Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Vannak autók, amelyek legendává válnak, és később örökös nélkül maradnak a nagy nevek csarnokának állandó tagjává – talán pont attól lesznek igazán különlegesek, hogy se elődjük, se utódjuk. Ilyen a Lexus LFA is, amely egy kiváltképp izgalmas, egzotikus szuperautóként született meg, ikonná vált, és az is marad, hiszen a japánok nem terveznek második generációt.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy a gyártó pihenne, hiszen olyan kívánatos és gyors sportautókat ont magából, mint az LC 500, vagy annak hibrid változata, az 500h, azonban a szépséges kupé fölé már nem terveznek újabb nehézbombázót. Pedig az izgalom és az érdeklődés indokolná, ennek ellenére be kell érnünk csúcsragadozó nélkül.

Az Autocarnak adott interjúban nemrég a Lexus európai divíziójának feje azt nyilatkozta, hogy „lehetséges, hogy egyszer egy nap majd újra tervezünk egy másik szuperautót, azonban meglátásom szerint nem egy ilyen csúcsmodellre van most szükségünk”. Alain Uyttenhoven azt is hozzátette, hogy az LFA ma már ikon, ez elvitathatatlan tőle, azonban jelenleg az elérhető, érzelmes modellekre kell összpontosítaniuk. Érthető álláspont, hiszen a temérdek fejlesztési költséget felemésztő szuperautó nem feltétlenül hozná vissza rá költött pénzmennyiséget.

Egy kis emlékeztető gyanánt érdemes tudni, hogy a Lexus LFA a bitang erős szívómotorjával tűnt ki a nagy közül, amely remek hangja révén vált sokak kedvencévé. A 4,8 literes, V10-es erőforrás 553 lóerővel 3,7 másodperces 0-100-as sprintet tud. Összehasonlításképp az LC 500 ugyancsak szívó, ám immáron 5 liter lökettérfogatú V8-asa 467 lóerő leadására képes és 4,5 szekundum alatt futja meg a 0-100 km/h gyorsulást.