A hetet óriási lendülettel kezdhetjük meg, ugyanis hosszú idők után végre dübörög a gazdaság, amit kiválóan bizonyít, hogy az OTP honlapjának tanulsága szerint pillanatnyilag alig 279 forintos középárfolyamon tanyázik az általunk csak csodálatra méltó fizetőeszköz, igaz, arra vonatkozólag most nem bocsátkoznék találgatásokba, hogy ez az eurózóna tagországainak pillanatnyi gyengeségének, vagy éppen kis hazánk szteroidoktól duzzadó izmainak köszönhető-e.

Mindenesetre önbizalmunk felhőtlen, s a múlt héten már azt is megengedettük magunknak, hogy újságjaink hasábjain ökölbe szorított kezünkből mintegy 200 millió forint értékben emeljük ki középső ujjunkat a Nemzetközi Valutaalap felé, mondván, hogy az elmúlt évek sikerhadjáratának köszönhetően dolgos polgárainknak a választási időszak kezdetére újra jár majd az ingyen sör.

Nem sok kell, s mindez alanyi jogon jár majd. Elhisszük, hogy megérdemeljük?

A habzó nedű persze inkább a szegények itala, a pénzvilág sokkal inkább a kipukkanó buborékokat kedveli, így például a ferihegyi terminál szórakoztató központtá avanzsáló termeiben kedvünkre locsolhatunk pezsgőt is. Ünnepelni persze mindig könnyebb, mint legalább önellátóvá tenni egy méretgazdasági határ alatt üzemelő légitársaságot, az „aki nem dolgozik, ne is egyék” bölcsességet pedig leváltja a „ne dolgozzunk, addig se termelünk veszteséget” szólás-mondás, ami hamarosan a közgazdaságtudományi tankönyvek első tételei közé is bevésődik majd.

De mit nekünk a növekvő munkanélküliség, a közhangulaton kézzel tapintható kilátástalanság, a tehetséges értelmiségiek és a dolgos kétkezi munkások kivándorlása, a vásárlóerő csökkenése, vagy éppen a beruházók távolmaradása, amikor a szabadság eszméinek szilárd alapjaira építkezve olyan világot építhetünk, melyben már egy kocsma is cigarettafüsttől és játékgépek csörömpölésétől mentes, s amelyben a biztonságunk érdekében mindenütt intő kezek figyelmeztetnek, ha dekadens módon önmagunk ellen fordulnánk.

A rendőrök a munkájukat végzik, a számokat a döntéshozók álmodják meg. Még szigorúbb ellenőrzésekre számíthatunk.

Ennek köszönhetően útjainkon egyre csak növekszik a biztonság, ami persze semmilyen összefüggésben sincs a tétlen lakosság miatt is csökkenő forgalomsűrűséggel. Közlekedésmérnökök persze jól tudják, hogy alapvető összefüggések szerint a lassan csak ördögszekerektől hemzsegő utakon majd jól a lovak közé csap az autós is, csakhogy a biztonságos rettegéstől összerezdülve erre nem került sor – legalábbis nem a kellő mértékben.

Egyszerű vágyaink vannak, csak éppen a megvalósítás mikéntjére nincs érdemi válaszunk

Sziklaszilárd, s talán oktalan magabiztosságot kölcsönző költségvetésünknek ugyanis van egy olyan pontja, ami a bírságokból befolyó összegekre építene szebb jövőt, nem is ismervén fel, hogy már a jelen is olyan idilli, hogy a becsült összegeknek csupán egy kisebb részével számolhatunk. A 33,5 milliárd forintra becsült összeg 75 százalékában ugyanis már Dagobert bácsi módjára illene fürdőznünk, ám erre egyelőre nem kerülhet sor, hiszen csupán a pénz 68 százaléka feszíti a zsebünket.

A majom is tudja, ennél könnyebben nem lehet pénzt keresni - csakhogy az autós is alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez

A minket érintő „objektív felelősségből származó közigazgatási bírságbevétel” pontja egyébként még nem is teljesít rosszul, hiszen az előirányzott 16 milliárd forint 66,67 százaléka már behajtásra került, csakhogy vannak olyan állami szervezetek, melyek kevésbé lelkesen végzik a dolgukat, s a játéktermek bezárásával a „szerencsejátékok szervezésével kapcsolatos díj- és bírságbevételek” sem látszanak majd növekedni (az előirányzott 4,3 milliárdos összeg alig 20 százaléka került behajtásra ).

Nemzetgazdasági miniszterünk tehát ismét nagyravágyó menüt rendelt a gyorsétteremben, egy jó hazafi pedig nem is tehet mást, minthogy most aztán kövéret lép a gázpedálra, hadd égjen a jövedéki adóval jócskán terhelt hajtóanyag, füstöljön az áfával megrótt gumi, kattogjon a bírságot kiszabni hivatott fényképezőgép.

Kár, hogy csak a külföldiek viszonylag független sikere mutat utat az ipar számára (képünk az Opel gyáravató ünnepségén készült)

Igaz, hozzáadott értéket mindezzel nem termelünk, értéket nem teremtünk, de pillanatnyilag döntéshozóink fantáziája ennél nem terjed messzebbre. Végső esetben majd legfeljebb az állam oltalmazó fedele alá húzzuk a hagyományosan pénzmosásra és bűnözők további gazdagítására termett iparágakat - természetesen a kívánságra álomvilágban élő polgárok védelmére.