Szombaton az időmérők során eső áztatta pályán kellett faragni a mezőnynek a köridőket a hétvégi, németországi futamon. Norbi a Q2-ben ígéretes kört ment volna, ha nem tartják fel, így végül az első futamot a 7. helyen, míg a második menetet a 3. helyen várhatta. Az egyedüli meglepetést Dahlgren szállította, akinek sikerült jobb köridőt menni a Chevy-s csapat két pilótájánál is.

Vasárnap a hidegzuhany a bemelegítő edzésen is áztatta a mezőnyt, mindenki próbálgatta a különböző beállításokat, ment a csúszkálás, és egész látványos, driftben megszokott kanyaríveket vettek a pilóták – nekem tetszett, nekik annyira nem.

Tehát vizes aszfalton indult az első futam is, ami a hátsókerekes BMW-knek sajnos nem kedvez, viszont reménykedhettünk, hogy Dahlgren a két Chevrolet-s - Muller és Huff -, szendvicsében kicsit megkavarják a sorrendet az első, gyilkos kanyar után. Ám az izgalmakat kicsit jegelték a versenybírók, mert a repülőrajt előtt nem sikerült az összes pilótának beállni a vonatba, így csak a harmadik körben aludtak ki a piros lámpák – onnantól jöhetett a padlógáz.

Norbi sajnos nem jött ki jól a rajtból, az első körben a 10-ik helyre csúszott vissza és pórul járt Dahlgren is, akit kiforgattak, így a megszokott koreográfia szerint el tudott lépni Muller és Huff a két kék versenygéppel. Huff viszont hibázott a 4. körben, lecsúszott az ívről, de akkora előnye volt, hogy még így sem tudta megelőzni Tarquini. Közben Dahlgren egyre jobban szorongatta az utolsó gyári autós Menut, de nem volt meg az előzéshez szükséges tempókülönbség - annak ellenére, hogy a Volvo nagyon gyors volt a hétvégén.  És Norbinak sem ment, először megelőzte Dudukalo, majd megpöckölte Engstler, végül még Poulsen is legyűrte a 13. körben, ráadásul nem túl szívélyes módon. Huff viszont nagyot ment, a kicsúszás utáni lemaradást sikerült ledolgoznia az utolsó körre, biztosítva a nagyon izgalmas befutót. Tehát az első futamot Muller nyerte Huff előtt, míg a dobogó harmadik fokár Tarquini állhatott, Michelisz pedig a 15. helyen hozta be a magyar BMW-t.

Nem baj, jött a reménykeltő álló rajtos második futam, ráadásul eső nélkül. Első pozícióból indult Engstler, mellette Monteiro, míg a harmadik helyről Norbi. A start nagyon jól sikerült honfitársunknak, az első kanyar után már az első helyen volt. Nem úgy, mint Bennaninak és Poulsennek, akik megpróbálták arrébb tolni a betonfalat a boxutca előtt az indulást követően – lehetetlen kísérletüket csúnya járműamortizálás és biztonsági autós fázis követte. Semmi gond, Norbi az első, tehát nem vesztett a „safetycar-os” szakasszal, ráadásul a Chevy-k sehol, bent vergődnek a középmezőnyben.

Tehát állórajt után ismét repülős verzió következett, Norbi szépen tartotta a nyerő pozíciót, Engstler sem tudta komolyan szorongatni, sőt Menu sem tudott előre törni, ő maradt a harmadik pozícióban. Aztán jött a baj a nyolcadik körben, Norbi besokallt a kanyarban, keresztbeállt, így visszacsúszott Coronel elé. Ráadásul a BMW-s, és mögötte Muller is megelőzte a 10. körben. Norbi próbált egyből visszavágni, de abban a kanyarkombinációban nem lehetett másodikként elférni, így a kavicságyban landolt, ráadásul a BMW eleje még a gumifalba is benézett – oda az egész hétvége.

Nem hiszem el, pedig olyan jól indult. Főleg annak tudatában rettentő bosszantó a dolog, hogy a Chevy-k a második futamon árnyékaik voltak önmaguknak.  Engstler, Norbi kiesésével a verseny végéig lazán megtartotta az ölébe hulló első helyet, megszerezve így első győzelmét és a BMW idei első aranyát is a WTCC-ben. A dobogó második fokára a végig Engstler mögött autózó Tarquini állhatott, míg a bronz serleget a nagyon szürke teljesítményt nyújtó Menu kaparintotta meg.