a korábban GT40, majd az utóbbi két generációjában már csak egyszerűen GT névre hallgató vadorzó bizony ízig-vérig az amerikai gyártó szülöttje, a legújabb változatának kiszállítása pedig nem is olyan régen kezdődött meg, így néhány szerencsés külföldi újságíró már ki is próbálhatta – az ő véleményüket foglaljuk most össze egy csokorba szedve.

A modelltörténelembe ezúttal nem mélyednénk bele, hiszen a GT40 története igencsak kacifántos, de annyit azért érdemes megemlíteni, hogy tulajdonképpen három generációról beszélhetünk – a jelenlegivel együtt. Az első volt az, ami GT40 névre hallgatott, és mindösszesen 40 darab készült belőle többféle konfigurációban, 1965 és 1969 között. A második verzió már az ezredforduló után, 2004-ben mutatkozott be, és a jóval modernebb technológia ellenére a külső kísértetiesen hasonlított az elődre. Ekkor már csak simán GT néven futott a Ford sportautója, és két év alatt összesen 4.038 darab készült belőle. A lassan két éve leleplezett harmadik szériás GT-re tehát közel 10 évet kellett várnunk, de megérte, ugyanis a szuperautó a jellegzetes formákat továbbra is megőrizve, csúcstechnológiával a lemezei alatt lépett színre, és a tervek szerint mindössze 1.000 darabot gyártanak belőle, négy éven keresztül.

A vadonatúj GT-t már az első tollvonástól kezdve a versenypályára tervezték, az utcai változat csupán egy örömteli velejárója ennek a folyamatnak. A Ford azonban nem hagyta, hogy ez bármit is megzavarjon: az autó egyszerűen lenyűgözően mutat. Minden apró élnek komoly szerepe van a teljesítmény útra vitelében, mégis nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy egy igazi remekművel van dolgunk esztétikai értelemben (is). Nézzék csak meg azokat a hatalmas légbeömlőket, ahogyan az autó oldalán végigsikló levegőt a gyönyörűen hajlított lemezek a kerekeket belülről kerülve hátrafelé vezetik, hogy elemi erővel feszítsék az autó farát az aszfaltra. A látványos elemek úgy generálnak nagyobb leszorító erőt, hogy közben a GT légellenállása is csökkent, ami többek között az aktív hátsó légterelőnek is köszönhető.

Ez csak egy részlet a sok közül, amiket mind ki lehetne emelni, de azt gondolom, hogy a szavak felesleges szaporítása helyett inkább mindenki töltsön el néhány percet galériánkban, a GT képeit vizslatva. Mondanom sem kell, a külső karosszériapanelek nagy része karbonból készült, miközben az alapot alumínium keret és futóműalkatrészek teszik teljessé. A cél egyértelmű: a szériagyártású autók közül az egyik legjobb tömeg/teljesítmény arány létrehozása, amit a csupán 1.385 kilogrammos önsúly és a bő 650 lóerő lehetővé is tesz (csupán 2,1 kg jut minden lóerőre, ami már-már komolyabb motorkerékpárokra jellemző érték).

Belül versenyautós környezetre számíthat az, akinek sikerül valahogy helyet foglalnia az autóban: a tesztelők közül többen is kiemelték, hogy nem éppen egyszerű mutatvány emberi módon bejutni a GT-be, ugyanakkor egy ilyen autónak ezt nem róhatjuk fel komoly hibaként. A karbon belül is ural mindent, a legtöbb kezelőszerv a kormányon kapott helyet, a műszerfal helyén pedig egy versenyautókat idéző digitális képernyőt találhatunk. Persze azért rádió, tempomat és egyéb hasonló extrák is megtalálhatóak a GT-ben, de legyünk őszinték, ezek finoman szólva is másodlagosak.

A lényeg inkább a motortérben van: sokan kissé csalódottak voltak, amikor megtudták, hogy a korábbi V8-ast egy V6-os erőforrás váltja, ám a friss fejlesztésű 3,5 literes, ikerturbós EcoBoost benzines 656 lóereje és 746 Nm-es csúcsnyomatéka gyorsan feledteti a negatív előítéleteket. A menetteljesítményekről sok mindent elmond, hogy a GT a hátsókerékhajtás ellenére csupán 2,8 másodperc alatt katapultál álló helyzetből 100 km/h-s tempóra, és meg sem áll egészen 347 km/h-ig. Egy ilyen kaliberű sportautónál persze ez még csak fél siker; sokkal fontosabb, hogy kanyarokban miként teljesít. Erről pedig az állítható futómű gondoskodik, amely az alapból 1,2 centis hasmagasságot mindössze 7 mm-re (!) csökkenti, és kőkeménnyé varázsolja az amúgy sem éppen hajóként ringatózó GT-t – a tesztelők egyébként erről az érzésről úgy számoltak be, mintha a boxban leengednék az emelőről az autót.

A lassítás is kiemelkedően fontos: elöl hatdugattyús Brembo féknyergek fogják kőkeményen a 394 mm-es karbon-kerámia tárcsákat, hátul pedig négydugattyús egységek szorítják a 360 mm-es 'tányérokat', bebiztosítva, hogy versenypályás használatra is bármikor készen álljon az autó.

A száraz adatok önmagukért beszélnek, de nézzük, milyen élményekről számoltak be a külföldi kollégák. A legtöbbek egybehangzó véleménye szerint a GT egyik legjobb tulajdonsága a nyers, őszinte karakter: nem akar urizálni, beengedi a zajokat, nem zárja el a pilótát a külvilágtól, és éppen ez teszi olyan hangulatossá. Persze ennél jóval fontosabbak lehetnek a menettulajdonságok. Amihez nem férhet kétség, hogy a GT kategóriájának egyik legjobban irányítható tagja: kiváló egyensúly, kiszámítható reakciók és elképesztő merevség jellemzi. Mindez versenypályán és közúton is az autó előnyére válik.

A nyers jelző mellett egyébként azt is kiemelték a kollégák, hogy utcai használatban is egészen kellemes társ az autó: amíg nem Track üzemmódban vagyunk, addig nem rázza ki belőlünk a lelket, persze azért nem árt előre megtervezni az utunkat, ugyanis egy-egy nagyobb fekvőrendőr bőven okozhat gondot a gyakorlatilag nem létező hasmagasság miatt. Amint versenypályára tévedünk, igazi vadorzó lesz az autóból, ami sokkal inkább a sebességre termett, mint a mókázásra. Na persze a hátsókerékhajtás és az ügyes önzáró hátsó differenciálmű, no meg a kikapcsolható elektronikai béklyó révén ez inkább a pilótán múlik, de a megosztott tapasztalatok alapján a GT minden porcikájával a legjobb köridőkért küzd, és ehhez járul hozzá kiváló egyensúlya is.

Túl sok negatívumot – a nehéz beszállást és a közúton szinte használhatatlanul alacsony hasmagasságot leszámítva – nem tudtak felhozni a tesztelők a Ford sportautójával kapcsolatban, de ha muszáj lenne még írni valamit, akkor talán a kormányzás lenne az, amit ide lehetne sorolni. A közvetlenséggel és a pontossággal persze nincs gond, ám sokan panaszkodtak arra, hogy a kategóriához képest kevés visszajelzéssel szolgáltat a volán, bár ez nem igazán befolyásolta a versenypályás teljesítményt.

A másik sarkalatos pont a V6-os hangja: magával az erőforrással mindenki elégedett volt, sőt, azt is elismerték, hogy pontosan egy ilyen kisebb, könnyebb erőforrás kellett a tökéletes egyensúlyhoz, azonban a tesztelők legtöbbje szerint a hathengeres inkább a mennyiségre gyúr a minőség helyett, már ami a hangorkánt illeti. Többek között talán éppen ez volt az, aminek okán többen is arra a megállapításra jutottak, hogy a GT esetében nem annyira a motor, mint inkább a hajtáslánc többi eleme, az aerodinamika és a futómű az, ami igazán elvarázsolja a pilótát – ezek teszi azzá, ami, vagyis egy valódi, rendszámos, tehát közúton is használható versenyautóvá.

Visszatévedve a közútra és lelassítva kicsit van ideje az embernek körbenézni a versenyautósan körbeölelő utastérben, amire több helyről is ugyanaz a panasz érkezett: hiányzik belőle az a fajta exkluzivitás, amit egy Ferrari, vagy egy McLaren nyújt. Ez persze másodlagos, de 165 millió forintért azért szívesen venné az ember, ha nem egy Fiestából származó multimédiás képernyőt kapna – bizony, volt aki ezzel a megfogalmazással vádolta a Fordot, de a képek alapján is jól látszik, hogy a luxus nem tartozott az elsődleges szempontok közé a tervezés során.

Különben az egész új GT projektet nagyon komolyan veszi a Ford, és csak olyan vásárlóknak hajlandó eladni a ritkaságot, akik valóban megbecsülik – erről pedig egy szerződést is alá kell írniuk, amiben vállalják, hogy bizonyos ideig nem adják el a négykerekűt a profit érdekében. Talán sokan ismerik az eredetileg pankrátor, de olykor színészként is foglalkoztatott showman, John Cena nevét, aki a tengerentúlon hatalmas népszerűségnek örvend. Ő egyike volt azon szerencséseknek, akiknek jutott a GT-ből, de saját elmondása szerint anyagi okokból túl kellett adnia rajta – mondanunk sem kell, jókora haszonnal –, és ezért a gyártó bizony perrel fenyegette. A híresség egyébként hivatalosan is bocsánatot kért a Fordtól, és vállalta az esetleges következményeket.

Akadnak egyéb érdekességek is a GT kapcsán: egy dán autóversenyző, Jason Watt például az egyike volt annak az összesen 6.506 jelentkezőnek, aki az első 500 autóra pályázott (nem nehéz tehát kiszámolni, hogy tizenháromszoros túljelentkezés volt az első 500 példányra). A skandináv úriember is volt olyan szerencsés, hogy bekerült a „győztesek” közé, és épp a napokban vehette át az egyik első Európába szállított példányt, ráadásul a legendás Gulf versenymatricázással. Azonban nem ez az igazán érdekes a történetben, hanem az, hogy Watt egy motorbalesetben deréktól lefelé lebénult, így a számára leszállított GT-t úgy alakították át, hogy az adott példányt pusztán kézzel is lehessen vezetni, ráadásul a későbbiekben állítólag egy tetőcsomagtartó is felkerül majd a tetőre, hogy legyen hely a kerekesszék számára.

Összességében nem kérdés, hogy a Ford GT maximálisan hű maradt elődeihez, valamint a versenyautós gyökerekhez. Az exkluzív szuperautó kiváló egyensúlyával és irányíthatóságával mindenkinek az elismerését kivívta, még ha az egyébként bivalyerős 3,5 literes, V6-os biturbós erőforrással nem is mindenki kötött szoros barátságot – azt azonban senki nem kérdőjelezte meg, hogy versenypályán elképesztően gyors és ügyes a Ford Performance részlegének üdvöskéje. Ráadásul a GT jóval több ennél: egy igazi legenda, egy utcai versenyautó, egy vérbeli gyűjtői négykerekű és egy igazi remekmű, ilyenformán pedig nehéz róla objektív véleményt formálni. Boldogok lehetünk hát, hogy gazdagabb lett vele a világ; éljen sokáig a Ford GT!




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark