2017. Szeptember 23., Szombat

Frissitve:02:37:32

Paradoxon – MINI Countryman John Cooper Works teszt

Nyomtatás

Mostanra szinte elképzelhetetlen, hogy egy prémiumgyártó modellkínálatában ne találja meg valaki azt a típust vagy éppen kivitelt, amire vágyik. Mindez még akkor is igaz, ha egészen paradox kívánságokról van szó, mint például egy teljes sportruhába öltözött SUV vagy crossover. Azt hiszem, jobb példát erre nem is igazán tudnánk felhozni, mint legutóbb nálunk járt tesztautónkat, a MINI Coutryman John Cooper Works-t.

A vásárlói igények mostanra már annyira kiszélesedtek, hogy gyakorlatilag lehetetlen megfelelni nekik. Persze a prémiumgyártók így is megpróbálják ezt, méghozzá olyan modellekkel, amelyekre 20-30 évvel ezelőtt furcsán, a fejüket vakargatva tekintettek volna az emberek – néhányan még most is ezt teszik. Már önmagában a városi terepjáró kategória is kissé ellentmondásos, de ehhez már hozzászoktunk az évek alatt, sőt, beláthattuk, hogy egy ilyen mindenes jó szolgálatunkra lehet. Azonban egy ilyen autó sportos köntösbe öltöztetése még mindig kissé nehezen érthető.

Amennyiben mindez még nem lenne elég, éppen egy MINI-ről beszélünk, amelyet korábban csak városi apróságokkal kapcsolatban emlegettünk, mostanra pedig már 4,3 m hosszú, 1,82 m széles és 1,56 m magas hobbiterepesek is megtalálhatóak a kínálatukban – igaz, a stílus továbbra is utánozhatatlan és imádnivaló. Hiába beszélünk már tulajdonképpen egy kompakt SUV-ról, az angolok formatervezői kiváló érzékkel ültették át a jellegzetes vonásokat az autóra, miközben sikerült úgy belecsempészniük a terepes, férfiasabb részletek is, hogy a harmóniát egyáltalán nem törték meg. Persze az előd után ez nem volt meglepő.

A JCW egyszerre sportos és crossoveres megjelenése ugyan kissé ellentmondásos, de így is nagyon látványos: a sötétzöld szín, a piros kiegészítők, a méretes kipufogócsövek és a körben megtalálható műanyag elemek jól egészítik ki egymást. A kiváló fényt adó, LED-es fényszórók nappali menetfényei jól mutatnak, hátul pedig még háromdimenziós hatást is csempésztek a króm kereketekkel körbevett lámpatestekbe. Összességében azért megőrizte crossoveres megjelenését az autó, de érdekes, hogy sokan kisebbnek gondolták valódi méreteinél, ami jó eséllyel a márkanév és a jellegzetes stíluselemek számlájára írhatunk.

A Countryman ugyanakkor egyáltalán nem egy kis autó, amit az utastérben helyet foglalva is megerősíthetünk: széltében és hosszában egyaránt bőven elegendő a hely akár négy 185 centis utas számára is . Ráadásul a jól formázott hátsó pad ülőlapjait tudjuk tologatni, és a háttámlák dőlésszögét is állíthatjuk, illetve légbeömlőket is kapunk. Mondanunk sem kell, a „dizájnorgia” belül is folytatódik: a többi modellből már ismerős stíluselemeket a JCW verzió sportos kiegészítői dobják fel, mint például a sportkormány, vagy a piros-feketében pompázó Alcantara sportülések – utóbbiak ugyan kényelmesek és jól tartanak, de fix fejtámlájuk 185 centi felett alacsony lehet. A minőségérzet és az összeszerelés is példás, egyedül a körkilátással adódhatnak problémáink.

Az immár érintéssel is működő központi kijelzőt a MINI esetében többször tapicskoljuk, mint a BMW modelljeiben, ugyanis az azonos elrendezésű, és egyébként hasonlóan jól funkcionáló tekerőkapcsoló eléggé lent van, és nem mindig kényelmes a használata, míg a képernyőt könnyen elérjük – funkcionalitás és gyorsaság tekintetében természetesen továbbra is élen jár a MINI és a BMW rendszere. Akárcsak eddig a szinte végtelen színben állítható LED-es hangulatvilágítás, és a multimédiás rendszer körül lévő kerek LED-csík ezúttal is elképesztően jópofa volt – utóbbira akár a fordulatszámmérőt is rávarázsolhatjuk. Az egyik személyes kedvencem azonban a repülőgépekéhez hasonló gombsor a középkonzol alján és a tetőn, de közülük is a pirosan izzó start gomb varázsolja el leginkább az embert.

Praktikum terén nincs gond: mindennek megtaláljuk a maga helyét az autóban, a tárolók alján pedig jópofa kockás mintát fedezhetünk fel. USB portból is több van az autóban, de vezeték nélküli mobiltöltőt is kérhetünk. A Countryman head-up kijelzője ugyan nem a szélvédőre, hanem egy külön üveglapra vetít, de így is sokat segít és kiváló minőségű – az ilyen megoldások között a legjobb. Vezetéstámogató és biztonsági rendszerekből sincs hiány: az összes asszisztens jól működött az autóban.

A csomagtér a maga 450 literes alapértékével ugyan papíron jó teljesítmény nyújt, ám ebbe a padló alatti rekeszt is beleszámolták, ami ugyan valóban méretes, kihasználni már nem olyan egyszerű – ránézésre így jóval kisebbnek hat a poggyásztér. A Szabó kolléga által a korábbi Countryman tesztben is kiemelt 40 ezer forintos „piknik padnak” többször is kiváló hasznát vettük: a két embernek helyet nyújtó kényelmes, puha párnát a padló alól lehet előhajtogatni, hogy a csomagtér peremére téve nyújtson kellemes ülőhelyet. A hátsó támlákat ledöntve egyébként akár 1390 literesre is bővíthetjük a teret.

Ideje azonban megbillenteni a pirosan izzó kapcsolót, hogy a MINI lemezei alatt lakozó 2-literes, turbós egység nagyot mordulva keljen életre. Countryman JCW egyébként kifelé éppen annyi hangot enged ki, amennyire szükség van ahhoz, hogy érezzük, egy sportváltozattal van dolgunk – a Sport módban tapasztalható folyamatos durrogás pedig elképesztően hangulatos, de ezt csak ebben az üzemmódban produkálja az autó, így ha nem akarjuk, nem kell felhívni magunkra a figyelmet. Befelé annyit hallunk, amennyit éppen szeretnénk: Green üzemmódban szinte csak pörgetve tör be az izmos erőforrás morgása – legalábbis a többi módhoz képest –, míg Sportban jól hallhatóan adja tudtunkra az autó, hogy fel van készülve mindenre. Összességében azonban nem a leghalkabb a MINI, noha ez a sportverzióban talán kevésbé zavaró.

Akárcsak testvéreiben, a 2-literes egység ezúttal is 231 lóerőt és 350 Nm-es csúcsnyomatékot tesz le az asztalra, noha a Countryman képében egy minden eddiginél nagyobb testet kell megmozgatnia. Ezt pedig érezzük is: gyors-gyors a JCW, de a háromajtós verzióból átülve már lomhának érezzük, még ha a hangulatot meg is adja az autó. Persze a 6,4 másodperces 0-100-as sprint több mint elegendő minden helyzetben, ráadásul a kiváló, finoman és gyorsan dolgozó nyolcfokozatú automatával összedolgozva az autó minden helyzetre készen áll – nem lesz problémánk az előzésekkel és az autópályás körülményekkel sem.

Hiába a méretes test, és a kisebb testvérekhez képest komótosabb viselkedés, a MINI-nek ezúttal is sikerült élvezetes autót faragnia a JCW verzióból, amit leginkább a feszes futóműnek köszönhetünk. Az összkerékhajtásnak köszönhetően minden kanyarból ügyesen húzza ki magát az autó – persze a határt átlépve először az orrát tolja a Countryman. A súly és a magasabb felépítés azért érezhető, de így is kiválóan tarthatjuk az íveken a maxi MINI-t, amiben a visszajelzésekkel fukarkodó, de cserébe pontos kormányzás is jó társunk. A sportosságnak persze megvan az ára: még Green módban sem éppen egyszerű tekergetni a kormányt, miközben a rosszabb útszakaszok rendesen felrázzák a család hasát, amiben a 19 colos keréktárcsák sem segítenek.

Az erőforrásra azonban nem lehet panaszunk, hiszen egyrészt minden helyzetben hozza az elvárhatót, a nagy súlyról pedig nem ő tehet. A 7,6 literes normakör a fokozott teljesítménnyel és a tetemes tömeggel ugyan könnyen magyarázható, de ennél azért kevesebbet is el tudnánk képzelni – habár a 8,6 literes tesztátlag a felhasználás körülményeit tekintve nem ijesztő, a prémium kategóriában ennél jóval hatékonyabb autókkal is találkozhatunk.

Mindez ráadásul a MINI Countryman JCW árát tekintve sem éppen dicséretes, hiszen az autó automataváltóval szerelve alapáron is közel 12,7 millió forintba kerül, a minden jóval megáldott tesztautó pedig elképesztő, 17,1 milliós árcédulával rendelkezik. Noha a Countryman JCW jelenleg szó szerint a MINI palettájának csúcsát jelenti, ez akkor is elképesztően nagy összeg, még akkor is, ha utánozhatatlan stílusával valóban páratlan jelenség az autó. Éppen ezért, mi úgy gondoljuk, hogy az amúgy is igencsak ellentmondásos JCW verzió helyett bőven elegendő lehet a Cooper S kivitel, amely normaáron számolva – elsőkerékhajtással és automataváltóval – több mint 2 millió forinttal olcsóbb, és 192 lóerős erőforrásával megad mindent, amire szükségünk lehet egy családi autóban.

Konkurensekben sincs hiány, még akkor sem, ha csak a prémiumokat vesszük számításba. Amennyiben kiemelten fontos számunkra a teljesítmény, a Mercedes-AMG GLA 45 381 lóerővel kínál rá a MINI-re, és bár néhány extráról cserébe le kell mondanunk, de 17,2 millióért már egy kellemes konfigurációt tudunk összeállítani – az alapára egyébként 16,44 millió.  Szintúgy megkaphatjuk hasonló feltételek mellett az Audi RS Q3-at is, 340 lóerővel és öthengeres, 2,5 literes erőforrással. Ezek ráadásul csak a sportmodellek voltak, de az alapváltozatok 200-230 lóerő közötti erőforrásokkal szintén hasonló áron vihetőek haza, beleértve a BMW X1 25i-t is, amely ugyanazzal a hajtáslánccal van szerelve, mint tesztautónk – igaz, minőségben a MINI is hozza a felsorolt vetélytársak szintjét, sőt, némelyiknél még jobb is tud lenni, miközben utánozhatatlan stílusban adja elő magát.

Néhány szóban

A MINI Countryman már önmagában is kissé ellentmondásos, noha az elmúlt években már hozzászokhattunk, hogy a korábban csak városi apróságokat gyártó angol márka mára már nagyobb négykerekűeket is készít – ráadásul a tőlük megszokott, kiváló stílusban, méghozzá anélkül, hogy ez a harmónia rovására menne. A John Cooper Works variánst azonban egyelőre nem tudjuk hova tenni, főleg, hogy a kisebb testvérekben igazán lelkes és kiváló erőforrás a méretes testben már nem tud olyan gyors lenni, miközben az egyébként praktikus és kényelmes, akár családi használatra is alkalmas modellt a feszes futómű és a hatalmas kerekek igencsak agyoncsapják. Jó autó a Countryman, de szerintünk bőven elegendő hozzá a Cooper S 192 lóerős erőforrása, amelyben továbbra is gyorsan, de kényelmesebben utazhat a család, arról nem is beszélve, hogy jóval olcsóbb is a kissé paradox csúcsváltozatnál. A sportzakó még jól is áll, de a teljes edzőfelszerelés már túlzás egy olyan jellegű autó esetében, mint a Countryman – főleg ilyen áron.

Előnyök: Kompakt méretek kellemes helykínálattal; Látványos, extravagáns megoldások; Élvezetes vezethetőség; Utánozhatatlan stílus

Hátrányok: Korlátozott körkilátás; Körülményesen kihasználható a teljes csomagtartó; A kisebb JCW tesvérekhez képest nehézkes, kevésbé dinamikus; Fogyaszthatna kevesebbet; Drága

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark