Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Több szempontból is érdekes az a helyzet, ami most Michelisz Norbertet körülveszi. Egyrészről hivatalosan is bejelentette a Honda Racing, hogy magyar pilótánk gyári színekben áll rajthoz a 2016-os szezonban. A JAS Motorsport által indított Civic WTCC volánját tereli majd a Yokohama Trophy címvédője. A másik két kocsiban Robert Huff és Tiago Monteiro ül idén.

Másrészről olyan elismerően, méltósággal és szeretettel nyilatkoznak a helycseréről a felek, ami bátran mondhatjuk, nem megszokott a nemzetközi motorsport piacon. Jólesik ezt látni, erről írni, mert a napi példákat látva azt hihetnénk, hogy a sport manapság nem szólhat erről. Annyira sok benne a pénz, annyira nagy a verseny, a könyöklés, csak egy győzhet, csak az első helynek van értéke, nem lehet nyerni csak a más kárán, egyének vannak, felépített arcok és márkák, a technikai sportokban is kiskapuk, csapatutasítások, egyenlőtlenek az egyenlők között.

Norbi és a Zengő Motorsport emberségből is jelesre vizsgázott - sokan tanulhatnának tőlük...

Ennek ellenére a magyarok bemutatják a világnak, hogy lehet ezt normálisan is. Pedig biztos, hogy egy-egy balul sikerült hétvége után, vagy amikor már látszott, hogy Norbinak áll a zászló a gyári csapatnál, volt néha egy-egy szájhúzás vagy megjegyzés, egy pici tüske időnként a felekben, de mindannyian vannak annyira értelmesek, látnak annyi hitet magukban és képesek annyira racionálisan nézni a dolgokat, hogy ebből mi, rajongók nem látunk most se semmit.

Michelisz Norbert így kezdte nyilatkozatát a hivatalos sajtóanyagban: „Nagyon köszönöm Zengő Zoltánnak és a teljes csapatnak az elmúlt évek közös munkáját, a tőlük kapott áldozatos és profi támogatást, mely versenyzői pályafutásomat ilyen magasságokba emelhette.” A Zengő Motorsport búcsúját, építő jövőképüket ide kattintva olvashatják, és ezt érdemes is megtenni.

Sok sikert Neked a jövőben is, Norbi!

Azt gondolom, ezt összegezhetjük úgy, hogy kifejezetten profi, szimpatikus hozzáállás. De miért szentelünk ennek sorokat? Mert egy sportolót, egy csapatot a sportsikerei mellett manapság a balhék, a különc megnyilvánulások, az egyperces hírek adnak el, és mindenkinek nagy a kísértés, hogy ebbe az irányba induljon, a könnyebbik utat válassza, és legyen emberből célszerszám, robot a sport világában. Érdemes tehát hangot adni a jó példának. Bizonyos hazai élsportolóink, Hamilton, és sokan mások: talán lehetne róluk példát venni...!

Kommentek