A BMW nemrég ünnepelte M divíziójának 40. évfordulóját, ezúttal pedig a V12-es motor negyed évszázados történelmét ülhetik meg a bajorok. A selymes tizenkét hengeres két és fél évtizede szolgál a 7-es szériában, természetesen egyre tökéletesebb és kifinomultabb formában.

A történet még 1987 februárjában kezdődött, amikor is a BMW első ízben mutatott be V12-es erőforrást, amelyet rá egy hónapra követett a vele szerelt modell, mégpedig a zászlóshajó 750i személyében a Genfi Autószalonon.

Akkoriban még a BMW számozási rendszere sem volt olyan komplikált mint manapság, hiszen a számok egyszerűen lökettérfogatot jelöltek, nem pedig teljesítményszintet. Ennek megfelelően a 750i-ben megbúvó, M70 néven futó V12-es ötliteres lökettérfogattal jött világra. A teljes egészében öntöttvas blokk olyan selymes járású volt, hogy azt egy, a motorra helyezett érmével jelezték: a kis pénzérme mozdulatlanul hevert a járó motoron. Sikerét jól mutatja, hogy már a premier idején 3.000 előrendelés érkezett rá.

A 750i, illetve a hosszított 750iL mind a szélesebb veséiről volt ismeretes, így bárki számára könnyen megkülönböztethető volt a sokhengeres egységgel szerelt bajor.

Persze mindezt a jobb hűtés érdekében alkalmazták a mérnökök, sőt a négyzetesebb kipufogóvégek is árulkodtak. A 60 fokos hengerszögű V12-es 300 lóerővel és 450 Nm-rel szolgálta a sofőrt, miközben tömege 240 kg-ra adódott. A két hengersort külön számítógép vezérelte és olyan extra funkciók is kerültek bele, mint az ASC és MSR menetstabilizáló programok.

Maga a V12 fejlesztése már jóval korábban, 1974-ben megkezdődött, az M33 kódnéven ismert blokk szintén öt literrel és 300 lóerővel büszkélkedett, de 315 kg-os tömegével túlsúlyosnak bizonyult. ’77-ben a 40 kg-mal könnyebb M66 követte őt a bajorok tervezőasztalán, utóbbi 3,6, valamint 4,5 literes formában fejlesztve, ám az olajválság miatt sosem kerülhettek gyártásba. A harmadik próbálkozás 1982-höz köthető, amikor is a konstruktőrök már nem két hathengeres egybedolgozásával, hanem teljesen az alapokról való indulással vágtak neki a motortervezésnek.

1994-ben pedig már 50.000 eladott V12-nél tartott a BMW. A motorcsalád immáron teljes egészében alumíniumból készülő  második generációja (M73) közben már 0,4 literrel bővülve 326 lóerőnél járt, miközben fogyasztását 13 %-kal mérsékelték a szakemberek. Hengerenként négy szelep, Valvetronic szelepvezérlés, állítható futómű és hatfokozatú automataváltó járt hozzá akkoriban.

A mai 760i és 760iL modellekben már az új, 2009-ben debütáló N74-es kódnéven futó V12-esek dolgoznak, szintén 60 fokos hengerszöggel. Az évtizedek elmúlásával viszont már olyan technológiai finomságokkal gazdagodott a tizenkéthengeres motor, mint a közvetlen befecskendezés, a gyártó TwinPower turbótöltője, a folyamatosan változó szelepvezérlés, amelyeknek hála immáron 544 lóerő jellemzi a németek legöblösebb egységét, sőt, napjainkban nyolcsebességes automatán át jut a nyomatékfolyam a hátsó kerekekhez.

Természetesen nem csupán a 7-esek büszkélkedhettek a remek erőforrással, a 8-as széria, példának okáért a '90-es évek egyik álomautójaként aposztrofált 850i is magáévá tette a V12-est.