Megemelt kompakt kizárólag szívómotorral, kizárólag összkerékhajtással és kizárólag fokozatmentes automataváltóval – nem úgy hangzik, mint egy mai sikerrecept. Pedig a vadonatúj Subaru XV univerzális megoldást kínál a hétköznapok összes kihívására, a papírformára pedig kiegyensúlyozott tudásával cáfol rá. De vajon ez elég a sikerhez?

A Mazda CX-5 immár hetedik évét tapossa a piac egyik legfontosabb kategóriájában, a közepes crossoverek között, a japánok pedig továbbra is kitartanak a klasszikus technikai megoldások mellett: benzinfronton például a konkurensekkel ellentétben még mindig nem adták be derekukat, tehát a downsizing jegyében tervezett kisebb méretű feltöltős motorok helyett továbbra is kitartanak a (2 és 2,5 literes) szívómotorok mellett. Ugyanez vonatkozik az automata váltókra: miközben a legtöbben 8-9 váltófokozatra esküsznek, a Mazda köszöni szépen, elvan 6 fokozattal is. Vajon 2018-ban még van létjogosultsága a papíron talán elavultnak tűnő Skyactiv-G, tehát benzines Skyactiv hajtásláncoknak?

Általánosságban véve az izgalmak, az érzelmek és a kockázatmentesség egymásnak ellentmondó fogalmak, így autóvásárlásnál magunknak kell eldöntenünk, hogy inkább a megnyugtató állandóság vagy épp a sportosság, az élmények a kívánatosak. A kettő ritkán jár kéz a kézben, ám úgy tűnik, a Honda ezúttal sikerrel abszolválta ezt a feladatot – az új Civic minden kétséget kizáróan izgalmas egyéniség, mégis süt belőle a robusztusság. Ezúttal a gazdaságos 1,6 literes dízelmotorral szerelt verzió járt szerkesztőségünk garázsában.

A Lexus LS közel harminc évvel ezelőtt megváltoztatta az autóipart. Azóta rengeteget változott a luxusautók kategóriája, a lényeg azonban állandó maradt: a lehető legkényelmesebb, legcsendesebb, legpihentetőbb közlekedés. Ide érkezik az LS immár ötödik generációja, méghozzá radikális váltással. Hogy ez mire elég?

Így múlik el a világ dicsősége – mormogja komor hangon benzingőzt lélegző kollégám, miközben mélyet szív cigarettájából. A dohány parázslik, a füst pedig lomhán tovaszáll, miután a tüdő legmélyebb bugyraiban kacskaringózva már megtette a maga dolgát. „Hagyd már” – teszem hozzá a vállára csapva, majd az autóba beszállva tövig nyomom a Leaf gázpedálját, urambocsá’ menetpedálját. A villanymotor piszkosul szerethető nyomatéka az ülésbe présel és a néma tombolásunk közepette kirajzolódik körülöttünk a jövő. Megérkeztünk. Ez már valami olyasmi, amit a mindennapokban is élhetőnek tarthatunk, minden nyűgjével és előnyével egyetemben.

Prémiumnak lenni nem egyszerű feladat, hiszen elképesztően sokrétű követelményeknek kell megfelelnie egy olyan márkának, vagy éppen modellnek, amelyik szeretne belépőt nyerni ebbe a világba. Éppen ezért a Ford hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor megalkotta a Vignale csomagot, ami ha nem is valódi prémiumként, de mindenképpen a „mainstream” modellek krémjeként szeretne helyt állni a piacon. A Fiesta képében ezúttal a legújabb, és egyben legkisebb Vignale típus jött el szerkesztőségünkbe, hogy bizonyítsa, Ford és Ford között is lehetnek komoly különbségek.

Nehéz elhinni, hogy a BMW teljesen elektromos kisautója, az i3 – amely szénszálas vázával és technológiai megoldásaival debütálásakor gyakorlatilag űrautónak számított – már 4,5 éve velünk van, ám az állítás valós, hiszen az i3 gyártása a propelleres márka lipcsei üzemében 2013 novemberében vette kezdetét. A tavalyi modellfrissítés tehát abszolút megalapozott volt a bajorok részéről. A ráncfelvarrás alkalmával egy új, sportosabbra hangolt modellvariáns is csatlakozott a kínálathoz i3s néven, 170 helyett 184 lóerővel, dinamikusabb futóművel és agresszívebb dizájnnal, mi pedig máris leteszteltük a vörös-fekete színben valóban egészen mérgesnek látszó verziót.

Az autózás sokaknál kétféle célt hivatott szolgálni: egyfelől azt, hogy jussunk el A-ból B-be vállalható költségen, kényelemben, másrészt pedig üde színfoltként okozzon örömöket, élményeket a szürke hétköznapok sivár tengerében. Az autózás elkötelezett rajongójaként természetesen utóbbi tényező a kedvesebb számomra, és az élményeket igencsak bőségesen mérte legutóbbi tesztautóm: a nemrégiben frissített MINI 5 ajtós verziója az izmos SD hajtással vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

Sokat változott a világ a 2000-es évek óta, és ez természetesen az autóipart is érintette. Sokak számára örömteli, másokat talán kissé zavar, de a crossoverek és SUV-k szinte minden fronton átvették a hatalmat, és vannak gyártók, akik ennek fényében szinte csak ilyen szabadidőautókra építik a jövőjüket. Erre tökéletes példa a Mitsubishi, amely még egy korábban sportautókon legendássá vált nevet is beáldozott ennek érdekében, és megalkotta az Eclipse Crosst – mi pedig most automata váltóval és összkerékhajtással is kipróbáltuk az autót.

Ha a piaci trendeket nézzük, ők igazi slágertermékek: crossoverek, amelyek magas felépítésükkel és jobb helykihasználásukkal, de legfőképp divatos megjelenésükkel lépnek a keresleti lista élére. Így hát a felfrissült Nissan Qashqai és a Peugeot 3008 sem véletlenül vörösbe öltözve érkezett tesztünkre: szívrablásra készülnek, apró hibával: ilyen formában már nem igazán elérhetők.

Ha a piaci trendeket nézzük, ők igazi slágertermékek: crossoverek, amelyek magas felépítésükkel és jobb helykihasználásukkal, de legfőképp divatos megjelenésükkel lépnek a keresleti lista élére. Így hát a felfrissült Nissan Qashqai és a Peugeot 3008 sem véletlenül vörösbe öltözve érkezett tesztünkre: szívrablásra készülnek, apró hibával: ilyen formában már nem igazán elérhetők.

Az új, második generációs Opel Insignia bemutatója nem volt olyan rég, de számos alkalommal vallatóra foghattuk az Opel büszkeségét és egyben utolsó mohikánját, amelyet még az aktuális, francia tulajdonú ‘felállás’ előtt terveztek, így nevezhetjük akár az utolsó ‘valódi’ Opelnek is. Nem titok, hogy az aktuális Insigniát nagyon szeretjük: nem csak a modell formaterve sikerült remekül, hanem technológiája is a prémiumok közé emeli az autót – legalább fél lábbal –, és érződik rajta, hogy a fejlesztés során nem spórolt a villámos gyártó. Legutóbb a puttonyos Insignia kissé emelt hasmagasságú kivitelét, a Country Tourert teszteltük, amely nem csupán a kínálat legdrágább, de egyben legsokoldalúbb tagja.

A Citroën meglehetősen érdekes döntést hozott tavaly októberben: azt követően, hogy a franciák lerántották a leplet a minden porcikájában extravagáns és különleges, ám ebből kifolyólag nem annyira ‘univerzális’ C4 Cactus frissített változatáról, befejezték a ‘sima’ C4 gyártását, vagyis a C4 Cactusnak a klasszikus kompakt kategóriában is helyt kell állnia néhány évig, vagyis ameddig meg nem érkezik a Citroën következő kompakt modellje. Tekintettel arra, hogy a C-szegmens talán mindennél fontosabb (különösen Európában), a C4 Cactusra komoly feladat hárult. Vajon az eleinte ‘szubkompaktnak’ tervezett modell képes ebben a kemény kategóriában helytállni?

A menetpróba után ezúttal tesztre is megérkezett hozzánk a BMW újhullámos formatervével hódító kompakt kupés crossovere, az X2, méghozzá nem is akármilyen formában. A 231 lóerős csúcsdízel hajtáslánc méltó puskaport szolgáltatott a dinamikus kiállású aranysárga modellhez. De vajon tud-e annyit nyújtani az X2, mint amit tetemes árcédulája okán elvárnánk?

Vannak dolgok, amik lényegükben nem változnak. A Toyota Land Cruiser is ilyen: a 2002-es előző generáció alapjaira épülő J150-es modell már 9 éve velünk van, és ezúttal is csak ráncfelvarrással lett frissebb. Csalódás? Nem, inkább magabiztos, öntudatos állandóság, amelyet megváltozott külső, még okosabb belső és egy új hajtáslánc igyekszik felértékelni.