
„Csodák nincsenek”, hangzik az egyik örökérvényű mondás, ami az életben valóban rengeteg aspektusból megállja a helyét; többek között az autók világában is, legyen szó akár az új négykerekűek piacáról, akár a használt gépjárművekről. Jelen cikkünkben utóbbi témával foglalkoznánk dióhéjban: a használtautó-vásárlásról, annak buktatóiról, problémáiról, vagy éppenséggel a tanácsokról végeláthatatlanul hosszú cikket lehetne írni. Mi ehelyett pusztán néhány gondolatot osztanánk meg, hátha ezzel segítünk Önöknek kicsit tisztábban látni a helyzetet és hátha segítünk szembenézni a valósággal, így pedig talán kevesebb csalódás érheti Olvasóinkat.
Mostanában szerencsére rengetegen foglalkoznak a rettegett kilométeróra-tekeréssel, és az ’igazságkeresés’, a törvényi szabályozások, valamint az autók legkérdezésének (azért korlátozott, de ez is több, mint a semmi) lehetősége talán a jövőben segít kicsit visszaszorítani ezt a sajnos egyre elterjedtebb, de kétségtelenül nagyon csúnya szokást, vagyis a vásárlók tudatos, akaratos megtévesztését, átverését. De egy gondolat erejéig azért igyekezzünk kitalálni, hogy vajon mi áll a tekerés hátterében? Elmondjuk: maguk a vásárlók, akik nem csak az autók korától, de főként futásteljesítményétől félnek, és ha az elképzeltnél magasabb számot látnak egy hirdetésben, akkor azt már élből elvetik. Így hát a kereskedők úgy próbálnak meg reagálni a vásárlók magatartására, hogy elferdítik a valóságot, szerintük ez az egyetlen módja annak, hogy autót lehessen Magyarországon eladni.
Sokkal fontosabb az állapot és az előélet, mint a km-óra által mutatott szám
Persze mi értjük a gondolatmenetet, de ettől még mindenképp bűncselekmény, amit csinálnak, és mi is maximálisan egyetértünk a büntetésekkel. Hiszen az ember akkor csináljon egy vállalkozást, ha az korrekt hozzáállással, az ügyfelek/vásárlók/partnerek megtévesztése, továbbá csalások nélkül tud profitábilis lenni – ha ez nem megy, akkor próbáljunk meg más irányba nézni, talán körbe nézni az alkalmazotti pozíciók körében, bárhol. Mert arra a problémára, hogy nem megy egy üzlet, nem az a megoldás, hogy akkor megtévesztjük a vásárlókat, mondván, csak akkor vásárolnak tőlünk, ha hazudunk. A másik oldalról nézve viszont tényleg van igazuk a neppereknek is, mármint a használtautóvásárlók magatartásával kapcsolatban. Természetesen mindenki meg szeretné találni az óriási kincset (és persze az összes autóvásárlás alkalmával), nem akarunk sokat futott viszont szintén nem autót, törött autót, öreg autót, olyan autót, amire költeni kell, sokat fizetni viszont szintén nem akarunk egy valóban jó autóért.
És ezek bizony eléggé összeegyeztethetetlen paraméterek. Merthogy egy garantált előéletű, végig szakszervizben szervizelt, megkímélt, garázsban tartott, fiatal, keveset futott, törésmentes, ráadásul jó hírnevű négykerekű, ami tágas, takarékos, erős és megbízható, nem utolsósorban pedig jól extrázott, általában nem olcsó. Néha valóban akadnak kivételek, olyan példányok, amik ’aranybányának’ tekinthetők, de higgyék el, ilyeneket csak nagyon ritkán, nagy szerencsével és kivárással, de általában a kettő kombinációjával találhatunk. És erre semmiképp nem alapozhatunk, vagyis érdemes inkább a valósággal szembenézni.
Ez azért sok, de 200, akár 250 ezer km még nem feltétlenül jelent problémát
Most gondoljanak bele, és legyenek őszinték önmagukkal: Önök úgy adnak túl egy használtautón, hogy előtte még mindent kicserélnek rajta, gyári alkatrészekkel elvégzik a nagyszervizt vezérléscserével, az összes folyadékot kicserélik, ráadásul még körben új gyári fékeket is feltesznek a következő tulajdonosnak, a kissé megkopott abroncsokat pedig márkás, új prémium papucsokra cserélik? Biztosan akadnak olyan maximalista emberek, akik ezt esetleg valóban megteszik, de ha ezer használtautó-eladóból egy ilyen van átlagban, akkor lehet, sokat mondok. És ezt a 0,1%-ot bizony nehéz lesz kikeresni. Tehát mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy egy újonnan beszerzett használtautóra nagy eséllyel költeni kell, mégpedig nagy eséllyel nem is keveset. Mert az emberek a leggyakrabban akkor válnak meg egy autótól, amikor az autószerelő azt tanácsolja esetleg, hogy most egy nagyobb összeget kellene költeni a ’vasra’, és mivel már amúgy is gondolkodtak a cserén, épp ideális a pillanat.
Tehát ha egy frissen beszerzett használtautóra költeni kell, attól még kicsit sem vagyunk átverve, vagyis nem ettől vagyunk átverve. Számoljunk vele, hogy lecseréljük az összes folyadékot, szűrőket, esetleg mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni és szembesülünk nem várt meglepetésekkel a futómű és a fékrendszer, esetleg a hajtáslánc kapcsán. Sokan el sem tudják képzelni, hogy egy autóban mennyi minden elkopik, vagy pusztán megadja (megadhatja) magát a használat során, mégpedig márkától és modelltől függetlenül. Persze vannak vadászmesék, hogy hosszú százezer kilométereken keresztül az olajcseréken és a tankolásokon kívül hozzá sem kell nyúlni bizonyos autókhoz, de ezeket a kijelentéseket fenntartásokkal kezeljük és semmi esetre se számítsunk rá, hogy majd mi is hasonlóan járunk, mert erre vajmi kevés esély van.
Mindenki újszerű, garantált előéletű, alig futott, szuper használtautót akar - persze olcsón
Jómagam különben nem tudok örökérvényű, és minden esetben bejövő tanácsokat mondani a vásárlással kapcsolatban, de azt el merem mondani, hogy konkrétan én milyen paraméterek alapján keresek használtautót – aztán ez korántsem jelenti azt, hogy mindenki így tegyen, de ezek pusztán az én saját preferenciáim. A legfontosabb a hitelesség, mind a gazdával, mind pedig a portékával kapcsolatban. Vagyis a hihető, leigazolható előélet. Hogy ez minél kevésbé legyen lutri, nagyon preferálom az első tulajdonostól történő vásárlást, aki lehetőleg magánszemély legyen – természetesen kereskedésekből is lehet szuper autókat venni és higgyék el, hogy tényleg közel sem minden kereskedő csaló, azonban tény, hogy általában egy magánszemély kevésbé profin tud ’füllenteni’, ügyes emberismerettel kivehető, hogy mikor mond igazat és esetleg mikor nem. Az első tulajdonosnak pedig van továbbá egy olyan előnye, hogy nem tud másra mutogatni. Sokszor hallottam már, hogy „nálam nem volt sérülés, nálam csak gyári alkatrészeket kapott, de azt nem tudhatom, hogy mi volt a korábbi gazdánál”. Az első tulajdonosnak mindent tudnia kell. De azt is tudnunk kell, hogy nem tudhat, és nem fog mindenki első magán gazdától autót venni.
Amint azt fentebb is írtam, a garantált előélet nagyon: remek, ha vannak korábbi műszaki adatlapok, igazolások, szervizszámlák, amik esetleg mind igazolják a beígért alkatrészek cseréjét, továbbá segítenek visszakövetni az óraállást. És persze elengedhetetlen a visszakövethető szervizmúlt, hogy tudjuk, mi mikor volt cserélve – annak pedig csak örülünk, ha esetleg nem 25-30, hanem 10-15 ezer km-enként kapott olajat a motor. És az sem baj, ha egy autónak nem volt komolyabb sérülése, vagy ha volt, az dokumentáltan szakműhelyben volt megjavítva. Mert a ’kókler’ helyrehozás veszélyes: sokszor nem értenek hozzá, az autó zörögni fog, nem lesz egyben, veszít a merevségéből, sokat sérülhet a gyári biztonsága, elkezdhet rozsdásodni a javított pontokon és még hosszasan sorolhatnám – például a légzsákok megléte sem mellékes. Ráadásul minél többször, több helyen volt szétszedve, szervizes jó barátom szavaival élve „annál több ember tehetett bele hibát”, merthogy a legtöbb esetben maga az ember, vagyis a javító idéz elő sok-sok hibát, a nem megfelelő hozzáértéssel. Közel sem rosszakarásról, mint a szükséges ismeretek felszínességéről van szó egy-egy márkával, modellel kapcsolatban.
A törött példányokkal vigyázni kell - főleg ha nem tudjuk, ki állította lábra őket...
A garázsban tartást sokan preferálják, de meg is lehet járni, én a legutóbbi autómnál ezzel kapcsolatban kicsit pórul is jártam. Az autómat az első tulaj garantáltan mindig fűtött garázsban tartotta; azonban beismerten használta télen, minden nap munkába járásra. És gondoljanak bele, minden nap összeszedte az autó a sót, a különféle agresszív anyagokat, amelyek ahelyett, hogy ’ráfagytak’ volna a hidegben, minden egyes nap leolvadtak és lecsepegtek a latyakkal együtt a fűtött garázsban, majd ez az ’agresszív’ sós pára megtámadta az alját és sokkal csúnyább állapotúra rohadt lentről, mint a nem garázsban tartott példányok. Még szerencsére egy profi alvázvédelemmel időben sikerült megállítani a folyamatot és megmenteni az alvázat. Ettől függetlenül egy rossz szavam sem lehetett, mert minden másban (túl)teljesítette az autó a hozzá fűzött reményeket, és most nagyon lekopogom, de eddigi öt használtautómból eggyel sem jártam pórul.
Végül jöjjön a legfontosabb, ami alapvetően cikkünk elejére utal vissza és ami az egész iromány születését inspirálta: a kilométerállás. Merthogy ne féljünk a kilométertől! A kilométerek ugyanis messze nem ölik annyira az autókat, mint a rossz vagy hiányos karbantartás, a nem hozzáértő szerviz/szerelő, az agresszív és figyelmetlen használat. Láttam már nem kevés olyan 300 ezer kilométert futott autót, ami sokkal jobb állapotban volt, mint sok-sok azonos típusú 100 ezret futott, és bizony ezerszer szívesebben megvettem volna. Kezdjük ott, hogy nagyon álomvilágban élünk: elhisszük, hogy egy 10-15 éves dízelautóban valóban lehet 100-150 ezer kilométer. Márpedig sajnos ilyen csak legnagyobb illúzióinkban lehet, de nem a valóságban. Aki újonnan megvett egy dízelautót (főleg, ha esetleg magasabb kategóriás modellekről van szó), általában nem azért vette, hogy évi 5 ezer kilométert autózzon vele, hanem hogy dolgozzon, hogy pénzt keressen, hogy tudjon mozogni.
Sokszor az olcsóbb használt autó végül drágább lesz
Főként az autók első éveiben nem ritka az évi 40-50 ezer kilométeres futás, a közeli családi/baráti körben 10 ujjam nem elég azon újautóvásárlók megszámolásához, akik 30 ezer kilométernél kevesebbet járnak évente újonnan vásárolt autóikkal, de sok esetben inkább 40-50 ezerről beszélhetünk. És ha kicsit reálisan elkezdünk számolni, akkor bizony kiderül, még a ’kisebb’ 30 ezres átlaggal is 300 ezer kilométer jön össze csupán 10 év alatt (és egy 10 éves autót még nem tartunk öregnek), évi 40-50 ezernél pedig 400-500 ezernél járunk. Amikor az aktuális autómat megvásároltam 210 ezer garantált kilométerrel, sokan teljesen bolondnak néztek, hogy hogy mertem megvenni egy ilyen sokat futott négykerekűt. Jelentem, 200 ezer kilométer ha tetszik, ha nem, nem sok. Vagy ha igen, akkor vegyenek új, vagy legfeljebb 1-2 éves autókat. És fizessék meg.
Ráadásul a kilométerfutásról fentebb hazai viszonylatban beszéltem, elképzelhetik, hogy Németországban ennél csak többet autózik a legtöbb ember, hiszen általánosságban nagyobb távolságokat futnak be, gyakran több száz kilométert megtéve naponta a munkahelyük és az otthonuk között. Vagyis a lényeg nem az, hogy ne hagyjuk magunkat átverni az óratekerő kereskedések által, hanem gondolkodó emberként vágjunk bele az autóvásárlásba, ami sokszor valóban lutri, ha nem az új, esetleg tényleg 1-2-3 éves, még garanciális típusok közül válogatunk.
Néha vannak csodák, de az öreg autók általában megkerülték már párszor a földet...
Apropó, a futásteljesítménnyel kapcsolatban még egy gondolat: nagyon nem mindegy, hogy miként került bele a kilométer egy autóba. Hiszen a kilométer igazából csak egy eléggé viszonylagos, sokszor semmit nem jelentő viszonyszám, igazából jobb lenne az üzemórák alapján dönteni/vásárolni, sokkal objektívebb képet kapnánk. Hiszen a legtöbbször nem az a lényeg, hogy hány kilométer van egy autóban, hanem hogy mennyit használták és milyen körülmények között. Egy hosszú távokon futó, nagy tempóval közlekedő autó esetében akár 90 km/h is lehet a teljes élettartamra vonatkozó átlagsebesség, míg egy városi autónál ez a szám könnyen 25-30 km/h. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy egy 200 ezer km-t futott ’autópályás’ autó sokszor nem abszolvált több üzemórát, mint egy 60 ezret futott városi társa, ráadásul mondanom sem kell, hogy utóbbi sokkal több terhelést kapott: bizonyára többet járt hidegen, futóműve többet látott, kuplungja, váltója úgyszintén, és még sorolhatnám. Néhány autóban különben elő lehet hívni a menüben a teljes élettartamra vonatkozó átlagsebességet, ez mindenképp érdekes lehet, mert ha magas a km-állás, de magas az átlagsebesség, az mindenképp jó jel lehet a jövőre nézve.
Sokszor a nem túl rózsás, de ismert előélet is jobb az ismeretlennél
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör, és elmondhatjuk, hogy ha egy használt négykerekűtől azt várjuk, ami reálisan várható, nem pedig meséket és álmokat akarunk megvalósítani, akkor kis szerencsével (ez sajnos mindig kell autóvásárlásnál) nem érhet minket nagyon negatív meglepetés. Viszont ne feledjük, hogy a valóban jó autók nem csak hazánkban, de tőlünk nyugatabbra is drágák, és még drágábbak lesznek, ha a behozatali költségeket is kifizetjük – vagyis csodák nincsenek, ha valami túl olcsó mindene túl jól hangzik, az sokszor gyanús. Végül, de nem utolsósorban még egy jó tanács: ha minden ’szűrőn’ átment az adott delikvens és már ott tartunk, hogy szívesen megvásárolnánk, akkor mindenképp vigyük el egy szakértőhöz – és ne olyanhoz, aki szimpatikus, hanem olyanhoz, aki ért hozzá. Erre kiváló lehet egy márkaszerviz is, egy teljes átvizsgálással. Igen, nem olcsó egy ilyen, viszont az átvizsgálás díjának a többszörösét is megspórolhatjuk egy észrevett komolyabb problémával, néhány helyzetben pedig segíthet a diagnózis akár az alku tekintetében is, arról nem beszélve, hogy sokszor kiderülnek ilyenkor az óratekerések is.
A szakszervizekben történő, vásárlás előtti átvizsgálás szinte mindig kifizetődik...
Mindent egybevetve nem győzzük hangsúlyozni, hogy soha ne várjanak csodát, és két lábbal a földön járva keresgéljenek – aztán hátha mégis megtalálják azt az ezerből egyet, de ne ez legyen az elvárás. Na meg informálódjanak és informálódjanak, véletlenül se ’szerelem első látásra’ érzés alapján válasszanak, mert a gyors ’szerelemvásárlások’ gyakran csalódással végződnek. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy kérdezzék le a kinézett autó előéletét szakszervizben, és próbáljanak az óraállásnak utánanézni: hazánkban például egészen jól működik a relatíve friss „Autoszkop” okostelefonos alkalmazás, amihez csupán egy ügyfélkapu regisztráció, valamint lekérdezésenként néhányszáz forint kell, amennyiből bizonyos esetekben sok hasznos információt megtudhatunk a már régebb óta hazánk útjain futó egyedekről (a külföldről hozott autókról persze nem sok infó van a rendszerben, csak ami a behozatal idején volt, de az óratekerést már általában közvetlenül azelőtt véghez viszik). Ja, végül pedig ne féljenek a (garantált) kilométerektől! Sok sikert kívánunk!
Ne feledjük: a jó autók sajnos általában nem olcsók...
