A Volvo – számos további autógyártóhoz hasonlóan – már a tavalyi modellévben elkezdte bevezetni 48 V-os feszültséggel dolgozó, ún. Mild Hybrid (magyarul: ‘lágy hibrid’) hajtásláncait, nemrégiben pedig a svédek a teljes modellpalettára kiterjesztették a fogyasztást és károsanyag-kibocsátást csökkenő technológiát.

Ha megnézzük a legfrissebb árlistát, konstatálhatjuk, hogy már nem létezik olyan modellsorozat, ahol ne találkozhatnánk a ‘B’ betűvel jelölt mild hibrid hajtásláncokkal, amelyek benzin- és dízelmotorokkal egyaránt megvásárolhatók az adott típus függvényében. Benzinfronton az XC40 kivételével a svéd márkánál már nem is elérhető ‘sima’, tehát 48V-os rásegítés nélküli benzines egység. A 48V-os Mild Hybrid rendszer minden esetben a márka négyhengeres, kétliteres erőforrásaihoz csatlakozik és minden esetben szériában csatlakozik hozzá az Aisin 8-fokozatú bolygóműves automata váltója.

A 'B'-s motorjelölések a Volvónál a 48 V-os, ún. mild hybrid hajtásláncokat takarják

A B3, B4, B5 és B6 benzinesek ebben a sorrendben 163, 197, 250 és 300 lóerő, illetve 265, 300, 350 és 420 Nm leadására képesek, a dízel B4 és B5 pedig 197 és 235 lóerőt ad le (420/480 Nm). A B3 jelű alapváltozat frissen debütált az S60/V60 párosban és esetében azért érdekes a 163 lóerőben meghatározott csúcsteljesítmény, mert cégautónak ideális ez a motorváltozat: miközben 164 lóerőtől felfelé havonta 22 ezer forint cégautó adót szükséges fizetni a céges négykerekűekre (ami alól kivételt képeznek az adómentes zöldrendszámos autók), a B3-as Volvókra ‘csak’ 11 ezer forint az adó, ami azt jelenti, hogy mondjuk egy 5 éves céges használat esetén pusztán emiatt 660 ezer forinttal alacsonyabb a teljes birtoklási költség, mint az erősebb változatoknál.

Az összes új B jelű benzines Volvo teljesíti a jövő év elejétől kötelezően életbe lépő Euro 6d károsanyag-kibocsátási normákat, akárcsak a 340/390 lóerő összteljesítményű konnektoros hibrid T6/T8 Twin Engine (Recharge) hajtásláncok. A dízelek azonban bajba kerülhetnek a Volvónál: függetlenül attól, hogy ‘D’ vagy ‘B’ jelű dízelmotorokról beszélünk, egyelőre mindegyik csak az idén ‘lejáró’ Euro 6d-TEMP normának felel meg, tehát, ha a dízelek teljesíteni tudják a szigorúbb 6d normákat, akkor maradhatnak a palettán, ha viszont nem, akkor elképzelhető, hogy meg vannak számlálva a dízelmotoros Volvo modellek napjai.

Egyes pletykák szerint rövidesen elbúcsúzhatunk a dízel Volvóktól, de hivatalos állásfoglalást még nem kaptunk ezügyben

Dízelellenesség ide vagy oda, Európában felelőtlen lenne kivezetni a dízelmotorokat, a vásárlók ugyanis mind a mai napig kedvelik a dízeleket. A cikk elején említettük, hogy ‘hagyományos’, tehát elektromos rásegítés nélküli benzinmotorok kizárólag az XC40 palettáján maradtak: a T2 és T3 motorokról van szó; mindkettő 1,5 literes és 3-hengeres, előbbi 129, utóbbi 163 lóerőt teljesít (245/265 Nm). Szériában hatfokozatú kézi váltó csatlakozik hozzájuk és opcionálisan választhatják az ügyfelek a 8-fokozatú automatát is.

A T3 erőforrást ismerjük (már teszteltük is az XC40-ben), a T2 pedig újdonságként érkezett a palettára, igazából egy szoftveresen fojtott T3-ról beszélhetünk, amivel az XC40 a legelérhetőbb Volvo: listaáron a T2 8,8 millió forinttól elérhető – a T3 felára 600 ezer forint.

Már csak az XC40-ben találunk 'sima', rásegítés nélküli benzinmotort

Még egy érdekességet fedezhetünk fel az új Volvo árlistákban: a svédek minden modelljüknél élesítették a nemrégiben bejelentett, 180 km/h-ban limitált végsebességet. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az összes újonnan megvásárolható Volvo modell maximális sebessége 180 km/h gyárilag, amely érték főleg a 300-400 lóerős modellváltozatok adatlapján mutat furcsán. A szoftveres korlátozást nyilván rengeteg műhely fel tudja majd oldani, de nem árt vigyázni, mert egy ilyen belenyúlással minden bizonnyal ugrik a garancia...

Mostantól minden Volvo végsebessége le van szabályozva 180 km/h-ban – igen, még a 300-400 lóerős változatoké is...

Mi őszintén szólva úgy gondoljuk, hogy a 180 km/h-s limit Magyarországon kívül is mindenre elegendő, teljesen felesleges ennél gyorsabban száguldozni: időben alig nyerünk és sem a környezetnek, sem a pénztárcának nem jó, hiszen a nagy tempó finoman fogalmazva nem túl hatékony – a biztonsági kérdésről nem is beszélve.