Fiat Fullback vs. Ford Ranger vs. Nissan Navara vs. Toyota Hilux - Amikor az erőgépek összecsapnak I.

Nyomtatás

Munkagép vagy terepjáró? Sokakban vetődik fel joggal ez a kérdés, amikor meglát egy pickupot, hiszen a legtöbbször nyitott plató, az Európában népszerű változatok esetében általában ötszemélyes utastér és a tiszteletet parancsoló méretek olyan hármast alkotnak, amik között nem egyszerű kiigazodni. Ebben próbálunk most segíteni olvasóinknak, miközben egy nagy pickup-összehasonlító keretében összehasonlítjuk a piac legfontosabb és legújabb modelljeit. Toyota Hilux és Fiat Fullback, Nissan Navara és Ford Ranger - mindannyian vadonatúj vagy megújult köntösben küzdenek az elsőbbségért.

A gyártók nemrég nagyot robbantottak a pickup kategóriában, ugyanis a legnépszerűbb modellek sorra jelentkeztek új, vagy éppen frissített generációkkal – sőt, új résztvevőt is köszönthetünk ezúttal. A Nissan Navara és a Toyota Hilux teljesen megújult, de a Ford Ranger ráncait is alaposan felvarrták kívül-belül. A Fiat Fullback újoncként lépett be a szegmensbe, bár ez ebben a formában csak elméleti síkon igaz, ugyanis az olaszok modellje az enyhén átrajzolt frontrészt, a kicserélt emblémákat és az áthangolt futóművet leszámítva szinte csavarra megegyezik a szintén nemrég megújult Mitsubishi L200-zal.

Így tulajdonképpen a japánok szelleme is velünk van a teszt során, mintegy 5. résztvevőként, de akár a Reanult új beszállóját, az Alaskant is ide sorolhatjuk, ugyanis az a Navarára épül egy az egyben – bár a francia versenyző nem biztos, hogy Európában is elérhető lesz. Hiába szerepel tehát mindössze négy jármű tesztünkben, egy-két kivétellel sikerült az egész európai pickup palettát lefednünk - kakukktojásként egyedül a Volkwagen Amarok említhető, de az a legújabb ráncfelvarrással nagyobb magaslatokba tör. Mielőtt azonban belevágnánk, érdemes leszögezni, hogy mit is jelent pontosan ez a szegmens.

Az ilyen jellegű platós négykerekűek bizony nem személyautónak, hanem áruszállítónak minősülnek, így a forgalmiban nem M-es, hanem N-es kategóriába vannak sorolva, azon belül is N1 kód alatt futnak. Ennek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Jogszabályi szinten egyébként így határozták meg a szegmenst: „olyan, legfeljebb 3500 kg legnagyobb tömegű jármű, amely ülőhelyei és raktere nem ugyanabban a térben helyezkednek el.” A legnagyobb előny a céges vásárlók mellett szól, hiszen ezen autóknak egyben megvásárolva is vissza lehet igényelni a teljes áfáját, ezzel jócskán csökkentve a költségeket. Az egyik nagy hátrány pedig az ilyenkor kötelező menetlevél.

De foglalkozzunk inkább az autókkal, hiszen ez a mi pályánk! Éppen ezért előre le kell szögeznünk, hogy mivel oldalunk profiljába nem tartoznak bele az áruszállítók, így a négy pickupot is elsősorban személyautós szemszögből vizsgáljuk majd meg, vagy legalábbis ezek a szempontokat helyezzük majd előtérbe – persze nem feledkezünk meg az egyéb képességeikről sem. Tesztünket két részre bontjuk, hogy a lehető legszélesebb körben tudjuk Önöknek bemutatni a négy autót. Vágjunk hát bele!

Külső megjelenés, méretek

Vannak kategóriák, melyek esetében a formatervezők keze igencsak szűken van fogva. Nincs mit szépíteni, a pickupok is ide tartoznak, hiszen bár a frontrész esetében valamelyest kiélhetik magukat a mérnökök, a kabin és a plató formája természetesen adott. Nem meglepő tehát, hogy szemből találjuk a legérdekesebbnek tesztautóinkat, melyek közül formailag igazán egyedül a Ford Ranger próbál igazán közeledni személyautó testvérei felé.

Szerencsére tart már ott az autóipar, hogy a gyártók az ilyen jellegű modellek megjelenésére is kicsit nagyobb energiát fordítanak, így örömmel konstatálhatjuk, hogy mind a négy modellen találhatunk érdekes és figyelemreméltó részleteket. Ezen a téren talán a Ford Ranger jeleskedik legjobban, noha ezen a ponton fontos kiemelni, hogy az amerikai versenyző a látványos Wildtrak csomaggal érkezett meg garázsunkba, amely kozmetikai szempontból bizony sokat hozzáad az összképhez – leginkább talán az agresszív első hűtőrács és a terepes kiegészítők keltik fel a figyelmet.

A Nissan Navara és a Toyota Hilux inkább krómmal próbál hódítani: mindkét típus orra díszesre sikerült, köszönhetően a hangsúlyos, csillogó hűtőrácsnak és a többi króm kiegészítőnek. A Fiat Fullback formáit erősen meghatározzák a Mitsubishi L200 vonásai, hiszen ahogyan már említettem, mindössze elöl rajzolták át némileg az autót, és ott sem fektettek bele túl nagy energiát – az ikertestvér japános megjelenése így erőteljesen dominál. Hátul mindegyik gyártó próbálta feldobni valamivel az összképet, így különböző árnyéktörő vonalakkal és krómozott elemekkel találkozhatunk, de talán a Navara jópofa kis légterelője az egyetlen, amely valóban meg tudja törni az unalmas formákat.

A méreteket tekintve komoly eltérésekkel nem találkozunk: a Fullback szinte minden téren a legkisebb, míg a Ranger a legnagyobb értékeket tudhatja magáénak – a Hilux és a Navara a kettő között helyezkedik el, de a pontos adatokat egytől egyig megtalálják táblázatainkban. Igaz ez a súlyra is, ahol a Fullback a maga 1850 kilós tömegének köszönhetően még a második legnehezebb Navarával szemben is 100 kilós előnyben van, míg a Ranger-Hilux párosra már 260-300 kilót ver rá – ennek pedig megvan az előnye, de erről később. Az átlagosan 5,3 méter körüli hossz mellé jól jött a minden tesztautóban megtalálható tolatókamera, mely hatalmas segítség a manőverezésben. Ami azonban fontosabb lehet, az a platók mérete és a teherbírás.

Utóbbi mind a négy esetben 1 tonna felett, de 1,1 tonna alatt alakul – a Rangeren található matricát vehetjük úgy, hogy kerekítve van. Súlyban tehát ugyanannyit pakolhatunk be, de az sem elhanyagolható kérdés, hogy mindezt mekkora területre. Széltében a Hilux a győztes 1645 mm-rel, míg őt a Navara és a Ranger követi egységesen 1,56 méterrel. Ezen a fronton is a Fullback bizonyul a legkisebbnek a maga 147 centis értékével. Hossz tekintetében átveszi a vezetést a Navara (1578 mm), de szorosan a nyomában van a Hilux (1555 mm) és a Ranger is (1549 mm), míg a Fullback itt is a legkisebb (1520 mm). Magasság tekintetében csupán 1-2 centi különbségről beszélünk, ami elhanyagolható, de azért álljon itt feketén fehéren: a Navara, a Fullback és a Hilux milliméterekre van egymástól (474, 475 és 480 mm), míg a Ranger 51 centis platómagassággal bír. A dimenziókat a képeken jómagam is próbálom szemléltetni.

Utastér, helykínálat, extrák

A külső formák megítélésében mindenkinek a saját ízlése irányadó, és ugyanez igaz az utastér megoldásaira is, az összeszerelési és anyagminőség azonban erősen objektív pontok. A vonásokról éppen ezért nem nyitnánk vitát – ezen a fronton egyébként jóval közelebb állnak személyautó testvéreikhez a vadonatúj pickupok, hiszen a legújabb generációk esetében már igyekeztek otthonosabbá tenni a korábban teherautó jellegű megoldásokat. A kivétel persze ezúttal is a Fullback, ami csupán a kormányon látható jelvény tekintetében tér el a Mitsubishi L200-tól, így a kezelőszervek és a multimédiás rendszer is a japán testvértől jött.

Ha már itt tartunk: ezen a téren is sokat fejlődtek az autók, hiszen már az összeshez elérhető érintőképernyős multimédiás és navigációs rendszer – mindegyik esetében ugyanazzal a szoftverrel, amit a személyautókból már ismerünk. Győztest hirdetni közöttük nem egyszerű, hiszen mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A Nissan megoldása egyszerű grafikával, de logikus felépítéssel és gyors működéssel kényeztet minket. A Fiat rendszere kissé már elavult, és folyamatosan csipog, de a funkcionalitását nem érheti panasz. A Toyota és a Ford modern megjelenéssel csábítgat minket, de a sebesség egyiküknél sem az igazi – ráadásul míg a japán versenyzőnél az érintőgombok okozhatnak fejtörést, addig az amerikainál az érintőképernyő érzékenységével van gond.

Az ergonómiával egyik autó esetében sincs gond, bőven elég hely volt ahhoz, hogy jó helyre kerüljenek a kapcsolók. Az viszont már jóval nagyobb probléma, hogy bár az üléspozíciót minden esetben jól be lehetett állítani – sőt, egyik fotel formázásra sem lehetett panaszunk – addig a kormányt a Hilux kivételével minden modellben csak fel-le lehetett mozgatni. Ezért piros pont jár a Toyotának, de igazából a többiek érdemelnének feketét, ugyanis manapság ez teljesen jogos elvárás lenne, főleg ebben az árkategóriában.

A magas felépítésnek köszönhetően – habár terepen inkább visszafog – jól jöttek a fellépők, ahogy a minden típusban megtalálható kapaszkodóknak is nagy haszna volt az A-oszlopokon. Elöl minden esetben bőven elegendő hely állt rendelkezésre, azonban a második sorban már vegyesebb az összkép. A Ranger nem csak az egyik legszellősebb, de a legkényelmesebb is a második sorban. A Ford modelljét követi az új Hilux, melyben bár valamivel kevesebb a lábtér, a jól formázott üléseknek köszönhetően így is kellemesen foglalhatunk helyet. A Fullback bár minden irányban elegendő teret biztosít, az ülőlap kicsit mélyre került, így a térdeink magasan vannak, míg a Navarában az ülőlap sikerült kissé rövidre – utóbbinak azonban a hátsó légbeömlőkért jár a dicséret.

A praktikum szintén fontos kérdés, mivel nincsen zárt csomagtartónk – hacsak nem rendelünk fedelet szép summáért –, így az utastérben kell helyet találnunk fontosabb dolgainknak. Tárolókban nincs hiány egyik típusnál sem: öblös ajtózsebekkel, nyitható könyöklőkkel, pohártartókkal és kisebb rekeszekkel mindenhol találkozunk. A Toyota mérnökei még egy kis fülecskével is megörvendeztettek bennünket, melyet az első ülések háttámlájából nyithatunk ki, és a személyautók csomagterében lévő megoldáshoz hasonlóan ráakaszthatjuk szatyrainkat, táskáinkat. Ezeknél az autóknál egyébként a hétköznapi használatban – persze nem arra valók – nagy átok, hogy nem nagyon tudjuk eldugni a kíváncsi szemek elől a csomagjainkat. Erre azonban megoldást jelenthetnek a különböző, zárható platófedelek – az eső ellen azonban legtöbbször ezek sem védenek meg.

Ha már az elején kiemeltem, érdemes visszatérni az összeszerelési és anyagminőséghez, ami nagy mumusa szokott lenni ennek a kategóriának, hiszen bár igencsak sok pénzt elkérnek ezekért az autókért, sokszor inkább teherautós megoldásokkal találkozunk bennük – ami saját felhasználás esetén bizony nem esik jól. Sajnos ez mind a mai napig igaz: noha az összeszereléssel sehol nem volt gond, mind a négy autóban tobzódtak a kemény, kopogós műanyag elemek. Az sem mindegy azonban, hogy mindez hogyan van tálalva. A Rangert már az elején ki kell emelni, ugyanis az igencsak drága Wildtrak felszereltségnek köszönhetően jóval puhább, bőrszerű műszerfalat kapunk, látványos kontrasztvarrással – de így is találhatunk bőven barátságtalan anyagokat.

A Toyota szintén a lehető legjobb felszereltséggel érkezett hozzánk, és bár nem annyira puha anyagokkal operál, mint a Ranger, a művarrással, a fémszínű és krómbetétekkel illetve az ügyesen megrajzolt formákkal jól leplezi, hogy az anyagok minősége nála sem tökéletes. A Fullback és a Navara nyersen vállalja, hogy esetükben bizony egyszerű műanyagból vannak a műszerfal elemei – ez pedig sem érintésre, sem látványra nem túl szép. Ami azonban a legjobban fáj, az a Fiat – vagy inkább a Mitsubishi – mérnökeinek nemtörődömsége, hiszen míg a három ellenlábas, ha nem is mindenhol, de a könyöklőknél és a gyakran tapogatott helyeken puhább matériákat használ, addig a Fullback esetében itt is kopogós műanyaggal találkozunk, ami nem csak csúnya, de kényelmetlen is.

Az elérhető extrákról is érdemes ejtenünk néhány szót, ha már a személyautós képességeket (is) vizsgáljuk. A Ranger ezen a téren kiemelkedik, hiszen olyan modern opciók is elérhetőek hozzá, mint a sávtartó asszisztens, vagy éppen az adaptív tempomat. A Navara és a Hilux sem panaszkodhat, előbbi 360 fokos kamerarendszerrel, utóbbi pedig vészfékrendszerrel, jelzőtábla-felismerővel, sávváltásra figyelmeztető jelzéssel, – ráadásul csak nekik van LED-es fényszórójuk, és kulcsnélküli rendszerük. A Fullback ezen a téren is kicsit le van maradva, hiszen csupán sávváltásra figyelmeztető rendszert kapunk tőle – a mindegyik másik modellhez elérhető ülésfűtés mellett.

A versenynek azonban koránt sincs még vége, hiszen a legfontosabb még hátra van – a menetteljesítmények, a terepképességek és a menetdinamika, valamint a költségek. Egyelőre tehát korai lenne hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen bár a mai csatában is vannak győztesek és vesztesek, a háború csak a jövő hét elején érkező II. részben fejeződik be. Addig is érdemes végigbogarászni a táblázatainkat, amikből a szemfülesek akár kisebb következtetéseket is levonhatnak a jövő heti összecsapás eredményéről – de meglepetésből sem lesz hiány.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 Andras79 2016-08-20 15:49
Noha én elsősorban a személyautókat (és annak is inkább a kisebbik tagjait, mondjuk a max a középkategóriái g felfelé) kedvelem, nagyon érdekesnek, sőt szinte már-már izgalmasnak találom az ilyen direkt összehasonlító teszteket, amiben nem is kettő, hanem még annál is több négykerekű méri össze képességeit! És ha még kedvenc autómárkám (FIAT) képviselteti benne magát, akkor mindenképp el kell olvasnom... És nagyon jó teszt lesz ez, Tibor! Érdeklődve várom a második részt... Az különösen tetszik, hogy az összehasonlítot t gépjárműveket még motor teljesítmény szempontjából is sikerült kibalanszírozni ! Profi munka! ;-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark