Amikor az ember az automobilizmus történetének hajnalára gondol, egyből beugranak a szebbnél szebb veteránautók, motorkerékpárok. És mi a helyzet a működésükhöz szükséges fekete arannyal? Azt gondolnánk, abban nem volt semmi érdekes: beálltak a benzinkúthoz és megtankoltak; pedig nem így történt, hiszen régen nagyon máshogy ment a „tankolás”.
Hogy lett Wiesloch gyógyszertárából az első benzinkút?
Régi korok tanúi a galériában.Az anekdota szerint Bertha Benz - Carl Benz felesége – 1888. augusztus 5.-én titokban, férje tudta nélkül kirándulni indult fiaival a Benz által szabadalmaztatott motorkocsival, viszont azzal nem számolt, hogy híres konstruktőr férje csak igen nagy közelítéssel tudta kiszámítani az autó fogyasztását, így Bertha asszonynak kifogyott útközben a benzinje. Akarom mondani ligroinja, mert az első Benz motorkocsik ezzel a nyers, természetes petróleumból desztillálás útján kapott folyadékkal működtek, amit anno tisztítószerként használtak. Szóval szerencsére a közeli patikában tudott tankolni a gépezetbe - így lett hát egy gyógyszertárból az első „benzinkút”.
Az első hazai autótulajdonosok a jármű etetéséhez szükséges benzint hajdanán – benzinkutak hiányában (ugye-ugye érezzük a párhuzamot a most kialakuló elektromos világgal illetve a gyorstöltők hiányával?) – szintúgy a patikákban vásárolták. Egészen 1924-ig kellett várniuk a kényelmes tankolásra, amikor is telepítésre került a Fővárosi Autóüzem Rt. első két „töltőállomása”. Ez körülbelül olyan forradalmi újításnak számított akkor, mintha most építene valaki a fővárosban egy napelemes töltőállomást az elektromos autókhoz. Az idézőjelek használatát pedig az indokolja, hogy ezek a benzinkutak sokkal inkább hasonlítottak egy köztéri lámpa, valamint egy olajoshordó keresztezéséhez, mint a mai modern benzinkutakhoz.
Az eladásra kínált üzemanyagot egy föld alá süllyesztett tartályban tárolta a kúttulajdonos és maximum egyfős személyzete, amit egy kézi pumpával kellett a földfelszín fölé emelni. Ezután a motorhajtóanyag egy 5 literes üvegedénybe jutott, így lehetett adagolni a pontos mennyiséget és a tulaj is láthatta, hogy mennyire tiszta a benzin. Innen pedig egy csapon, majd egy gumicsövön keresztül jutott a folyadék a járműbe. A szolgáltatás színvonalának netovábbja abban merült ki, hogy éjjel és nappal is nyitva tartottak, s esetleg a kút mellett volt egy nyugágy, hogy frissebben tudják kiszolgálni a kuncsaftot! Mondjuk a tankolásra akár negyed órát is várni kellett, és nem a tumultus miatt: maga a töltési folyamat tartott ennyi ideig.
Aztán az első két kút telepítése után egyre több cég látott fantáziát a dologban és sorra telepítették kútjaikat; például ott volt a Phöbus Olajkereskedelmi Rt. - ahol még kisebb javításokat is elvégeztek a járműveken -, vagy a Magyar-Amerikai petróleum Rt.. Persze a nagyobb gépkocsiállománnyal rendelkező vállaltok, mint a Posta Központi Járműtelep, vagy az Autotaxi már a benzinkutazás elején felállították telephelyeikre töltőállomásaikat, így néhány év alatt kialakult egy kis túlzással hálózatnak nevezhető benzinkút park, és megjelentek a Shell, Rex Steaua, Sphinx-Mobiloil színes logói.
A motalko, az E85 elődje is kapható volt régen.A töltőállomások fejlődésének második fokát az jelentette, mikor az építményből már kétfajta üzemanyag közül is választhatott a sofőr. Az egyik kútoszlopból benzint, a másikból motalkót lehetett kapni. A motalkó (etil-alkohollal kevert benzin, gyakorlatilag a mai E85 elődje) elterjedését az indokolta, hogy a két világháború között hazánkat is sújtó kőolajembargó, illetve a kőolajmezők nagy részének elcsatolása miatt kellett valami alternatív hajtóanyag. Végül a keverék olyan sikeres lett, hogy akkoriban a 20 % bioetanolt tartalmazó „motalkó” tette ki a hazai üzemanyag-fogyasztás felét, és 1927-től egészen 1942-ig árusították.
A különböző külföldi logók, vagyis a versenypiac végét az államosítás jelentette, mikor az ÁFORT (Ásványolajforgalmi Rt., majd az államosítás után Ásványolajforgalmi Vállalat) átvette az üzemanyag-kereskedelmet, ezzel olyan cégek kerültek állami kézbe, mint az Vacuum Oil. Co, vagy a Shell Kőolaj Rt.. 1957-ben jelent meg a sokunk által ismert ÁFOR embléma a kutakon és egészen a hatvanas évek közepéig kellett várni a multinacionális vállalatok (Shell, BP, Agip) újbóli megjelenésére a hazai utak mellett.
Az egyik régi nagy hazai benzinkút.
Az első BP kút 1972-től várta a szomjas járműveket, és a cég 1991-ig 11 kutat üzemeltetett Magyarországon. Érdekes volt, hogy az üzemanyagtöltő-állomások ugyan az ÁFOR tulajdonát képezték, azonban zöld-sárga színekben pompáztak, és a névhasználatot is engedélyezte a BP. Ma már talán furcsán hat, hogy mindegyik BP kútnál kapható volt az úgynevezett oktán-mix, azaz minden vásárló személyre szabottan állíthatta be, hogy milyen oktánszámú üzemanyagot tölt autójába.
A Shell viszont a BP-nél is sokkal hosszabb múltra tekint vissza hazánkban, hiszen a cég első magyar képviselete, a Mayer Henrik és Társa 1924-ben alakult meg. Kezdetben a Shell konszern romániai vállalatának termékeit forgalmazta, majd önálló részvénytársasággá alakult 1925-ben, 75 %-os Shell illetve 25 %-os Mayer és Társa részvénytulajdonnal.
A vállalat első saját finomítója Csepelen, a Magyar Királyi Budapesti Vámmentes Kikötő területén épült fel, 1930-ban pedig megkezdte működését is, valamint útjára indult az országos hálózat kiépítése, aminek eredményeként 1942-ben már 109 fehérárut és/olajokat árusító lerakata, és az egész országot lefedő benzinkút-hálózata volt.
A második világégés idején, Hollandia német megszállása után a Shell feletti felügyeletet a német kormány vette át, s a cég 1941-től főként a német hadsereg számára termelt, emiatt a finomítók a háború folyamán súlyos károkat szenvedtek, majd 1945 januárjában elfoglalták őket a szovjet csapatok. A Shell államosítására 1949 decemberében került sor, ami a Shell eltűnését jelentette a magyar piacról, s csak 1958-ban jelent meg újra hazánkban elsősorban mint mosószerek, ipari vegyszerek és műanyagok eladója. 1966-ban aztán - franchise szerződés keretében – elkezdték működésüket az első, háború utáni Shell benzinkutat is, melyeket az elkövetkező huszonnégy évben további 43 töltőállomás létesítése követett, 1989-től pedig a Shell/Interag kapcsolata vegyes vállalati formában folytatódott.
Természetesen a növekvő hazai járműállománnyal és a technika fejlődésével a tankolás is egyre biztonságosabbá, kényelmesebbé vált a szocializmusban; a kézi szivattyúzást felváltották a gépi erővel működő kútoszlopok, mechanikus kijelzőn egyszerűen leolvasható volt a tankolt mennyiség és még a sima ÁFOR kutakon is kialakítottak normális megállóhelyeket, tetőt az állomás fölé, illetve kezdtek elszaporodni a mai shopok elődjei is. Emlékszem, hogy Budapesten az Irinyi József utca és Budafoki út sarkán, az ÁFOR töltőállomáson külön szaki állította guminyomást, még saját kis kuckója is volt a kút előtt. Örökre belém ivódott a hosszú éveken keresztül használt, ütött-kopott, fa sámlija, ahogy húzta egyik keréktől a másikig az egymást váltó piros-fehér festésű szegélykövek mentén.
Néhány év alatt óriásit fejlődött a világ.Ma már az is szürreálisnak tűnik, hogy a nyolcvanas években a szocialista autók ólmozott benzinnel jártak, mely nélkülözhetetlen volt szeleprendszerük megfelelő működéséhez. És milyen gyakran kértek a kúton keverék üzemanyagot a kétütemű járművekbe, hogy azzal a motorhajtóanyag mellett egyszerre a motorolaj is a gépezetbe jusson. Érdekességképp: ólommenetes benzint például csak 1986-ban kezdtek el árusítani hazánkban az ÁFOR és Shell kutakon.
Majd jött a rendszerváltás, megalakult a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MOL Rt.), mint az OKGT jogutódja, bejött a sok nyugati autó és cég. Pillanatok alatt fedték le Magyarországot is a nagy nyugati hálózatok egyen-töltőállomásai, s olyan fogalmakkal szembesültünk, mint a mindenek felett álló költséghatékonyság, álságos marketing, vagy az extrábbnál is extrább üzemanyagok intelligens adalékokkal, melyeket egyenesen a versenypályáról hoz a tartálykocsi. A benzinkutak pedig szépen lassan elvesztették minden bájukat, beleszürkültek a plázák és hipermarketek mai személytelen, abszolút nem emberközpontú valóságába. Sebaj, lesz ez még így se, hiszen nem megújuló energiaforrásainkból egyre kevesebb van, a napelemes autókat meg nem kell majd tankolni, csak kitoljuk őket az árnyékból...