Mercedes-Benz GLA 220 d 4MATIC (2017) teszt - Tökéletlen új-hullám

Nyomtatás

A Mercedes-Benz belépő fronthajtású padlólemezén alapuló kompakt modellsorozat ötödik tagjaként, egészen pontosan 4 éve mutatkozott be a GLA, amellyel a gyártó az aktuális trendeket próbálta illetve próbálja meglovagolni. Egy fiatalos, dinamikus és egyértelműen crossoveres hatást keltő autóról van szó, amely számos vásárlói igénynek igyekszik megfelelni: ha úgy akarjuk, az AMG csomaggal a GLA egészen sportos hatást kelt - első GLA tesztautónk ilyen köntösben érkezett hozzánk bő három éve -, ám a terepjárósabb irányba is el tudjuk mozdítani az autót, hiszen emelt futómű, sőt, akár összkerékhajtás is kérhető hozzá - legutóbb így látogatott el szerkesztőségünkhöz a csillagos modell.

És hogy mi is volt ezen felül a friss, ‘Canyon bézs’ színű tesztautó apropója? Természetesen a frissítés, ugyanis idén év elején az A-osztály és a CLA nyomába lépve felfrissült a Mercedes-Benz kompakt kínálatának crossover tagja is. A ráncfelvarrás kívül-belül hozott újdonságot a GLA számára. A kompakt crossover megújulása könnyen észrevehető, holott radikális változtatás nem történt. A módosított lökhárítók és a kissé átrajzolt világítótestek mellett megújult a kerékkínálat és a színpaletta - tesztautónk az utóbbi két újítást kiválóan prezentálja. Belül nagyobb változások is akadnak, például a nagyobb, 8 colos kijelző, ráadásul a multimédiás rendszer már képes a mai modern okostelefonos tükrözési formák (pl. Android Auto ill. Apple CarPlay funkció) kihasználására. Emellett új kárpitozások, díszbetétek és megújult műszercsoport adja az újdonságokat.

A lemezek alatt a legnagyobb változást az új 220-as benzines hajtáslánc adja, amely eddig nem volt elérhető: a dinamikus és csendes 2-literes, 184 lóerős turbós benzinmotorhoz szériában jár a többek között lejtmenetvezérléssel is kiegészített 4MATIC összkerékhajtás, valamint a 7G-DCT nevű 7-sebességes duplakuplungos automataváltó. Tesztautónk azonban nem a 220-as benzines, hanem a 220-as gázolajos hajtáslánccal érkezett hozzánk: az automata és a 4MATIC rendszer ez esetben is ott volt a fedélzeten, a motorháztető alatt pedig a jó öreg kétturbós, 2,15 literes dízel szolgált, amely 170-ről 177 lóerőre erősödött. Az izmos gázolajos hívogató, ugyanis papíron 1,5 literrel takarékosabb a 220-as benzinesnél, azonban utóbbi dinamikusabb, kulturáltabb, továbbá bő 1 millió forinttal olcsóbb, amely felár az üzemanyagból bizony nagyon soká fog csak megtérülni. Vagyis ha egy viszonylag nagyobb teljesítményű, összkerékhajtású és automataváltós GLA-ról álmodoznak, szerintünk ne idegenkedjenek a benzinmotortól.

Viszont lenne még egy tippünk: ha a kockát még nem vetették el teljesen, akkor azt javasoljuk, hogy inkább próbáljanak meg átnyergelni egy másik típusra - akár házon belül maradva. Szó sincs arról, hogy a GLA megfelelő konfigurációban rossz autó lenne, azonban az igazság az, hogy a Mercedes-Benz palettáján egy kicsit feljebb lépve sokkal-sokkal jobb autókat találunk. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor visszaadtam a fantasztikusan jó E-osztály tesztautót (amiről ide kattintva olvashatják a tesztet) és egyből átültem a GLA-ba: mindenütt jóval szerényabb anyagok, minden téren gyengébb kvalitások, jóval magasabb zajszint, feleslegesen kemény, darabos futómű, bólogató váltó - ráadásul még a multimédiás rendszer sem beszél magyarul, ellentétben például az E-osztályéval.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy egy bő 10 millióval olcsóbb autóba ültem át, de azért a GLA tesztautó 16,5 milliós listaára is könnyen kiveri a biztosítékot, főleg annak tudatában, hogy még bőven lehetne tovább extrázni a modellt, vagyis gond nélkül el lehet érni akár a 18 milliót (!) a kis crossoverrel - és ennyit egyszerűen nem ér meg. Ha mindenképp ragaszkodnak a crossoveres megjelenéshez illetve felépítéshez, akkor melegen ajánljuk a Mercedes GLC-t, ami minden téren sokkal többet tud, hasonló (ám a valójában jóval harmonikusabb) hajtáslánccal alig 10% felárért, de egy C-osztály is kategóriákkal jobb autó, hasonló árszínvonalon. A márka nagy kedvelőjeként fáj kimondtnai, ám a Mercedes-Benz aktuális kompakt modelljei nem érnek fel a márka hírnevével, hiszen a stuttgartiak az elmúlt években nagy örömünkre ismét nagyon szépen magukra találtak.

A kompakt modellsorozatokban - legyen szó az A-, a B-, a CLA-, vagy akár a GLA-sorozatról - egyszerűen nem az igazi a prémiumérzet, és a kiváló formaterveket leszámítva a márka klasszikus értékeit nehezen találjuk meg bennük. Nem meglepő, hogy a Mercedes már gőzerővel fejleszti az új fronthajtású padlólemezt: a csillagosok a hírek szerint szép lassan le fogják váltani a jelenlegi kompakt autókat, és állítólag beleadnak apait, anyait. Persze extrákból már most sem hiány, a palettán mindent megtalálunk, amit csak el tudunk képzelni, ráadásul a hajtáslánckonfigurációk számra is nagyon magas, azonban anyagminőségüket és néhány műszaki megoldásukat tekintve a Mercedes kompaktjai nem képesek belépni a prémiumba: elég, ha a viszonylag egyszerű és sok helyen kopogós belső műanyagokra, vagy akár a kitámasztós motorháztetőre gondolunk.

Még egyszer mondom, szó sincs arról, hogy rossz autó lenne a GLA: természetesen nem az, sőt, ha nem vizsgáljuk kritikus, vagy ha úgy tetszik, “mercedeses” szemmel, akkor nem sok gond van vele, de ilyen árszinten egyszerűen több ‘odafigyelést’ várnánk. Egyébiránt koncepcionálisan semmi gond nincs a GLA-val, hiszen egyrészt formája tetszetős és menő, méreteit pedig akár ideálisnak is nevezhetjük; a 2,7 méteres tengelytávolsággal megáldott GLA 4,42 méteres hosszával és 180 centiméteres szélességével még a zsúfolt belvárosokban is otthon érzi magát, miközben utastere négy személynek elegendő helyet biztosít. A csomagtartó alaptérfogata 421 liter, amit a támlák előredöntésével természetesen még tovább bővíthetünk. A belső formák, színek és anyagok egyértelmű rokonságot mutatnak az alapokat adó testvérmodellekkel, így belül nincsenek meglepetések, az összhatás tagadhatatlanul szép.

Az ergonómia és az összeszerelési minőség rendben van, az opcionális világításcsomaggal a hangulat jó, a kihúzható combtámaszos, mintás komfortülések pedig nem csak szépek, de kényelmesek is. Sajnos ellentétben a rugózással, ami nálam többször kiverte a biztosítékot: nem tudom, hogy ez vajon a tetszetős, óriási 19 colos, ráadásul defektmentes gumik (szerencsére ‘normál’ abroncsokat is kérhetünk), vagy a 3 cm-rel megemelt “Offroad komfort futómű” sara, de az biztos, hogy a komforthoz semmi köze nincs. A GLA-ból egy 5-literes, 421 lóerős Mustangba ültem át, ami mondanom sem kell, hogy nem meglepő módon azért kanyarokban jóval gyorsabb a Mercedes kis crossoverénél, ráadásul szintén 19 colos úthengereken gördül, de sokkal szebben rugózott, amit még a Feleségem is azonnal szóvá tett, körülbelül öt percnyi autózás után. Nem értem, hogy miért kell ilyen feszesre, rázósra hangolni egy családi autót.

Egy alapfutóműves, épeszű kerekekkel felszerelt GLA bizonyára sokkal finomabban bánt volna utasaival, így senkinek nem javaslom a 19 colos kerekeket (főként defektmentes gumikkal), és nagyobb hasmagasság ide vagy oda, érdemes lehet beérni a puhább alapfutóművel. Pedig a 3 cm-es emelés igazán jót tesz a GLA megjelenésének, hiszen egyértelműen crossoveresebb így az autó megjelenése, ráadásul az ügyes 4MATIC összkerékhajtással meglepően ügyes így terepen is, ám van egy olyan érzésem, hogy ezzel a modellel vajmi kevesen fognak terepre merészkedni. A menetbiztonsággal és a menetdinamikával persze minden rendben van, a GLA-t nehéz kihozni a sodrából, pusztán a GLA hozza ki rázós futóművével utasait a sodrukból. Az opciós listán különben találunk egy állítható csillapítású futóművet, ami javallott extra a modellhez.

