Megannyi sztori járja be az internetet a bunkó BMW-sekről, a tuningolós suhancokról, ám a skatulyázáson túl történnek az utakon olyan esetek is, amik ezt merőben cáfolják.

Az öreg autók racionálisan nézve sosem olyan jók, mint a mai társaik. Például egy régi E30-as, vagyis első generációs M3-as menetteljesítményei messze elmaradnak a legújabbakétól, de még a sportkompaktok népes táborától is. Tehát joggal adódhatna, hogy a mai fiatal generációt egyáltalán nem tudja megszólítani egy elektronikával még szinte alig átitatott, gyárilag mindössze 200 lóerős „őskövület”.

E30 és S14 - két kód, amiből ikon született a nyolcvanas évek közepén

Minap egy gyönyörűen, értsd jó ízléssel megépített, parádés hangú első szériás M3-assal volt szerencsém találkozni Dél-Budán, melyen minden kötelező elem megtalálható volt. Ültetés, vagány kerekek, ha jól emlékszem az EVO különkiadásra jellemző első lökhárító köténnyel, talán bukócsővel és a különösen dögös hátsószárny toldattal, ami ezeknél a gépeknél kötelező DTM-es kellék volt egykor. Ilyenkor a magam fajta nyálcsorgatva fordulna a gép után, csakhogy autóban ülve erre nincs lehetőség, egyedül a tükörbe pillantás maradt.

Hasonlóan dögösre megépített BMW M3 ma is vonzza a tekintetet

Így láthattam a következő jelenetet. Mögöttem egy E36-os, szintén M-es, vagy csak Motorsportos lökhárítóval vértezett BMW haladt. Mikor meglátta a híres elődöt a fiatal sofőr, villantott kettőt, megálltak, üdvözölték egymást. A fehér BMW-s - gondolom - fogadta a gratulációkat, majd mindketten továbbálltak. Nem produkálták magukat, csak értékelte egyik a másik munkáját és a márka iránti elkötelezettséget. Na és, mi ebben az érdekes?

Ebben a műfajban nincsenek generációs problémák

Nos, a csodálat tárgya nem egy kaszinó előtt parádézó vadonatúj Ferrari vagy Lamborghini volt, benne egy celebbel, hanem egy öregecske, a mai csúcsgépek között nem is lehengerlő, vagy végletekig túltervezett, szögletes formájú youngtimer, ami mellett simán elmegy, és lesajnálva régi tuningvacaknak titulálja az emberek többsége. Ám pont ez az igazi varázsa, hogy az autókban jártas közeg például a német túrautó-bajnokságban, a ralipályákon, vagy a hegyi felfutókon elért sikerei okán 30 év múlva is csodálattal közelít hozzá. Mi több, a közösségi élmény zálogát jelentik, és képesek megszólítani, összehozni a fiatalokat. Ezekre a kis, tömegirányoktól gyökeresen elváló „szubkultúrákra”, az ilyen jó példákra pedig akkora szükség van az utakon, mint egy falat kenyérre. Hajrá nektek!