Az elmúlt hetek hírei kiváló példával szolgáltak arra, hogy mennyire elenyésző Európa a keleti szomszédjaink tükrében. Annak ellenére, hogy Kínában gyakorlatilag még csak bimbózik az autóipar, a világ összes legyártott négykerekűjének fele a milliárdos országban készül. Nincs ezzel semmi gond, de ha a Föld legnagyobb országa teszi a legtöbbet bolygónk tökre tétele érdekében, akkor már nem árt felemelni a szavunkat.
Kína az autógyártók sarkára lép, óriási játékosként felbolydítva a keresletre szomjazó gyártókat, akik oda telepítve a technikát a kínai márkáknak adják át a tudást. Gazdasági vonatkozásban problémás lehet a helyzet Európa számára, de még forróbb a talaj Kína és – tegyük hozzá – egész Ázsia lába alatt: éveken belül belefulladnak saját légszennyezésükbe, mindent pedig többé-kevésbé ölbe tett kézzel szemlélik.
Tény: Indiában nincs veszélyes mértékű szennyezettség. Ugyanis az egész Európa méretű ország átlagos szennyezettsége a veszélyes kategória fölött áll, kitartóan tendálva az életveszélyes és élhetetlen irányba. A thaiföldi Bangkok mindig is hírhedt volt légszennyezettségéről is. Amikor 10 éve jártam ott, a Nap szemmel látható szmogfelhőt világított meg a város fölött. Amikor idén jártam arra, az utcaszinten már állandó jelleggel csípte a torkomat a füst, az oxigén hiánya pedig álmosságot és fejfájást hozott. És itt még aránylag jó a helyzet Kínához képest, ahol tavaly már a gyáraknak is szüneteltetniük kellett a munkát az elviselhetetlen mértékű légszennyezettség miatt.
De majd most! Hogy Kína megoldja a légszennyezettség problémáját komoly termelési határértékeket vezet be, szabályozza az autók és a gyártás károsanyag-kibocsátást, valamint elkötelezi magát az alternatív energiaforrások mellett több mint 5 millió öreg járművet tervez kivonni a forgalomból 2014 év végén. Ebből 330 ezer autó Pekingben esedékes, ahol például a PM2.5-ös részecske-kibocsátás 31 százalékát a járművek károsanyag-termelése adja.
Ehhez társul 5 millió további autó kivonása a forgalomból 2015-ben. Arról nem szól a közlemény, hogy milyen elvek mentén, miként, mint ahogy arról sem, hogy egyébként éves szinten mennyi autót vonnak ki Kínában a forgalomból.
Szép lépés és dicséretes, hogy legalább tesznek valamit, igaz, mire a 10 millió ősrégi szennyező matuzsálemtől megvonják a közlekedést (kényszerűen ezzel milliók kenyerét elvéve), addigra két év alatt közel 50 millió legyártott új autót helyeznek forgalomba Földünk legnépesebb országában, amelyeknek nem kell megfelelniük olyan szigorú károsanyag-kibocsátási normáknak, mint Európában vagy az USA területén. Vagyis lényegi eredményt – azaz például Peking levegőjének tisztulását – nem hozza az intézkedés, ha pedig hozzá adjuk, hogy nem csak a legnagyobb, de egyben az egyik legjobban szárnyaló gazdaságról és hatalomról van szó, továbbra is nevetséges a környezetvédelemhez való állami hozzáállás.
Szép és jó ígéretekből persze rengeteg akad ott is, így például tervben van a legszennyezőbb közúti közlekedők eltávolítása mellett az üzemanyag minőségének javítása, az erőművek korszerűsítése, a gyárak rendszabályozása és az energia-fogyasztás csökkentése. Persze sok minden más is tervben van, ami valahogy mindig prioritást élvez ezzel szemben. Egy biztos: napelemeket a közeljövőben sem látunk a kínai nagyvárosokban, mivel az erős légszennyezettség miatt gyakorlatilag nem süt a Nap.
Hogy miért fontos ez a mi szempontunkból? Az egyértelmű gazdasági vonatkozások mellett (az autógyártás iparágának egyik lábát az ázsiai piacra történő termelés adja) az ügy környezet-védelmi és társadalom-politikai vonatkozásai is fontosak. Kína ugyanis kétszer akkora népességgel rendelkezik, mint Európa, amely már önmagában is fontossá teszi. Akár elfogadjuk, akár nem, egyben Földünk legfontosabb húzó országához tartozik, ennél fogva pedig Kína döntései kulcsfontosságúak jövőnk szempontjából.