A X. Mercedes-Benz Classic Csillagtúra – Utazás a csillagok között

Nyomtatás

Csillagfényes veterán ünnep, benzingőz és mámoros múltidézés, autóverseny és méltó emlékezés. Szavak, melyek aligha adhatják vissza a X. Mercedes-Benz Classic Csillagtúra élménykockáit és szívdobbanásait, melyen immár 4. alkalommal hölgypilótaként magam is részt vettem. Következzen tehát a beszámoló, mely mindössze csak kísérletül szolgálhat, hogy impressziókat adjon a stuttgartiak kétnapos oldtimer seregszemléjéről, mely most is az autózás iránti elkötelezett szenvedély és lelkesedés megmutatkozása volt, felejthetetlen élményekkel párosítva.

Beharangozónkban már hírt adtunk arról, hogy május 19-20. között Egert célba véve indult útjára a jubileumi túra, mely immár 10. alkalommal, 80 résztvevő autóval vágott neki kétnapos versenyprogramjának. Különlegességét a kezdetekhez való visszanyúlás mellett az adta, hogy maguk a résztvevők szavazhattak róla két évvel ezelőtt, merre szeretnék venni legközelebb az irányt. A legutóbbi pécsi esemény záróakkordjaként Debrecenre és Egerre adhattuk le voksunkat, melynek eredményeként egyhangúlag törökverő városunk mellett foglalt a mezőny állást, ami már előre számtalan kellemes pillanatot ígért.

Rendhagyó módon azonban idén nem a W116 450 SEL szolgált versenygépként, ugyanis az Öreg Hölgy a túrát megelőző autópályás kipróbálást is magában foglaló idei bejáratása során úgy határozott, hogy toalettje nem teljes egy Németországból rendelhető alkatrész nélkül, mely sajnos csak a verseny napjára érkezett meg. Balszerencséről ez esetben azonban szó sem volt, jobb dolgom aligha lehetett volna, ugyanis a Mercedes-Benz magyarországi importőre nem csak a túrán való részvételt, hanem egy gyönyörű, vadiúj, tűzpiros CLA 200-at is rendelkezésemre bocsátotta, mely nemcsak közönségsikert aratott, hanem számomra is kiváló élményeket rejtett, erről keretes írásunkban is többet megtudhatnak.

Térjünk azonban vissza arra az 1/100-as időmérő szakaszokkal tarkított ütemtartó autóversenyre, mely a maga nemében egyedülálló, ugyanis a vendégeken kívül csak a márka 30 évnél idősebb, klasszikus besorolású tagjai adhatják a rajtlistát, a táv teljesítése pedig lehetetlen a versenyzők Bibliája, az itiner nélkül, melyről már írtunk, de a verseny felépítéséről érdemes itt is megemlékezni.

Minden versenyző a percenként indított rajt során kap egy menetlevelet, melyen az egyes etapokhoz tartozó szintidők is megtalálhatóak, ez azt jelenti, hogy az itinerben található útvonalat követve (méterben megjelölve) kell haladni, megszerezni a pecséteket, és ami a legfontosabb ezt a limitet tartva kell (akár korábban, akár később beérni komoly büntetést von maga után), odajutni az 1/100-as időmérő szakaszokhoz, melyből mindkét nap 8-at kellett teljesíteni. Ennek lényege, hogy fotocellák között adott idő alatt, adott métert kell megtenni, méghozzá századmásodperc pontossággal. A mérést és az izgalmas feladatokat ebben az évben is a Chronomoto Team-nek köszönhetjük, akik lenyűgöző precizitással és szervezéssel biztosítják a kivitelezést, ami sem a pilótának, sem a navigátornak nem egyszerű feladat. Az autó legjobban kiálló pontja szakítja a célt, épp ezért számtalan trükk létezik, mellyel az optimális indulás és érkezés kitapasztalható, minden századmásodperc elcsúszás (előbb, vagy később érkezés) hibapontot ér, a legkevesebbet gyűjtő nyeri a szakaszt, és a két nap végén az abszolút győztes a Noémi szobor birtokosa lehet.

Nem árulok el titkot azzal, hogy az igazán profik mennyit készülnek, gyakorolnak akár otthon is, és elképesztő eredményekkel zárják a szakaszt, örök tiszteletem például az Unimog-gal induló párosnak a  2-szeres 0(!) hibaponttal, azaz századmásodperces pontosságú befutással teljesített szakaszgyőzelméért, ez számomra az a kategória, amely pontosan fényévnyi távolságra van. Nem tagadható viszont, hogy a kevésbé gyakorlottaknak is hatalmas az izgalom a megmérettetés minden alkalommal, utána pedig perceken belül érkezik az SMS, hogy mennyi büntetést sikerült egy feladat során gyűjteni, ha 40 (jelzem, századmásodperc) alatt van, a magamfajta már nagyon boldog. Amennyiben mindez nem volt elég, a verseny közben egy másik is zajlik, méghozzá a márkatörténeti küzdelem, mely idén az AMG gyári tuningcég 50. évfordulóját járta körül, és higgyék el, nem lehet annyit készülni, hogy ne kérdezzenek olyat, amire nem tudhatjuk a választ.

A hosszabb bevezetés után viszont merüljenek el velem az egyes versenynapok adta élményekben! Az első napi rajt helyszínéül a Jász-Plasztik Autószalon szolgált, ahol péntek reggel piros CLA-nkat átvehettük, és megkezdődhetett az autó felkészítése, rajtszámok, matricák elhelyezése, én pedig bátran mondhatom, a Csillagtúrát az abszolút fair play jellemzi, rögtön segítségünkre segített egy apa-fia páros, hogy minél szebben mutasson a 920-as az ajtókon, méghozzá a mi anya-lánya párosunk autóján. Nem véletlenül jelent ekkora örömöt minden évben ott lenni, az autós élmények mellett megannyi mosoly, kedvesség jellemzi a túrát, ahol még a legnagyobb bajnokokhoz is oda lehet menni, és felajánlják, hogy segítenek abban, hogy legközelebb még jobbak lehessünk.

Ami pedig legalább oly szívet dobbantó, az a rajt előtt a gyönyörű állapotú muzeális darabok megcsodálása, és a benne ülők köszöntése, mert a Csillagtúra nemcsak autóverseny, hanem közösség is, melyről a rendezők sem feledkeztek meg, a 10. alkalom emlékére a záró ünnepségén külön díjazták azokat, akik az indulástól megtisztelik jelenlétükkel a mezőnyt.

Kezdésként a rajtidő ismeretében izgatottan vettem tehát magam is birtokba a négyajtós kupé ülését, stopperek előkészítve, gyors konzultáció Vajda főszerkesztővel még az indulás előtti percekben elmaradhatatlan jókívánságaival, majd következett Fót és az első időmérő, 30 méter 8 másodperc alatt, melyet a vártnál ugyan lassabban tettünk meg, mentségünkre szolgáljon, még nem éreztem, hogy a rendszámtábla kerete lesz az a pont, amire mindig ügyelni kell majd. Ezt követte Verseg, majd a nap kedvence, a Le Mans-i szakasz, amely pontosan ugyanúgy játszódott le, mint a nagy klasszikus esetében, az időmérést azonban egy Jungheinrich targoncában ötletesen elhelyezett gonb lenyomásával kezdtük meg. Ajtók nyitva, motor jár, futás a paripához, gyorsan kell bepattanni, nincs sok idő, mindössze 19 másodpercünk volt a mutatványra, a táv pedig 20 méter volt. Nekünk pedig a nap legeredményesebb szakasza volt, mindössze 27 hibaponttal, azóta se feledem.

Hasonlóban a második napon sem volt hiány, előtte azonban gyönyörű tájakon autózhattunk, miközben próbára tehettem a kecskeméti gyár büszkeségét. Érkezett ugyanis máris a galyatetői szakasz és a szerpetin, ahol azonban a heves téli időjárás erőteljes károkat okozott mind az erdőben, mind pedig az úton, úgyhogy száguldásról nem igen lehetett szó, a nap- és árnyékfoltokat árgus szemmel elemezve a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a kátyúkat kerülgessük, gyakran teljesen láthatatlan példányokkal szembesülve, miközben a kormány elrántása a szakadékkal jutalmazott. A defektet egyik versenyzőtársam teljesen vétlenül sem tudta megúszni, így pilótaként nekem is az volt a legfontosabb, hogy épségben érkezzünk meg a festői ebéd helyszínére. Galyatetőt Pétervására követte autóbemutató társaságában, fűszerezve további időmérőkkel, majd zárásként megérkezés Egerbe, ahol büszkén vettük birtokba a Park Hotel parkolóját azzal az örömteli érzéssel, hogy nem csak minden ellenőrző ponton időben ott voltunk, hanem az összes pecsétet is megszereztük, miközben nem szégyenkezhetünk az 1/100-asok kapcsán sem, ráadásul akkor még hátra volt a nagyszerű AMG-est a Bolyki Pincészetben. Shuttle buszokkal közelítettük a helyszínt, ami már alapvetően lenyűgöző, egy egykori szeméttelep helyén kialakított, löszfalakkal tarkított pincészet és exkluzív környezet, ahol a szervezők a finom fogások, és az 1. nap legeredményesebb versenyzőinek díjazása mellett, autócsodákkal egybekötött show-val is készültek, méghozzá elhoztak nekünk egy DTM túraautót, egy F1 modellt, valamint különlegességként egy fantasztikus tanulmányautó,t az Ezüst Nyíl futurisztikus vízióját, mely felvezető autója volt az eseménynek. A léc nagyon magasan volt már az első nap, és még hátra volt a második.

A pontos indulási időt szombaton is SMS-ben kaptuk, 9 óra 42-kor rajtoltunk, előtte azonban már teljes pompájában sorakozott a mezőny, s magam sem kevésbé vártam a startot, az előző napi fáradtságot minden élmény feledtetett, sőt még álmomban is szakaszokat teljesítettem, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a második napon még nagyobb koncentráció és pontosság szükségeltetik majd.

Rögtön Egerrel és városi feladattal nyitottunk, melynek egy szelfi is része volt az Egri Bazilikával, majd következett Andornaktálya méghozzá egy 2180 méteres hosszú szakasszal, melyet 218 másodperc alatt kellett teljesítsünk. Itt ugyan némi módosítás történt a helyszínen, ezért gyors számolást követően újra belőttük az átlagsebességet, stoppereket, és nekivágtunk a két kilométernek, melyen nagyobb gyakorlat nem ártott volna. A Csillagtúra örök tanulsága ugyanis a kitartás, ahogy a veterános műfajnak éppúgy, azaz, bízzunk magunkban, mert attól, hogy nem látható a cél, a paraméterekben nagyon is hinnünk kell, nem volt ez itt sem másképp, némi késedelem után értünk a fotocellához, azonban ez nem szegte kedvemet, a nap végén már jóval rutinnal mentünk neki a feladatnak.

Egerszalók és a dupla tolatós feladat viszont látványos és izgalmas volt. Én mindig szeretem megnézni a többieket is, nem árt ugyanis tájékozódni a végrehajtást illetően, és volt is eredménye, a nap során az egyik legkevesebb hibapontot itt szedtük össze.  Szerpentin nélkül aznap sem maradhattunk legnagyobb örömömre, a varázslatos Miskolc-Lillafüred szakasz okozott felejthetetlen élményt, erdőben autózni, csodálni a tájat, ahol a CLA sportos teljesítménye most nagyon is jól jött, miközben a visszapillantó tükörben a márkatársak konvoja közelített, leírhatatlan pillanat, melyet csak az autózás szerelmesei érthetnek, ahogy egy-egy kanyarnál visszakapcsolva, egybeolvadva a négykerekűvel értékeljük a pillanatot, és azt, hogy mindez megadatik.

Közben persze egy gurulós, sebesség nélküli 1/100-as is színesített Répáshután,  miközben a szervezők gondoskodtak róla, hogy most is a nap egyik csúcspontja legyen a déli megálló. Diósgyőrnél tettük mindezt, melyhez a felújított vár adta a panorámát, valamit a toronyban elköltött ebéd, ahonnan élmény volt a csillagos flottára tekinteni. Kellett is az erő, következett ugyanis a második felvonás, irány Miskolc, és a mezőny bemutatása a lelkes közönségnek, valamint nem maradhatott ki Lyukóbánya egy majdnem 5,5 kilométeres időmérővel, majd Sajószentpéteren egy Le Mans-i rajttal ismét, végül Tardona és Szilvásvárad zárta a századmásodpercek versenyét. Ekkor kezdődött meg a befutóra való felkészülés, vissza a Dobó térre, ahol a kockás zászló várta az úton lévőket. Egerben hozzánk hasonlóan számos versenyző nehezebben találta meg az egyirányú utcák és behajtani tilos táblák közepette a helyes útirányt, de épp ezért jelentett még nagyobb boldogságot a cél, és a táv sikeres teljesítése.

A Mercedes azonban „a legjobbat vagy semmit” elvén készült az estére is, ahol hölgyversenyzőként nagy örömmel láttam, hogy külön gondoltak a hölgyekre, a She’s Mercedes program keretében smink és frizurakészítéssel kedveskedtek a résztvevőknek.  A folytatásban, a gálávacsorán nemcsak az aznapi, hanem az összetett eredmény lista kihirdetésére is sor került, és a Csillagtúra történetében még soha nem látott módon az 1. helyezés holtversenyt jelentett, még a századmásodpercek sem tudtak dönteni, ezért az Ilkovits Ádám-Kemenes Csilla, Szabó Endre-Gömöri Melinda páros egyszerre emelhette magasba a Noémi trófeát (264 ponttal). Ráadásul a Marosi György -Marosiné Vince Ágota és az Erdélyi Zoltán-Erdélyi Csilla páros is egyaránt osztozhatott a második helyezésen.

Ahogy számtalan különdíj is gazdára talált, többek között a legjobb hölgypilótáé is, akik hozzánk hasonlóan anya-lánya párosban vették részt nagy rutinnal és gyakorlattal, és jó volt látni, hogy a Mercedes erre külön odafigyel, ahogy arra is, hogy a múltidézés részeként mind a tíz Csillagtúra emlékfotóit bemutassák nagy örömünkre, mert az évek múlnak, de a csillagos szenvedély örök, ahogy az elkötelezettség is a Korai Fejlesztő Alapítvány számára felajánlott összeg tekintetében, mely a nevezési díj 10%-a, és  versenyen készült poszterek megvásárlásával is a gyermekeket támogathattuk.

A Csillagtúra egyedülálló kezdeményezés, a márka ünnepe, kortalan stílusgyakorlat és felejthetetlen pillanatok elegye, a pompás oldtimerek nemes küzdelme, a törődés és figyelem példázata, mely a nagyszerű szervezésre és programokra, és a versenyzőkre egyaránt igaz. Mást nem mondhatok: csillagos 5-ös volt. Ismét.

Kecskemét csillaga - a CLA

A versenyen hű társunk egy frissített kecskeméti CLA 200 volt, melyet több mint 500 kilométeren keresztül vezethettem, és rendkívül pozitív benyomást tett rám az úttartása, a kormányozhatósága és visszajelzése, valamint az autó fordulóköre és manőverezhetősége. Ennek köszönhetően a legszűkebb helyeknek is magabiztosan vághattam neki. Igaz ez a parkolásokra is - bár tolatóradar segít - magam is meglepődtem, hogy milyen könnyen lehetett beállni, pedig higgyék el, nagy értékű oldtimerek mellett, csupa férfitekintet tükrében kellett a mutatványt kivitelezni.

A hajtásláncot illetően, a 1595 köbcentis, 156 lóerős turbómotor kifejezetten kulturált, kellően erős. A váltó precízen kapcsol, kezünk alá dolgozik, mindössze a fék adagolhatósága volt számomra kicsit kevésbé pozitív, jól fog, ugyanakkor női lábak esetén az érzékenyebb kezelhetőség előnyére válna. A belső kialakítás rendkívül kényelmes, egész napos autózás után sem szálltam fáradtan ki az ülésekből, melyek még kanyarokban is jól tartottak. A formaterv pedig abszolút közönségsiker, a vörös színben pedig pláne, számtalanszor jöttek oda járókelők és csodálták, sőt sokszor a szíveket elhódította a régi remekművek elől is, nekem pedig minden alkalommal, amikor elfordítottam a kulcsot, sportos, és egyben magától értetődően határozott, jó fellépést és vezetési élményt adott. Nem húzom tovább, a W116-ost ugyan nem cserélném el, de nagyon élveztem. Ha pedig férfi kollégáim precíz szakmai véleményére kíváncsiak a típusról, érdemes fellapozni a frissített CLA 211 lóerős verziójáról készült tesztünket.




Hozzászólások  

 
#1 Andras79 2017-05-27 19:14
Kedves Sára!
Ismét magával ragadó és sodró írásművel gazdagítottad az autós eseményekkel (ebben a konkrét esetben a X. Csillagtúrával) kapcsolatos ismereteinket!
Mindössze egyetlen egy kis aprósággal nem értek egyet a cikkben!
Mégpedig azzal, hogy "A vörös szín mindig jól áll a hölgyeknek"! Mivel az én FIAT Grande Punto 1.4 T-Jet-em is Exotica piros, és szerintem nem csak az autónak áll jól ez a szín, de nekem is jól áll ez a kiskocsi, pedig én férfi vagyok! ;-) :-D
(Mellesleg ezzel a 120LE-s 1368cm3-s turbó benzin motorral a kis (1155kg-os önsúlyú, 3 ajtós) 2007-es gyártási évű Punto nem is gyorsul rosszul (0-100km/h 8.9sec, negyed mérföld 16.5sec, 0-1000m 30.6sec), konkrétan vetekszik a nagyobb (1320kg-os, és az általad is megírt 1595 köbcentis, 156 lóerős turbó benzin motoros) 2016-os CLA200 Mercedes-Benz gyorsulási képességeivel (0-100km/h 8.6sec, negyed mérföld 15.8sec, 0-1000m 28.9sec)!)
Üdv:
András
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark