Ezúttal is egy Ferrari 250 GTO állított fel rekordot. Az RM Sotheby’s árverésén kalapács alá került 1962-es modell lett a valaha aukció keretén belül hivatalosan értékesített legdrágább autó – közel 14 milliárd forintot fizettek érte.
Az autó, amire nem elég féltucat lottóötös sem, mégis, birtokolni nem hogy nem drága, hanem egyenesen jövedelmező. Erről maga Greg Whitten – az autó egykori tulajdonosa – tudna hosszasan mesélni, aki még 1979-ben kezdte meg karrierjét a Microsoft 15. alkalmazottjaként. Whitten 2000-ben vásárolta a 250 GTO-t, méghozzá potom 1,37 milliárd forintnyi valutáért. Most pedig, 18 év után, éppen tízszerennyiért vált meg tőle. Vagyis, ha a tárolására egy különálló, klimatizált raktárt építünk, minden évben a legjobb mesternél tartjuk karban, és még egészen sokat használjuk is, akkor is évente párszáz millió forintnyi összeget termelhet nekünk egy ilyen vörös álom – igaz, ehhez nem árt jókor jó helyen lenni, meg persze nem feledkezhetünk meg arról az 1-2 milliárdról sem, ami a beszállóhoz szükséges.
Öngerjesztő folyamat - galériaDe mi is teszi ilyen értékessé a Pebble Beach-en kalapács alá került modellt? Egyrészt ritkasága (mindössze 36 példány készült, amelyből jó pár már elpusztult/eltűnt), másrészt versenytörténelmi legendája és sikerei. Ez a Ferrari névvel párosítva már önmagában is jó kiindulási alap, innen pedig a gyűjtők maguk, pontosabban saját keresletük jóvoltából emelik fel az árat abszolút irreális magasságokba. Az eredmény pedig egy olyan ár, amelyet a 100 leggazdagabb magyar több mint felének is lehetetlen lenne kifizetnie – még összes vagyontárgya értékesítésének árán is. Pedig a szóban forgó autó nem is feltétlenül a legdrágább GTO, ugyanis a tavasszal már történt egy „titkos” adásvétel magánkézből magánkézbe, amely során 20 milliárd forintnyi vagyon cserélt gazdát.
Letisztult versenykörnyezet - galériaPersze nem kell ahhoz elborult árcédula, hogy őszintén tudjunk rajongani a cikkünk tárgyát képező vörös Ferrari 250 GTO iránt. A 3414-as alváz- és motorszámú modell harmadikként gördült ki a gyárkapun, a szakértők szerint pedig első helyezett lenne az eredeti állapot megőrzése c. versenyben. A modellt aztán három másik társával egyetemben kezelésbe vette a Scaglietti műhely, és azon hét modell egyike lett, amely megkapta az agresszívabb, sikeresebb karosszériát. Nem véletlen, hogy Edoardo Lualdi-Gabardi vezetésével megnyerte az 1962-es olasz GT bajnokságot, majd ’63-ban és ’64-ben a Targa Florión kategóriagyőzelmet szerzett, hogy nyugdíjazása után is rendszeresen használva és karbantartva legyen, méghozzá a legjobb Ferrari szakértők jóvoltából. A birtoklással pedig nem mellesleg belépő is jár a világ egyik legexkluzívabb klubjába: a GTO tulajdonosok társaságába.
Pehelysúlya igazán fürgévé tesziEgyébként a típus teljes történelme, minden egyes versenygyőzelme és karbantartása dokumentálva van, mintha csak érezték volna, hogy valamikor még eszméletlen jó befektetés lesz. A 300 lóerős 3-literes V12-es motorral és ötsebességes váltóval szerelt autó száraz tömege mindössze 880 kilogramm, így képes volt akár 280 km/h-val száguldani, ami már egy mai, modern sportautónál is becsületes teljesítmény. Whitten, a korábbi tulajdonos, az egyik veterán verseny alkalmával 250 km/h-val száguldott vele, elmondása szerint pedig igazán akkor mutatja ki a foga fehérjét és szépségét a típus, ha tényleg határon hajtva versenyezni kezdünk vele – végtére is erre született.
Ezzel a karosszériával igazi ritkaságAmikor megkérdezték Whittent, hogy mi bizonyult a legjobb befektetésnek, a Microsoft részvények, vagy a 250 GTO, Whitten az idő kérdését vetette fel. 2000 óta a Ferrari sokkal jobban növelte értékét, mint az IT cég részvényei, viszont 1979-től számítva a Microsoft még így is jobb befektetésnek bizonyult. „De a GTO sokkal nagyobb élmény volt,” – tette hozzá. Akkor miért vált meg tőle? A válasz autórajongó szemszögből kifogástalan: a modell egyszerűen túl értékessé vált ahhoz, hogy önfeledten merjen vele versenyezni a felelőtlenebbül hajtó, olcsóbb modellek tulajdonosai között. Mivel azonban így nem tudta használni, inkább eladta, hátha olyan helyre kerül a modell, ahol gyakrabban üvölthet határon a V12-es erőműve.