2017. Augusztus 21., Hétfö

Frissitve:09:34:44

Range Rover 3.0 TDV6 teszt - Non plus ultra

Nyomtatás

Immár 43 éve tekinthető axiómának az az állítás, hogy amennyiben a luxusterepjárók kerülnek terítékre, a Range Rovernél nincs feljebb. A Land Rover palettájának csúcsa 1970-ben új kategóriát alkotott, ugyanis addig egyetlen másik gyártó sem kínált olyan mindenest, amely nem csupán munkaeszköznek volt tekinthető, de fejlesztése során a kényelmi szempontok is kiemelt fontosságot kaptak. Persze az ős Range mai szemmel nézve némi gonoszsággal egy fapados, szomjas pléhdoboznak tűnhet, ám az autó mai megfelelője legalább annyira kiemelkedik a tömegből, mint néhai dédapja.

Mindenekelőtt érdekes tudni, hogy a britek kimondottan hosszú modellciklussal dolgoznak: az első generáció például több mint negyed évszázadon keresztül készült kisebb-nagyobb ráncfelvarrások kíséretében, de az előző, harmadik sorozat is 11 évig húzta. Nem meglepő hát, hogy a modell történetében igazán nagy esemény egy vadonatúj széria érkezése, aminek persze nem kis feneket kerít a márka. Tavaly, a szeptemberi Párizsi Autószalonon épp a negyedik Range érkezésének örülhettünk, a sikervárományos újdonságot pedig máris megkaparintottuk tesztelésre. Elöljáróban csak annyit mondanék el, hogy szinte minden szempontból lehengerelt minket az óriás, úgyhogy érdemes lesz velünk tartani. A megdöbbentően nagy érdeklődésnek köszönhetően egyelőre igencsak alacsonyak a kvóták és nehéz autóhoz jutni, így mindössze egyetlen napot tölthettünk az álomterepessel, amivel igyekeztünk minél több tapasztalatot gyűjteni.

Fussuk át dióhéjban, hogy mit érdemes tudni az újdonságról! A fejlesztés legfontosabb része kétségkívül nem más, minthogy a korábbiakkal ellentétben az utód már alumíniumból készült önhordó karosszériát kapott, amellyel mintegy 39 százalékos fogyókúrát értek el a szakemberek. Gyakorlatilag nélkülözhetetlen volt a drasztikus lépés, ugyanis a mérnökök csak így valósíthatták meg a kitűzött célt, azaz motorizáltságtól és felszereltségtől függően az akár 420 kg-os tömegcsökkentést a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás mérséklésének érdekében. Ki gondolná, hogy így a Range Rover váza mindössze 12 kg-mal nehezebb a MINI Countryman-énél? Mindemellett a tervezők 30 %-kal növelték a karosszéria merevségét, a gázlómélység egészen hihetetlen 90 cm-re kúszott fel, a 60 centis rugóút pedig könnyedén veri bármely konkurens hasonló adatát.

A légrugós felfüggesztés az alapfelszereltség részét képezi, mi több, a V8-as verziókhoz az adaptív csillapítás is szériában jár. A futómű 6 szinten állítható, összesen pedig nem kevesebb, mint 195 mm-t képes variálni a Range – a maximális hasmagasság így meghaladhatja a 300 mm-t. Nem nehéz kitalálni, hogy a Range igazi terepjáró maradt, amely szinte páratlan képességekkel rendelkezik. Ebben van segítségünkre a terepkapcsoló is, ami az automata álláson kívül további öt, általunk kiválasztott körülményhez (pl. homok, sziklás út stb.)  igyekszik módosítani a felfüggesztés karakterisztikáját, a motor- és váltóvezérlést, valamint a négykerékhajtást. A felező – a remek terepszögekhez hasonlóan - nehéz esetekben különösen jól jöhet, ráadásul a széria nyolcfokozatú ZF-automataváltónak köszönhetően bármilyen slamasztikába is kerülünk, csak néhány gombot kell megnyomnunk, s az autó magától megküzd helyettünk mindennel.

Ám legendás terepjáró-képességek ide vagy oda, a Range vásárlói is leginkább aszfaltot koptatnak, s arra vágynak, hogy a lehető legnagyobb kényelemben juthassanak el utastársaikkal A-ból B-be. Ennél a pontnál muszáj megosztanom azt a szubjektív tapasztalatomat, amely a beülés pillanatától kezdve mindaddig megingathatatlanul elkísért közös útjainkon, míg el nem hagytam a bástya utasterét. Az autó végig azt az érzést sugallta, hogy történhet bármi, mindvégig megbízhatunk benne, így lehet égszakadás, földindulás, világvége, ő mindenre fittyet hányva biztosan, és a lehető legnagyobb kényelemben eljuttat minket úti célunkhoz.

Mindehhez ráadásul olyan biztonságérzet tartozik, amihez foghatót eddig egyetlen másik négykerekűben sem érezhettünk. Nincs is mit csodálkozni ezen: az elődök alap formanyelvét és arányait megtartó 5x2x1,85 méteres ’dobozból’ minden közlekedőtársra úgy néztünk le, mintha magaslesen lennénk (a SUV-osokra is...), s akkor arról még nem beszéltünk, hogy a tömegcsökkentés ellenére is egy üresen is legalább 2,2 tonnás test védelmez minket, amihez a magabiztosságot fokozandó a legmodernebb aktív biztonsági extrák is megrendelhetőek.

A ’szokásos’ holttér-figyelő rendszer, adaptív tempomat, stb. opciókon felül többek között parkolási asszisztenst, vagy olyan különleges 360 fokos kamerarendszert is kérhetünk, melynél az egyes objektítvek képeit külön-külön is kinagyíthatjuk, így nem csupán a szűk helyeken történő manőverezés gyerekjáték a hatalmas, 12,3 méteres fordulókör ellenére, de például terepezéskor minden akadály szem előtt lehet, így könnyedén elkerülhetjük akár a fennakadást, akár a méregdrága kerekek sérülését.

Milyen kerekek; úthengerek?! A tesztelt kivitel 275/45 R21 méretű abroncsokkal érkezett hozzánk, a futómű technikai színvonala pedig olyannyira kimagasló, hogy ennek ellenére hihetetlen nyugalomban suhant a Range. Opcióként teljes értékű pótkereket is kaphatunk, ám súlyemelő legyen a talpán, aki defekt esetén a bitang nehéz malomkövet képes elővarázsolni a csomagtartó magas padlója alól, így ennek felárát érdemes lehet megspórolni – a mankókerékkel jobban járhatunk, az is garantáltan épp elég nehéz.

Az autó viselkedéséhez visszatérve megemlítendő, hogy a gyáriak különösen büszkék a menettulajdonságok szignifikáns javulására, amit a 4 mázsás tömegcsökkentés már önmagában is szavatol. Mindezen felül a sokkal jobb merevség is a menetdinamika fejlődését szolgálja, a modernebb/feszesebb hangolású futóművel, valamint a pontosabb kormányzással egyetemben. S hogy mindebből mit tapasztalhatunk?

A kimondottan nehézkes, kelletlen elődhöz képest valóban komoly előrelépést éreztünk, mi több, a korábbi Range Sportnál is agilisabb és tán kevésbé dől az új nagytestvér, ám azért csodákat ne várjunk, hiszen a magas tömegközéppont és a tetemes önsúly garancia arra, hogy elfejthetjük a sportos viselkedést. Ám arra is garanciát merek vállalni, hogy a Range volánja mögött a száguldozást az égvilágon senki nem fogja kívánni, ugyanis ez az autó maga a nyugalom szigete, egy gólyalábakon guruló lakosztály. S ha nem is számíthatunk személyautós kanyartempókra, a terepes biztonságosan, kiszámíthatóan fordul.

Szóval ne forszírozzuk a határokat, inkább süppedjünk el a minden elképzelhető irányba állítható, s a tesztautóban fenséges masszírozó-funkcióval is felvértezett, mellesleg hűthető-fűthető pihe-puha bőrfotelokba, s lazítsunk, az utasteret koncertteremmé varázsoló széria Meridian hifivel. Már az alapot szolgáló 380 wattos rendszer is gyönyörűen szól, de busás felár ellenében 825, vagy akár 1700 (!) wattos hangrendszert is kérhetünk, utóbbit például bő másfél millió forint ellenében. Ahogy a Land Rovertől és a Jaguartól eddig is megszokhattuk, az osztott ’Dual view’ monitor itt is elérhető, így miközben a sofőr mondjuk a navigációs rendszert figyeli, az utas közben tévézhet vagy DVD-zhet, például egy vezeték nélküli fejhallgatón keresztül hallgatva az adást. S hogy hátul a gyerekek se unatkozhassanak, 6-700 ezer forint ellenében oda szórakoztató rendszert kérhetünk.

A különféle kényelmi és biztonsági extrákat napestig sorolhatnánk, de legyen elég annyi, mint a Range kínálatában gyakorlatilag minden elképzelhető tételt megtalálunk, ami 2013-ban a luxuskategóriában elvárható, s ha netalántán sofőrös autóként használnánk kedvenc terepjárónkat, a britek erre is kínálnak megoldást, és akár elektromosan állítható, különálló fotelokat kérhetünk a második sorba. Egy ötméteres kockaformájú terepjáró esetében a helykínálatról nincs értelme beszélni, legyen elég annyi, hogy finoman szólva is több mint nagyvonalú.

Akár öt kétméteres felnőtt is kényelmesen, nem mellesleg természetes testtartással foglalhat helyet a kocsiban, az alaphelyzetben 900 literes (!) csomagtartó pedig a csomagokat is garantáltan el fogja nyelni. A terhelhetőségtől mindeközben nem kell tartanunk, hiszen több mint 800 kilót rámolhatunk az autóba. A térérzetet a szellős fejtér mellett tovább növeli a relatíve alacsony övvonal, aminek köszönhetően a kilátás szabados.

Az egész autót a már fentebb említett, szinte használhatatlan pótkeréken és a kicsit nehézkesen használható, kemény kalaptartón kívül egyetlen ponton érheti komolyabb kritika, ami nem más, mint a multimédiás rendszer. Az érintőképernyős kijelző ugyan méretes, ám a rendszer felbontása bizony hagy kívánnivalót maga után; egyedül a második üléssorból nézve nem látszik pixelesnek a ’monitor’, ami egy 30-40 milliós luxusautóhoz 2013-ban szerintünk méltatlan. Mindehhez kissé kusza menürendszer és lassú működés társul, így a magyar nyelv ismeretével hiába szerez jó pontokat a multimédiás központ, ha a tulajdonságok tekintetében mindegyik prémium konkurens jóval fölötte áll – ideje lenne hát váltani. A teljesen digitális műszercsoport sem nyerte el mindenkinek a tetszését, ám működését tekintve nem szembesültünk problémákkal, praktikuma pedig vitathatatlan, ugyanis számos információt képes megjeleníteni.

Az új Range palettájának magját a 258 lóerős (600 Nm) 3-literes V6-os és a 339 lovas (700 Nm) 4,4 literes V8-as dízelmotor alkotja 2-2 turbófeltöltő által kiszolgálva, amelyekhez benzinfronton egyelőre kizárólag a Jaguar XKR-ből már jól ismert, csodálatos orgánumú, ám meglehetősen torkos ötliteres 510 lóerős (625 Nm) kompresszoros benzines egység csatlakozik. Az összkerékhajtás és a jó hosszú áttételezésű nyolcfokozatú automataváltó – aminek remek tulajdonságát már megannyiszor megénekeltük - természetesen széria, utóbbihoz ráadásul az alap dízelmotor esetében start/stop rendszert egyaránt társítottak a mérnökök. Tesztautónk éppen ezzel a hajtáslánccal érkezett hozzánk. A 3-literes gázolajos különlegessége, hogy a lényeges tömegcsökkentésnek köszönhetően menetteljesítményei gyakorlatilag megegyeznek a korábbi V8-as dízelmodellével, miközben fogyasztása több mint 20 százalékkal alacsonyabb annál.

S hogy a teória miként érvényesül a hétköznapok során? Higgyék el, az alapmotor bőségesen elegendő a Range Rover dinamikus mozgatásához, amiről az általunk mért 7,6 másodperces 0-100 km/órás sprintidő is tanúbizonyságot tesz, a rengeteg tömegnövelő extra ellenére 3 tizeddel alákínálva a gyári adatoknak. Szinte nincs is olyan szituáció, amikor a közel 260 paripa, vagy még inkább a 600 Nm-es csúcsnyomaték ne nyújtana elegendő gyorsítóképességet, ráadásul a V6-os nagy gázra olyan szép hangon duruzsol, hogy zene füleinknek, pedig dízelmotorra ilyet nem szokás mondani. Gyengélkedésnek a teljes fordulatszám-tartományban nyoma sincs, a két turbónak köszönhetően már a pincéből gyönyörűen húz a hathengeres, fent is kitartóan dolgozva a sofőr elégedettségéért.

A 210 km/órás végsebesség bőven elegendő, mi több, veszélyes az autó dimenzióinak ismeretében, s további érv a ’TDV6’ verzió mellett, hogy 200 kilóval könnyebb a V8-as gázolajosnál, ami a vezethetőség terén biztosan nyomot hagy, ahogy a fogyasztásban is. Országúti etapokon így nem volt nehéz 7 liter körüli értékeket produkálni, miközben városban és autópályán 9 liter körül kért inni a Range Rover. Ez az érték vegyesben is bőven reális, így a 85 literes tanknak köszönhetően közel 1000 kilométert utazhatunk egyetlen tankolással.

Az autó pedig olyannyira kényezteti az utasokat, hogy társaságában ennyit meg sem fogunk érezni. A nagyon kényelmes ülések, az óriási helykínálat és a természetes testtartás mellett a remek kilátás megfizethetetlen, s a magas felépítésből kiindulva bármilyen meglepő is, hosszú távú utazóautónak keresve sem tudnánk jobbat találni a britek büszkeségénél. Ugyanis hihetetlenül csendesen suhan a Range: a kitűnő szigetelésnek köszönhetően olyannyira szigetelt az utastér, hogy a 130 km/órás tempónál mért 63,5 decibeles zajszint a luxuskategória bármely képviselője ellen kiállja az összehasonlítást. Megtaláltuk hát a tökéletes autót? A hedonista módon dekadens egyéniségtől és néhány apróságtól eltekintve igen...

A három felszereltségi szint első lépcsőjén a 258 lóerős kivitel hazai alapára bruttó 28,8 millió forint, ami bár szinte forintra egy szinten van a korábbi generáció 313 lóerős V8-as verziójával, a tömegcsökkentés miatt mégsem kapunk kevesebbet a tekintélyes summáért. A belépő szintnél körülbelül 3,1 millió forinttal drágább a tesztelt Vogue felszereltség, amely a V8-as dízelmotor megrendelésével alapáron jár. Utóbbi kombinációhoz viszont már 34,65 millió forintot kell a kasszánál fizetni, amelyért plusz 81 lóerőt és 200 kilogrammnyi anyagot kapunk. A fényűző ’Autobiography’ kiadás 4,3 millióval még a 'Vogue' kivitelnél is többet kóstál, így az alapmotor esetében már bruttó 36,2 millió forintról beszélhetünk, ám tesztautónk összeállítása egy kicsivel még ennél is drágább, s az extralistán tovább csemegézve, esetleg erősebb hajtáslánccal nem nehéz beleszaladni a 40 milliós összegbe.

Ebben a kategóriában értékarányosságról már nem érdemes, és nem is illik beszélni, s mivel az autó gyakorlatilag igazi konkurens nélkül árválkodik (kis erőltetéssel egyedül a Mercedes-Benz GL említhető ellenlábasként), az árazást az angolok szinte kedvükre variálhatják. Halkan megjegyezzük, hogy így is akkora a kereslet, hogy a Land Rover a gyártást sem bírja szusszal.

A vásárlóközönség árérzékenységéről, avagy szituáltságáról pedig csak annyit, hogy amikor az egyik gyári vezetőt azzal a kérdéssel untatták az újságírók, hogy vajon nem eltúlzott-e a Range Rover árcédulája, az úriember csupán ennyit válaszolt: „nehéz magas árról beszélni annak tudatában, hogy a típus vásárlói között sokaknak drágább a karórája, mint a Range Rovere”. Magyarán a luxus terepes már-már a Giffen-javak kategóriájába emelkedik, azaz ésszerű kereteken belül minél drágább, vásárlói oldalról annál nagyobb érdeklődés övezi.

Amennyiben mégis kedvezőbb ár/érték arányú Range Roverre vágynak, és nem szívesen engednének az óriási méretekből például az elsőkerékhajtással és kézi váltóval már 10 millió forinttól elérhető, divatos Evoque megvásárlásával, akkor érdemes megvárniuk a vadonatúj Sport kivitelt. Utóbbi nagytestvérénél alapáron alacsonyabb felszereltséggel, ám ugyanazon hajtáslánccal közel 10 millió forinttal olcsóbban, vagyis valamivel 20 milliós bruttó ár alatt fogja kínálni közel ugyanazokat az alaptulajdonságokat, még jobb vezethetőséggel és akár hétszemélyes utastérrel megspékelve.

Néhány szóban

A Range Rover nem véletlenül vívott ki magának világszerte komoly elismerést és megbecsülést, s a legfrissebb generáció méltó a típus hírnevéhez. A britek rengeteg pénz és energia befektetésével szinte tökéletes autót alkottak, amelynek legfőbb feladata, hogy utasait minden körülmények között a lehető legnagyobb biztonságban és kényelemben juttassa el az úti célhoz. A fejlődés az előző generációhoz képest óriási, az alapmotor pedig tökéletesen harmonizál a 2,2 tonnás monstrummal, amely valóban a luxusautók komfortját ötvözi egy vérbeli terepjáró képességeivel.

Előnyök: Fejlettségi színvonal, innovációk; Egyedülálló hangulat; Óriási utas- és csomagtér; Luxuskategóriás komfort; Remek kilátás; Szuper alap hajtáslánc; Rendkívül finom futómű; Kiváló terepképességek

Hátrányok: Rossz felbontású központi képernyő és körülményes, lassú multimédiás rendszer; Néhány elnagyolt megoldás az utastérben; Használhatatlan pótkerék

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark