Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Néhány évvel ezelőtt egy kisautóról a következő jelzők juthattak eszünkbe: kicsi (de tényleg!), egyszerű, olcsó, és a legtöbbjükre a nőies kifejezés is helytálló volt – ennyivel pedig nagyjából ki is fújt a sor. Mostanra azonban nagyot változott a világ, ugyanis méretben, minőségben, technológiában és megjelenésben is rengeteget fejlődtek ezek a modellek, és erre talán keresve sem találhatnánk jobb példát a vadonatúj Volkswagen Polónál. A GTI-n innen a jelen pillanatban elérhető legerősebb változatot fogtuk vallatóra nemrég.

 

Halogén fényszóróval is mutatós - galériaEmlékszem még a vadonatúj Polo bemutatkozására: ugyanitt, a székemben ülve pötyögtem be a sajtóanyagból kiolvasott, olykor kissé hihetetlennek tűnő adatokat és ígéreteket, amiket a németek összehoztak az újdonsággal kapcsolatban – már akkor alig vártam, hogy magam járhassak utána mindennek. A bemutató címe is magáért beszélt: nem csak egy Golf pótlék. Nem szeretném előre lelőni a poént, inkább tartsanak velem, és derítsük ki együtt, hogy vajon tényleg új szintre emelte-e a Volkswagen a kisautók szegmensét.

Nem is én volnék, ha nem a külsővel kezdeném, de a Polo bőven ad okot arra, hogy beszéljünk a megjelenéséről. Első ránézésre a szokásos németes letisztultsággal „untat” minket az autó, de az izgalmas narancssárga fényezés máris más megvilágításba helyezi a dolgokat. A keréktárcsák csak 15 colosak, de így is mutatósak (a rugózásnak pedig kedveznek), és ami számomra a legkedvesebb meglepetés volt, hogy a tervezők odafigyeltek az alapáras fényszórók megrajzolásakor is. Mostanában sok gyártó esik abba a hibába, hogy csak a feláras, olykor igencsak borsos összegért kínált LED-es fényszórókkal (ami egyébként a Polóhoz is rendelhető) igazán látványos az adott modell, ám tesztautónk esetében a halogén megoldások is jól mutattak, köszönhetően a hűtőrácson végigfutó króm csíknak, ami a búra mögött is folytatódik.

Egyszerű, mégis jól néz ki - galériaJutott azért így is LED előre, ugyanis a nappali menetfény szerepét a ködlámpák melletti fénydiódák kapták meg. A hátsó fényszórók önmagukban szintén nem túl izgalmasak, de a grafikával ott is ügyesen játszottak a mérnökök. A Polo első ránézésre is egy komoly, már-már férfias autónak mondható, amit az olyan részletek támasztanak alá, mint az oldalt és hátul fellelhető látványos törésvonalak, vagy éppen a motorháztető domborításai. Az újdonság bizony nem kicsi, ugyanis több mint 5 centivel lépi túl a lélektaninak mondható 4 méteres határt, a 2564 mm-es tengelytávolsága pedig alig 1,4 centivel rövidebb az előző generációs Golfnál – ezt pedig belül is érezzük. Érdemes még megemlíteni a kerékjárati íveket is, melyek egy ügyes trükkel láttatják szélesebbnek az autót: a képeken annyira nem feltűnő, de a törés után bizony befelé tartanak a lemezek.

A Polót tehát komolyan kell venni, és ez igaz az utastérre is. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a látványos külső fényezés mellé az importőr nem rendelte meg a narancssárga belső betéteket is, de még a szürke megoldásokkal sem túl komor az összkép. A zongoralakk már régóta igen megosztó, de a Polo esetében kiválóan alkalmazták a mérnökök, ahogyan a baloldali légbeömlőt, a műszerfalat és a multimédiás rendszer méretes érintőképernyőjét körülvéve teszi aszimmetrikussá az utasteret – egyébként is a vezető felé fordul az egész középkonzol. A Polóhoz alapáron érintőképernyős multimédiás rendszer jár, de a feláras egység a két tekerőgombbal és az érintőpanelekkel elképesztően jól mutat, és ha még modernebbé szeretnénk varázsolni az utasteret – amire egyébként szerintünk nem feltétlenül van szükség – akkor opcióként teljesen digitális műszeregység is elérhető az amúgy jól teljesítő analóg órák helyett.

A narancs betét feldobja az utasteret - galériaNem igazán kell ragozni, a Polo belül is letisztult, de modernségével és ergonomikus megoldásaival mégis hoz egy pluszt, és akkor a kategóriájához mérten kiváló anyagminőségről még nem is beszéltünk. A korábban megszokott kemény műanyagokat szinte mindenhol jóval puhább matériák váltották, csak néhány helyen maradt kopogós plasztik – érintésre is nagyon rendben van minden. Az összeszerelés szintén példás, se zörgés, se nyöszörgés, csendben utazhatunk. A kétzónás klímát egy ekkora autóban én személy szerint feleslegesnek tartom, de a Polóban ez is lehetséges.

A multimédiás rendszer egyébként gyors és logikus, ismeri az Apple CarPlay és Android Auto alkalmazásokat is, a középkonzol aljában pedig a két USB aljzat mellett vezeték nélküli töltő bújik meg. A kormányt puha bőr borítja, az ülések kényelmesek, a könyöklő pedig állítható – igaz, teljesen előrehúzva beleütközik a behúzott kézifékbe, csak hogy valami negatívumot is felhozzunk. A helykínálat tekintetében természetesen a szélesség lehet a hunyó, de kisautós mércével mérve ezt a lécet is bőven megugorja a Volkswagen modellje: elöl semmire nem lehet panaszunk, és két fő hátul is kényelmesen ülhet – akár két 185 centis ember is elfér egymás mögött/mellett. Az alapból 351 literes csomagtér is dicséretes, és még pótkerék is jár a Polóhoz, míg az üléseket ledöntve akár 1125 literes űrt is teremthetünk, az állítható magasságának köszönhetően pedig teljesen sík is lehet a padló.

Okos és szép - galériaEgy szó mint száz, a Polóba nehéz belekötni, és ezen a ponton már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a sajtóanyagban olvasott rengeteg pozitívum nem csak üres ígéret volt a Volkswagen részéről. Persze a motortérben megbúvó egyliteres, háromhengeres turbóst még be sem indítottuk, de az autó eddigi teljesítményének fényében okkal bízhatunk benne, hogy a hajtáslánc sem okoz csalódást. Ezt az érzésünket pedig a korábbi Seat Ibiza tesztautónkkal szerzett tapasztalatok is alátámaszthatják, ugyanis a Polóban ugyanaz a 115 lóerős egység dolgozott, ami 200 Nm-es csúcsnyomatékot bocsát a sofőr rendelkezésére egy hatsebességes manuális váltón keresztül.

A kiskategóriában néhány évvel ezelőtt az ehhez hasonló értékek még kiemelkedőnek számítottak, manapság azonban már a 200 lóerő körüli teljesítmény hétköznapi a sportváltozatok esetében. Mindenesetre a 115 tagú ménes és a már 2000-nél ébredő 200 Nm-es nyomaték jól hangzik, főleg az alig több mint egy tonnás önsúlyt is figyelembe véve. Ezt pedig a tapasztalataink is alátámasztják, ugyanis 999 köbcentis hengerűrtartalma ellenére már viszonylag alacsony fordulaton is elemében van a kis háromhengeres, és egészen sokáig ki is tart – egészen 6500-ig képes elpörögni. A dinamikus autózásnak tehát egyáltalán nem szab határt az egység, sőt, kifejezetten jó móka néha kicsit mélyebbre taposni a gázt, amit a vehemens megindulás mellett a háromhengeres motorok jellegzetes, de egyáltalán nem betolakodó hangja kísér – egyébként a hangszigetelés is a helyén van, szinte minden esetben csendesen utazhatunk a Polóban, főleg a kategória mércéjével nézve.

A csomagtérrel sincs gond - galériaA hatsebességes manuális váltó karja ugyan kisautósan könnyen, de cserébe nagyon pontosan és jár az átlagos hosszúságú kulisszában, míg a kuplung fogáspontja kiváló. A kormányzás kellően közvetlen és pontos, a szervo súlyozása pedig az arany középutat képviseli: városban a kis helyeken kellemes forgolódni az autóval, de a tempósabb kanyarokban is jó tekergetni a volánt. A habot a tortára pedig a futómű teszi fel: ugyan hátra a költséghatékonyság jegyében csatolt lengőkaros egység került, a Polo így is kiválóan rugózik, és akárcsak a kormányzás, támogatja a gyors fordulókat és a nyugodt autózást is. A német mérnökök még arra is figyeltek, hogy az ilyen megoldásoknál tapasztalható elpattogást is a lehető legalacsonyabb szintre szorítsák, és ez sikerült is nekik.

Azt kell mondanom, hogy már-már bántó, hogy nem igazán találni fogást az autón, de ez az igazság. Vezetéstámogató és biztonsági asszisztensek terén is kategóriájának maximumát nyújtja a Polo: távolságtartó tempomat, holttérfigyelő, keresztirányú forgalomfigyelő, gyalogosfelismerő, vészfékrendszer és tolatókamera is elérhető akár. Ezek persze nagyrészt felárasak, és nem is mindegyik volt benne a tesztautónkba, de amelyik igen, az a Volkswagentől megszokott módon kiválóan működött. Ezeken felül persze kulcsnélküli rendszer, első és hátsó parkolóradar, ülésfűtés és egyéb kényelmi extrák is sorakoznak az opciós listán.

Egy kisautótól nem is várhatnánk többet - galériaAz Autó Pult olvasói tudják, hogy legnagyobb erényünknek a végletekig kitartó objektivitásunkat tartjuk, és bármilyen hihetetlen, ez a Polo esetében is mértékadó volt számomra, ezt pedig csak azért jegyzem meg, mert higgyék el, senki és semmilyen módon nem befolyásolt a teszt megírásánál. Miután ezt tisztáztuk, rá is térnék a fogyasztásra, amit szintén csak dicsérni lehet: az 5,8 literes tesztátlag csalóka, ugyanis sok egyhelyben állás, kemény városi használat és kihúzatás is tarkította, de az 5,1 literes normakör már jól mutatja, hogy az egészen izmos egyliteres bizony takarékos is. Országúton a 4 liter körüli érték reális, míg a dugókat elkerülve városban is bőven elvagyunk 5,5 literből, vagy akár még kevesebből is. Az autópályás tempót már kevésbé kedveli a Polo, de kicsivel 6 liter felett azzal is bőven megbirkózik.

Még a szürke betéttel sem komor - galériaSokan biztosan várták már ezt a pillanatot, ugyanis végre elérkezett az a pont, ahol bizony bele lehet kötni a Polóba, ez pedig az árcédula: tesztautónk Comfortline felszereltséggel érkezett hozzánk, amit az importőr még néhány extrával feltupírozott, ez azonban elég volt, hogy a Polo elérje az 5,6 milliós árat, ami bizony rengeteg pénz. Ezen a ponton persze érdemes megjegyezni, hogy ebben a kategóriában jó néhány extrát el lehet hagyni, így a Comfortline szint már önmagában is elég extrát nyújt, és közel egy millióval olcsóbban kínálja magát. Jelenleg tehát 4,66 milliónál vagyunk normaáron, de tulajdonképpen 20 lóerőről lemondva, a 95 lovas változat is elég lehet a kényelmes hétköznapi autózáshoz, így pedig 4,38 millióra csökken az összeg. Az automataváltó mindkét egységhez nagyjából 440 ezer forintba kerül, míg a legolcsóbb, szívó egyliteres Polo a legalacsonyabb Trendline szinten, 75 lóerővel éppenhogy 4 millió alatt elhozható. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a Volkswagennél hagyományos bőkezűen mérik az egyedi kedvezményeket, így a listaárak ijesztőbbek lehetnek a valóságnál.

A Polo kétségtelenül kategóriájának élére ugrott, de a tudást meg is kell fizetnünk, így érdemes azért körbenézni a konkurensek között is. A Ford Fiesta és a Seat Ibiza két komoly kihívó – már csak azért is, mert utóbbi például ugyanazokra az alapokra épül, mint a Polo –, és nem is olyan régen össze is csaptak a hasábjainkon. A Seat meglepően drága volt azonos hajtáslánccal (főleg a felszereltség miatt, habár még így is drágábbra jött ki, mint a Polo) míg a Fiesta hasonló áron kínálja magát.

Ugyanakkor ott van például az új Kia Rio 1,4 literes szívó erőforrással, ami négyhengeres okán nem csak kulturáltabb, de méréseink alapján dinamizmusban is fel tudja venni a versenyt, ára pedig jóval kedvezőbb. Ugyanez igaz a Hyundai i20-ra is, de a vadonatúj Citroёn C3 is beszállhat a harcba, szintén jóval alacsonyabb áron – és akkor a Suzuki Swiftről még nem is beszéltünk, igaz, méretben a japán alulmarad. A rend kedvéért említsük meg a Mazda2-t, a Toyota Yarist, az Opel Corsát és a Škoda Fabiát is, melyek mind valamivel olcsóbbak a Polónál – mindezek ellenére a Volkswagen megérheti a felárát, ugyanis képességei már-már a kompaktok szintjére emelik. Persze az is igaz, hogy tesztautónk áráért már egy egészen kellemesen felszerelt Golfot is kaphatunk, és azért bármennyire is jó a Polo, a Golf még jobb, és nagyobb is.

Néhány szóban

A Volkswagen nem az üres ígéreteiről híres, és ezt a Polóval is bizonyította: kétség kívül kategóriájának legkiemelkedőbb tagjáról beszélhetünk. Méreteiben, képességeiben, technológiájában és minden egyéb területen is a maximumot nyújtja a szegmensben, és mindehhez kiváló társ az egyliteres háromhengeres erőforrás is, amelynek 115 lovas verziója izmos és hatékony is. Tulajdonképpen az egyetlen buktatója az ára lehet a Polónak, még akkor is, ha ár/érték arányban a kiváló képességei miatt egyáltalán nem rosszabb a többieknél – ráadásul a Volkswagennél érdemes a kedvezményekre is utazni.

Előnyök:  Kiváló, izmos és takarékos hajtáslánc; Modern extrák; Kategóriájához mérten kiváló anyaghasználat; Letisztult, mégis mutatós formák; Jó helykínálat és praktikum

Hátrányok: Drága

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek