2014. Október 23., Csütörtök

Frissitve:04:24:22

Dacia Lodgy 1.5 dCi 107 teszt - Táguló határok

Nyomtatás

A Dacia Lodgy bizony alaposan felkavarhatja a hazai piac már-már poshadttá váló állóvizét, hiszen a gyártó nem volt rest a kezébe venni a kisebb pénztárcájú vásárlók ügyét, akik segítő jobb hiányában a használtautók felé lennének kénytelenek fordulni. A megfizethetőbb járművek iránti kereslet pedig olyan jelentős, hogy az utcákat járva bizony egy sportos márka képviselőjével sem kelthettünk volna nagyobb feltűnést, sőt, egy monokiniző szupermodell felbukkanása sem tudta volna elterelni a figyelmet a típusról, aminek máris valóságos rajongótábora van.

A fokozott érdeklődés persze nem meglepő, hiszen a Lodgy adottságainak köszönhetően olyan alternatívát jelenthet , amivel az előzetes várakozásoknál is több előnyhöz juthatunk, hiszen az újdonság jó értelemben vett igénytelenségével ugyanúgy tekinthető hatalmas családi autónak, mint munkára termett mindenesnek, mely erényekhez mérsékelt ár társul, így a kérdés gyakorlatilag csak annyi, hogy a hátságok képesek-e árnyékot vetni a napsütötte vidám oldalra.

Azt nem tudhatom, hogy a csillogó karosszériáról visszaverődő sugarak vakító hatásának köszönhető-e, de a Dacia egyterűjét a járókelők bizony túlnyomórészt szépnek titulálták, s kivetnivalót valóban nem találunk rajta. Az egyszerűségében funkcionális vonalvezetés persze meg sem próbálja leplezni az autó külső méreteit, viszont nem is hajlandó áldozni a praktikum oltárán sem, miközben a letisztultság ingerszegény sivatagában azért találunk néhány szerethető részletet. A hátsó lámpák függőleges irányú hullámzása például sokakat megnyert magának, de nem mehetünk el szó nélkül az autó jóságos tekintete mellett sem, ami egy mesefigura hatalmas szemeivel néz vissza ránk.

Az összhatás alapján én például a mindig szerethető Shrekre asszociáltam, s mindazon túl, hogy a Lodgy elnevezésében is könnyen lehetne egy animációs sorozat jámbor szereplője, az autó bizony egyéb részleteiben is az ismert filmre utal. Az utastér második sorából például gyakorta hangozhat majd fel a családunkban csak ’szamarazásként’ emlegetett jelenség jól ismert mondata; „Ott vagyunk már?”

A keményre tömött ülések háttámláinak rosszul eltalált dőlésszöge egyébként a legnagyobb kompromisszumot igénylő hátránya a Dacia utasterének, ami mindezen túl a költséghatékonysági szempontok figyelembevétele mellett is megfelel a kívánalmaknak. Igaz, az újdonság alapesetben csak öt férőhellyel rendelkezik, 150.000 forintos felárért hét személy befogadására is képessé válik, ráadásul ekkor a román-francia márka zászlóshajójának harmadik sora térkínálatban az Opel Zafirától a Volkswagen Sharanig, a Renault Scénictől a Mercedes ML-ig mindenkit felülmúl.

Igaz, a bejutás megkönnyítése érdekében nincs itt egyetlen elmés trükk, vagy csel sem, ám a középső ülések háttámlái egyszerűen lebillenthetőek, s így lehet bemászni a 180-190 centiméteres utasokat is befogadni képes helyekre, miközben a minden igényt kielégíteni képes, 827 literes csomagtartó űrtartalma ekkor 207 literesre apad. Költözéskor, vagy futárként használva persze 2,617 köbméternyi holmival is megzsúfolhatjuk az autót, ami praktikum terén egyszerűsége dacára sem ismer tréfát.

Miközben sokan feláras légbeömlőkkel enyhítenék a leghátul utazók ’szenvedéseit’, addig itt a "C" oszlop előtti kis ablakok résnyire nyithatóak, s miközben mások síkba dönthető fotelek tervezésére pazarolnák energiáikat, addig a Daciában ezek egy szíjjal rögzítve hajthatóak fel, s a Lodgy egyszerűen nyers méreteivel kompenzálja az így jelentkező hátrányokat. Persze első pillantásra napjaink modern autóinak ismerői sok részletet megmosolyogtatónak fognak találni, ám huzamosabb használat után könnyedén elsiklunk a trabantos csomagtartó-gomb, a minden textíliát mellőző ajtóborítások, a mechanikus állítású fényszóróállítás, a motorváltozattól függetlenül alkalmazott fordulatszámmérő, vagy éppen a biztonsági övet rendre becsípő kampó felett, ami a második sor hosszirányban nem mozgatható üléseit hivatott rögzíteni.

Elnagyolt, ám funkcionálisan kielégítő megoldások ezek, miközben az árcédulákat figyelembe véve később elgondolkodhatunk azon, hogy az apróságok kifinomultabb kivitelezése megér-e nekünk további 1,5 millió forintot.

A vezetőülésben helyet foglalva a helykínálat terén bizonyosan nem lehet panaszunk, s a fejtér olyan bőséges, hogy 180 centiméteres magasságommal szinte anélkül emelhetném magasba a kezem, hogy az a plafonhoz érne, miközben alaposan szemlélődve örülhetünk az olyan kis figyelmességeknek, mint például a műszerfal tetején helyet kapó méretes tároló alkalmatosság. Mindeközben az ergonómiai kialakítást éles kritikával nem is illethetnénk, ám a középkonzol króm csíkja napsütésben tud úgy tükröződni, hogy az pillanatnyi vakságot okozhasson.

Az LG által szállított érintőképernyős központi egység már kész főnyeremény, s 130.000 forintos felárával szinte ajándéknak is tekinthető, hiszen modern hatásával sok szempontból palástolja az autó puritánságát, s miközben az USB foglalattal rendelkező, kormány mögüli kezelőegységgel könnyedén vezérelhető szórakoztató berendezés megfelelő hangzású dallamokkal szólal meg, a navigációs rendszer szép képpel örvendeztet, ráadásul a Bluetooth kapcsolódási lehetőségnek köszönhetően kihangosítva telefonálhatunk. A megfelelő összeszerelési minőséget konstatálva ennyi kezdeti pozitívum után szinte el is siklanánk a rideg műanyagok, és az irodai szőnyegekre emlékeztető érdes szövetek felett, ám az már némi csalódásra ad okot, hogy a maradéktalanul felszerelt tesztautónk kormánykerekének tapintása is messze van a kellemestől.

Lapozva kiderül, miként is remekel a hajtáslánc..


Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark