Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Meglepődtünk volna, ha a Citroën nem hozna magával Frankfurtba valamilyen érdekes, különc tanulmányautót, azonban immár biztosan kijelenthetjük, hogy a franciákban nem fogunk csalódni. A bohókás tervezők ezúttal az 1968 és 1988 között gyártott, igencsak nagy rajongótáborral büszkélkedő Méhari modellt kívánják feleleveníteni legfrissebb tanulmányukkal, a Cactus M típussal.

Nem a tömegekhez szól a Cactus M, de kétségtelenül fiatalos és vidám koncepció

A C4 Cactus alapjaira épített különc jármű nevében az M betű természetesen a Méhari típusjelzésre utal, s bár az ősnél a franciák friss fantáziálása jelentősen nagyobb méretekkel rendelkezik, a Méhari vonalai és megoldásai jól észrevehetően felismerhetőek a Cactus M-en. A sorozatgyártásról természetesen szó sincs, azonban a francia gyártót ismerve azon sem lepődnénk meg, ha rövidesen piacra dobnának a C4 Cactus-ból valami hasonlóan kalandos, mókás kivitelt.

A hátsó kereszttartó a szörfcipelést szolgálja - nem kérdés, a Cactus M a tengerpartra született

A C4 Cactustól a Cactus M koncepció elsősorban az érdekes ajtókban, a lecsapott szélvédőben tér el, továbbá az autót megszabadították tetejétől a tervezők, hiszen mégiscsak egy igazi tengerparti homokfutó-féleségről van szó. Persze a változtatások hatására az egyébként is könnyű modell még könnyebb lett.

A harsány belteret akár slaggal is moshatjuk, ugyanis (szinte) minden vízálló

További érdekessége a koncepciónak az utastér mögötti kereszttartó, ami az első szélvédőkerettel együtt a szörfdeszkák könnyű szállíthatóságát szolgálja. Az utastérben a bilikék karosszéria színvilága köszön vissza, amit kissé agresszív, ám kétségtelenül fiatalos és tengerparti hangulatot biztosító vörös kárpitok dobnak fel, amelyek telis-tele vannak virág/inda mintákkal. Mivel a víz és a vízi sportok szerelmeseinek álmodták meg a tervezők a négykerekűt, nem meglepő, hogy az utastér könnyen mosható (akár slaggal is), a kárpitok pedig vízállóak.

Ilyen formában biztosan nem kerül sorozatgyártásba - talán nem is baj...

A lemezek alatti technikáról nem írt túl sokat a gyártó, mindössze annyit tudunk, hogy a fokozott tapadást biztosító Grip Control kipörgésgátló-funkció megtalálható a fedélzeten, az utasteret ábrázoló képből pedig az is látszik, hogy az automata, pontosabban robotizált váltónak hála a sofőr a kuplungolás feladatát is megússza. A motorháztető alatt szerintünk az 1,2 literes, 3-hengeres turbós benzinmotor kaphatott helyet, de összkerékhajtás nélkül. Persze az egésznek nincs jelentősége, hiszen úgysem lehet majd megvásárolni a megosztó és nem éppen túl praktikus, cserébe viszont vidám autót.