A klasszikus külső és a modern technika ötvözete igen sokakat megihlet, s a napjainkra közismert Morgan után a brit elegancia egy újabb képviselője is színre lép. Az Atalanta elnevezés bizonyára kevesekben kelt nosztalgikus emlékeket, hiszen a manufaktúra egyetlen típusának sosem volt alkalma népszerűvé válni. A Sports Tourer 1937 márciusában került bemutatásra, s tiszavirág életének 1939-ben a háború vetett véget. Ez idő alatt alig 21 példánynak volt szerencséje elhagyni a gyárkapukat, melyekből napjainkra 7 létezése ismert, s ezek közül is csak négy darab tesz meg saját lábán egy-egy métert.

A replikák egyetlen hátránya, hogy a kőkori ergonómia mindig kifogásolható

Mondanunk sem kell, hogy az Atalanta a maga idejében olyan szuperautónak számított, ami a közúti közlekedésre alkalmas széria állapotában is versenyeket tudott nyerni, így aztán a rajongók nagy áhítattal tekintettek rá. Bizonyára így volt ezzel a mára tekintélyes üzletemberré vált Martyn Corfield és a restaurátorként érdemeket gyűjtő Trevor Farrington is, akik napjainkban a márka felélesztésén fáradoznak.

Napjaink forgatagában lenyűgöző látvány

A replika ’30-es évekre rímelő formai jegyei persze  85 százalékban változatlanok, de a kézzel készített alumínium karosszéria modern biztonsági és műszaki vívmányokat takar. A mérnöki teljesítmény pedig olyannyira szerteágazó, hogy a specifikációt minden esetben maga az ügyfél határozhatja meg, s ebből azonnal következtethetünk, hogy a Sports Tourer ha az eredeti hét példányhoz hasonlóan nem is kerül majd egész országok éves költségvetésének megfelelő összegbe, de továbbra is arányáron mérik majd.