Malév. Egy újabb tradicionális hazai „márka”, melyet bedarált furcsa korunk. Fekete napok ezek a légiközlekedés magyar szerelmeseinek. Ám mi, földhözragadt autóőrültek is számos érdekes kialakítású járművet köszönhetünk a Malévnek, hisz földi kötelékükben is megfordult jó pár csemege - és mennyi lehetett volna még...
Olyan impozáns járművek tartoztak anno a céges flottához, mint az első beszerzéssel érkező, egyedi festésű 30-as Ikarusok, melyek tetejét hófehérre festették, míg az alsó világoskék fényezést a jármű orrától elkeskenyedő sötétkék csíkkal választották el, természetesen Malév felirattal díszítve. A jó öreg „nejlonok” a TR 3,5 típusú buszok továbbfejlesztett változatai voltak, hajtásukról Steyr-licenc alapján készített, 86 lóerővel megáldott Csepel dízelmotorok gondoskodtak, ötfokozatú szinkron sebességváltón keresztül. A nejlon becenevet pedig a lekerekített tetővonalban elhelyezett, nem túl előnyös műanyag világítóablak-sorról kapták.
Aztán az 1960-as második komolyabb buszberuházással a Malév szert tett 66 éves történetének legszebb buszaira. Hadrendbe állítottak öt darab Ikarus 55-öst, azaz a híres farost. Ráadásul igen érdekes kivitelűeket, hisz már süllyesztett első díszrácsuk volt, viszont még középajtóval rendelkeztek, míg az aszfalttal a kapcsolatot az új győri futóművel tartották.
Aztán 1977-ben jött a következő finom csemege, a jobbkormányos, három tengellyel felvértezett 290-es típus. A hatékony utascserét ebben a modellben oldalanként két-két ajtóval oldották meg a tervezők, míg a jármű motorját a karosszéria orrába helyezték, ezzel gyakorlatilag megalkotva a mai alacsonypadlós buszok előfutárát.
A „lowrider” buszok megvásárlása után újabb szürkébb napok következtek a vállalatnál, mármint ami a földi járműveket illeti, hisz a nyolcvanas években csupán hagyományos 280-asokal bővült az Ikarus járműállomány. Furcsa kuriózum, hogy ezekből a Malévos buszokból néhány még eredeti festéssel üzemelt Salgótarjánban.
Persze a 290-esnél voltak sokkal szürreálisabb reptéri Ikarusok is. A 80-as években a Malév kérésére az Aeropalt - melynek olyan híres hazai tagjai voltak, mint az Autóipari Kutató Fejlesztő, az Ikarus és a Csepel Autógyár –, belekezdett a PALT (Passanger And Luggage Together) rendszer fejlesztésébe. Az új struktúra célja az volt, hogy az utasokat és poggyászaikat együtt lehessen utaztatni, akár közvetlenül a repülőtér és a városközpont között. A kísérleti kialakítású buszok kissé „butított” változata volt az 1985-ben bemutatott Ikarus 692.03 jelű autóbusz, melyből már ugyan hiányoztak a nagy csomagterek, viszont négy kormányozható tengelyt építettek be a konstruktőrök, ezzel jelentősen megkönnyítve a manőverezést. Mindemellett még alacsony padlóval és az orrából kiemelhető lépcsővel is kényeztették az utasokat.
A különleges kialakítású buszok mellett készültek azért a 90-es években is egész szép, hagyományos kialakítású utasszállítók, például az extrázott 350-es, melynek hatalmas hófehér testén nagyon jól mutatott a Malév dizájn.
Sőt voltak érdekes külföldi gépek is, például a máig igen modernnek ható Neoplan Cobus család. Ezek a Malévnak készült, teljes hosszában alacsony padlós, légkondicionált gépek oldalanként 3-3 ajtóval rendelkeztek, ám érdekességüket mégsem ez adta, hanem moduláris felépítésük. Hiszen ezzel a racionális építési móddal a gyártó különböző hosszúságokban tudta kínálni járműveit – talán ezért lett az egyik legkeresettebb reptéri busz a világon.
De nem csak buszok voltak ám az érdekes járművek között. A vontatók is megérnek egy misét. Ott voltak például a hazai gyártású Aerotrac vontatók, melyek Rába motorjai összkerékmeghajtással kombinálva simán elhúznak akár 150 tonnás repülőket is.
A nagytestű buszok és brutális vontató mellett a cikk végén nem árt megemlékezni a Malévos személyautókról. Emlékszem, régen milyen sportosan néztek ki a nyugdíjazott reptéri kombi Ladák, melyek fehér-zöld-kék egyedi fényezésükkel néha napján felbukkantak a budapesti forgalomban is.
És mindez a dolgok mai állása szerint viharos gyorsasággal válik történelemmé, mert bár földi kiszolgálásra Malév híján is szükség lesz, azért sokunknak hiányozni fog a járművek oldalán jól megszokott cégnév, mely láttán egyből tudtuk, ismét szeretett szülőhazánkba érkeztünk.
| Tömör és gyors - megjelent táblamagazinunk legújabb száma | Nyers erő, múltidézés, és modern technika magazinunk friss számában |
|---|


















Hozzászólások
Köszönöm hozzászólását. Igen, az Airliner helyett Cobus maradt a cikkben.
Ami a Malévnak készült mondatkezdésemet illeti, azt fenntartom, hiszen ezeket a buszokat a Malév rendelte meg, vagyis nekik készült, bár lehet, hogy félreértésre utal (nekem nem tűnt annak). Azt ezzel a mondatommal természetesen nem állítom, hogy a Malév kérte volna fel a Neoplant, hogy készítsen/fejlesszen neki egy teljesen új modellt.
Mégegyszer köszönöm a hozzászólását, és főleg, hogy olvasta a cikkem.
Tisztelettel:
Járai Tamás
(1) A Neoplan és a Cobus két, egymástól teljesen független gyártócég, egymás versenytársai. Nem alkotnak "család"-ot.
(2) Mindkét cég különféle repülőtéri busztípusokat gyárt, mindegyiket nagy sorozatban. Jóllehet mindegyik típushoz egy sor külön-tartozékot lehet rendelni, plusz a végfelhasználó (itt: Malév) által kért fényezést (persze céglogóval), a cikk azt sugallja, mintha ezeket a buszokat külön a Malév részére egyedileg gyártották volna. Hát nem.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.