A futómű mellett még a 7-sebességes duplakuplungos váltóval nem voltunk teljesen elégedettek, de gyorsan hozzáteszem, hogy mercedeses mércével vizsgáltuk a váltót, aminek az a legnagyobb baja, hogy a stuttgartiek többi (nagyobb) típusában dolgozó 9-sebességes bolygóműves egység sokkal jobb, finomabb nála. A 7G-DCT finoman autózva szépen dolgozik, észrevétlenül kapcsol, ám ha hirtelen sportosabbra vesszük a figurát, akkor könnyen zavarba jön, parkoláskor pedig lassan kapcsol előremenetből hátramenetbe, és fordítva, de alapvetően könnyű és jó vele együtt élni, ráadásul mivel a kormányoszlopon találjuk az előválasztó kart (amit imádunk, reméljük, hogy a Mercedes ezt a remek szokást sohasem adja fel), a középkonzolban így egy hasznos tárolót nyerünk.

A 2,15 literes 220 d motor 177 lóerőt és 350 Nm csúcsnyomatékot képes csatasorba állítani, és ennek megfelelően a menetteljesítmények szuperek: a 0-100 km/h-s sprintet a GLA nem csak papíron, de méréseink szerint is 8 másodpercen belül abszolválta, ami minden helyzetben bőven elég egy családi autó esetében, akárcsak a közel 220 km/h-s végsebesség. Egyedül azt nem értjük, hogy a már pincében is igen nyomatékos motor ismeretében miért vették viszonylag rövidre a mérnökök a váltó áttételezését: 130-nál 2400/perc körül forog a főtengely, aminél sokkal kevesebbet is elbírna a ‘kettőkettes’, igaz, a fogyasztás így is kedvező, főleg az összkerékhajtás ismeretében. Vegyes üzemben gond nélkül el lehet járni 6 liter körül az erős gázolajos GLA-val; országúton akár 4,5 liter körüli, szabályos autópályatempónál 5,5-6 literes, városban pedig 6-7 literes étvággyal számolhatunk, ami abszolút kedvező.

Az árakról már fentebb ejtettem szót: a tesztelt konfigurációban 11,85 millió forint a GLA alapára, ami nagyon sok. A szolgáltatások terén persze kecsegtető a modell tudása, hiszen formája menő, biztonságos, szépen csillog a csillag az orrán, erős dízelmotor hajtja, amihez ráadásul modern duplakuplungos automataváltó és összkerékhajtás társul, ám néhol olyan alapvető hibákkal találkozhatunk, amelyek felett nehéz szemet hunyni. Véleményem szerint a GLA-t egy olcsóbb autónak találták ki: az egyébként kiváló alap benzinmotorral, fronthajtással és kézi váltóval, 8,46 millió forintért jóval értékarányosabb, ráadásul a széria futóművel és abroncsokkal vélhetően a futómű sem ráz.

Vagyis ha már GLA, szerintünk érjék be egy egyszerűbb, kedvezőbb árú konfigurációval, ha pedig megtehetik, hogy jobban költekezzenek, akkor inkább üljenek be egy sokkal jobb GLC-be, vagy egy C-osztályba, amit ráadásul most akciósan 8 millió forintért egészen magas felszereltséggel el lehet hozni; higgyék el, nem fogják megbánni!

Néhány szóban

A Mercedes-Benz GLA az idei ráncfelvarrással az új optikának, belső hangulatoknak, extráknak, színeknek és kerekeknek köszönhetően frissebb és kívánatosabb lett, technikailag és minőségben azonban nem lépett előre: bár továbbra is népszerűek a stuttgartiak kompakt modelljei, ezek a csillagosok modellpalettájának legkesévbé ajánlott típusai, hiszen sok helyen látszik és érződik rajtuk a spórolás a ‘komolyabb’ modellsorozatokkal összevetve. A GLA koncepciója jó, formája tetszetős, technikája pedig modern, azonban vannak olyan hiányosságai az autónak, amelyeket ennyi pénzért nehéz lenyelni.

Előnyök: Kívül-belül tetszetős, fiatalos és menő autó; Jó koncepció (emelt futóművel egészen nagy hasmagasság, mégis alacsony felépítés); Kényelmes ülések; A kategóriában jó zajszigetelés; Erős és takarékos motor; Ügyes 4MATIC összkerékhajtás; Kiváló aktív és passzív biztonság; A konfigurációs lehetőségek nagyon széles tárháza

Hátrányok: Egy Mercedeshez néhol méltatlan megoldások (pl. kitámasztós motorháztető, belül bizonyos helyeken keményebb műanyagok); Nagyon rázós (opcionális offroad komfort) futómű, legalábbis a 19 colos defektmentes abroncsokkal; A multimédiás rendszer még mindig ‘nem tud’ magyarul; Az automataváltó néha tétova és könnyen zavarba hozható; Nem értékarányos ár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark