2017. Szeptember 23., Szombat

Frissitve:02:37:32

Peugeot Traveller BlueHDi 150 teszt - A legexkluzívabb testvér

Nyomtatás

A kisbuszok világa sokat változott az elmúlt időszakban: a helykínálat, a kényelem és a praktikum mellett a versenyképesség szempontjából egyre fontosabbak lettek a megjelenés és a modern technológiai megoldások, amiknek természetesen csak örülni tudunk.  Ezeket a szempontokat pedig a PSA is észben tartotta a Toyotával közösen fejlesztett kisbuszával kapcsolatban, amit a Citroёn SpaceTourer és a Toyota ProAce után a Peugeot Traveller is igyekezett bizonyítani nekünk.

Amennyiben a Citroёn SpaceTourer volt a legvagányabb testvér, úgy talán a Peugeot Travellert a legexkluzívabb fivérnek mondhatjuk – noha a Toyota ProAce sem panaszkodhat. Profilból és hátulról természetesen nem tudtak, és valószínűleg nem is szerettek volna csodát tenni a franciák és a japánok, azonban szemből mindhárom gyártó nagyon ügyesen szabta saját képére a közösen fejlesztett modellt.

Erre pedig talán a Peugeot Traveller a legjobb példa, hiszen a kisebb modellekből már ismerős fényszórókat és hűtőrácsot úgy ültették át a kisbuszra, hogy az rögtön felismerhető legyen. A magasra húzott orr és a méretes légbeömlőkkel illetve különálló LED-es nappali menetfényekkel operáló lökhárító egyébként a lehetőségekhez mérten divatosnak és már-már agresszívnak mondható arcot varázsol az autóra. Profilból és hátulról persze hiába várunk csodát, de a tervezőket ezért hiába is hibáztatnánk – azért így is látszik, hogy egy teljesen új modellel van dolgunk.

A Traveller egyébként kétféle tengelytávval (2925 és 3275 mm) és háromféle hosszal (4606, 4956 és 5308 mm) kapható. A legkisebb, úgynevezett kompakt kivitel inkább ötszemélyes változatban ajánlott, de ehhez a verzióhoz is kérhetjük a harmadik sor üléseit. A tesztünkön szereplő közepes verzióhoz már logikusabb a nyolc ülés, ami kényelmes utazást biztosít minden utas számára, de ha mindenki csomagját magunkkal szeretnénk vinni, akkor érdemes a leghosszabb kivitelt választani.

Tesztautónk egyébként a legmagasabb, Allure kivitelben érkezett meg, így az utastérben helyet foglalva bőrülésekkel, head-up kijelzővel és érintőképernyős multimédiás rendszerrel találjuk szembe magunkat, ami az üléspozícióhoz és a méretekhez képest így is egészen személyautós környezetet még modernebbé és otthonosabbá varázsolják. Az anyagok minősége kisbuszos: sok a fekete, kemény műanyag, de a Peugeot mérnökei azért igyekeztek néhány betéttel feldobni a hangulatot. A Peugeot legmodernebb multimédiás rendszere került az autóba, ami gyors, és többféle okostelefonos kapcsolódásra is képes, de a kisebb modellekkel ellentétben ezúttal önálló klímakonzolt kapunk, aminek kifejezetten örülünk.

Az autó egyébként egészen egyben van, de néha a kisebb úthibákon is hajlamos nyekeregni, ami nem a legkellemesebb élmény. A helykínálattal természetesen nincs gond: elöl két kényelmes fotel vár, míg a második és harmadik sorokban egy 2/3-1/3 arányban elosztott üléspadot helyeztek el, ám a háttámlák egymástól függetlenül is mozgathatóak. Az ülések egyébként széles skálán csúsztathatóak, így mi dönthetünk arról, hogy hol legyen nagyobb és hol kisebb hely – beleértve a csomagteret is.

Az igazán kényelmes utazáshoz a leghátsó sort teljesen hátra kell csúsztatnunk, aminek köszönhetően a csomagtér mérete bizony igencsak lecsökken, így ilyenkor nyolc személy cuccát már nagyon nehéz bezsúfolni – a kalaptartó alatt 507 liter áll ilyenkor rendelkezésre, míg plafonig pakolva 655 liternyi csomagot pakolhatunk be. A csomagtér ajtaja azonban hatalmas, így sokszor megnehezíti a parkolást, de cserébe a hátsó szélvédő is nyitható, így szűkebb helyen sem maradunk hátsó nyílás nélkül.

A kerékdobok miatt egyébként a leghátsó sorban szűkebbnek érezhetjük a helyet, de a székek ugyanolyan szélesek, így ez leginkább a hangulatunkra lehet hatással. Ezen azonban javít valamelyest a tetőablak és a hátsó utasok számára külön vezérlővel rendelkező klíma. A Peugeot egyébként sok mindenre gondolt: vannak 12 Voltos csatlakozók, van egy 230 Voltos aljzat, az első székek hátuljáról pedig egy asztalkát lehet lehajtani – és akkor a kulcsról, a kilinccsel, a belül több külön gombbal vagy akár láblendítéssel is nyitható elektromos oldalsó ajtókról még nem is beszéltünk. A praktikum szintén dicséretes: az ajtózsebek száma végtelen, a középkonzolban illetve a tetején is van tároló, és az utas előtt is két kesztyűtartó várja a cuccainkat.

Tolatókamera is van, ráadásul a Peugeot megoldása igen különleges, ugyanis egyetlen kamera segítségével képes madártávlati képet generálni. Miközben haladunk hátrafelé, megjegyzi, hogy mit látott az autó mellett, és ennek segítségével megjeleníti a képet – persze ezzel a módszerrel nem mindig kapunk használható információt, de így is sokszor tud segíteni. Ez persze nem minden, hiszen táblafelismerő, távolságtartó tempomat és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is van – bizony, manapság már ezek is járhatnak egy kisbuszhoz.

Ideje azonban megnyomni a start gombot. A tesztautónkban dolgozó 2-literes, 150 lóerővel és 370 Nm-es nyomatékkal kecsegtető dízelmotor igazi öngyulladós módjára kel életre, amivel a hangulatos, modern utastér után azért egy pillanatra visszaköszön a kisbuszok világa. Ugyanakkor még autópályás tempónál sem mondhatjuk túlzottan zavarónak a zajokat, így még a hosszabb utazások is lehetnek pihentetőek a Traveller utasterében.

A dinamizmussal nincs probléma: a 12 másodperces 0-100-as sprint ugyan nem váltja meg a világot, de a viszonylag nagy nyomatéknak köszönhetően mindig úgy érezhetjük, hogy bőven van elég tartalék. Persze a legtöbb dízelre jellemzően a magasabb fordulatokon már kifullad az autó – 3500-nál tovább nem érdemes pörgetni a Travellert –, terhelten pedig már kevésbé fickós a rugalmasság is. A hatfokozatú manuális váltó legfeljebb átlagosnak mondható: a váltókar kissé nehézkesen jár a fokozatok között, és ami még nagyobb gond, hogy a kuplung fogáspontja is problémás, így a finom elinduláshoz és váltásokhoz bizony oda kell figyelnünk. A fékpedál is kissé érzékeny lett, de ehhez könnyebben hozzászokik az ember.

A kormányzás sem a pozitívumokat erősíti, hiszen 3,75 kört tesz meg kopttól-koppig, így a kis helyeken történő forgolódások és a városi körülmények között bizony megizzasztja a sofőrt. Ez azonban még a kisebb probléma, ugyanis középállásban nagy a holtjáték – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az útról semmilyen visszajelzéssel nem szolgál. A futómű jobban sikerült a franciáknak, hiszen amellett, hogy az úthibákon is egészen kellemesen lép át a Traveller, még a gyorsabb fordulókban sem dől meg ijesztően a nagy test, sőt, egészen kellemes meglepetést okozott az autó ezen a téren – noha a bizonytalan, érzéketlen és pontatlan kormányzás miatt azért némi megszokásra és bátorságra szükségünk lesz, hogy tempósabban merjünk belemenni egy kanyarba.

A 2-literes dízelmotor ereje elég volt a tesztautó mozgatásához, de ami egy ilyen járműnél még ennél is fontosabb lehet, a tankolásnál is szimpatikus értékekkel találkozhatunk. A 7,4 literes tesztfogyasztás sem ijesztő, de a 6,3 literes normakör még jobban hangzik, ráadásul a teszthét alatt többször is megpakolva, autópályás körülmények között használtuk az autót.. Természetesen az autópályán a legszomjasabb az autó, hiszen nagy homlokfelülete és üresen is 1,9 tonnás tömege ezen a fronton ütközik ki leginkább, azonban még így is kellemesen kijöhetünk 8 liter alatt. Városban a már 20 km/h-nál aktiválódó start-stop rendszer segít alacsonyan tartani a fogyasztást.

A Traveller talán a legdrágább a három testvér közül, de a legtöbb extra is hozzá érhető el. Tesztautónk ára bizony közel 15 millió volt, de egy józanabb felszereltséggel – mégis olyan extrákkal, mint a bőrülések vagy éppen a bőr kormány és váltógomb, amelyek például a Citroёn SpaceTourerhez nem is elérhetőek – 12 millió forint alatt megáll. A 2-literes dízel alapára közel 11,2 millió, ám ezért ő nyújtja a legmagasabb alapfelszereltséget a testvérek közül. A kisebb, 1,6 literes dízellel 700 ezret spórolhatunk, míg a 2-literes 180 lóerős, automataváltós változata 930 ezerrel kerül többe. A kompakt verzió csak a gyengébbik dízellel, 10,21 milliótól kapható, míg a hosszított kivitel felára 280 ezer forint, és csak a 2-literesekkel lehet megvásárolni.

Konkurensekből nincs hiány: ahogyan már említettem, a két testvér valamivel olcsóbb árcédulával rendelkezik, míg a valamivel nagyobb méreteket felvonultató Opel Vivaro és Renault Trafic páros 140 lóerős motorral, ám jóval rövidebb opciós listával, valamivel olcsóbban kínálják magukat. A Ford Tourneo Custom már nagyjából tesztalanyunkkal van egy szinten, míg a Mercedes-Benz Vito és a Volkswagen Transporter pedig már akár milliókkal is drágább lehet – és akkor a valóban prémium változatokról, mint a V-osztály és a Multivan még nem is beszéltünk.

Néhány szóban

A Traveller hozza azt, amire testvérei is képesek, azonban már az első beszálláskor is teljesen egyértelmű, hogy a Peugeot magának akarta fenntartani a legexkluzívabb változatokat, így rengeteg olyan extra van, amit csak az oroszlános testvér tud nyújtani – elég csak a bőr kormányt és váltógombot említeni, amelyek rengeteget számítanak. Emellett a Traveller egy jó utazóautó, és a benne ketyegő 150 lóerős, 2-literes dízel szív is jól teljesít – egyedül a már-már botrányosnak nevezhető kormányzásért kár, ami bizony minden nap megkeseríti az életünket.

Előnyök: Modern, tetszetős formák; Korrekt belső; Praktikus megoldások; Takarékos, dinamikus dízelmotor; Fejlett extrák

Hátrányok: Rossz fogáspontú kuplung; Középállásban bizonytalan, pontatlan, érzéketlen kormányzás; Nem nyitható oldalablakok; Lehetne jobb az összeszerelés

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark