Minden áprilisban, szerte az országban férfiak (na meg persze ritkább esetben Hölgyek) kisebb-nagyobb csoportjai barátostul vagy családostul útra kelnek, hogy célba vegyék Egert – szerencsére jóval békésebb szándékkal, mint 1552-ben a törökök.
Hiszen ennek a ’seregnek’ más van a zászlajára írva. „Hajrá Janika, ne vedd el Jana”, és e fajta csatakiáltások hangoznak fel Eger környékén tavasszal, hiszen rajtol a hazai országos ralibajnokságA nézők hosszú tömött sorokban ’migrálnak’ az erdei utak felé; a rutinosabbak pontosan ismerik az ígéretes kanyarokat, a kis csapásokat, akik pedig egész napra tervezik a szórakozást, azok persze szomjoltó hűtőtáskákkal, grillsütővel és extra kényelmes tábori székekkel érkeznek.
Jönnek! - galéria
Meg persze gyermeki hévvel és izgalommal, pontosan úgy, ahogy a pilóták és a navigátorok. Reggel első ízben a szervizpark bolydul fel, mint egy méhkas, majd a természetnek ébresztőt fújnak az első versenyautók. Durrogva, mérges hanggal érkeznek, cikázva és padlógázzal melegítik a gumikat, hirtelen fékezve a fékeket.
A legtöbb versenyzőpárosnak már megvannak a rituális helyei az első gyorsasági szakasz előtt: például, hogy ki, melyik fánál könnyít magán, és hol áll félre finoman hangolni a guminyomást, vagy éppen felvenni a HANS védőrendszert meg a bukósisakot.
Még egy utolsó állítás, és kezdődhet a gyorsasági - Eger Rallye 2016 galéria
Az előfutók után először az élmenők állnak rajthoz. A versenygépek a lefulladás határán ingadozva ütemesen kerregnek. Hangjukat a nagy kompresszió, a magas fordulatszámra hangolt motorkarakter, na meg persze a ’nagyra fokolt’ vezérműtengelyek olyanná teszik, mintha dízel varrógépek mormognának a motorháztetők alatt.
Közben számol vissza az időmérő, adja az utasítást a rajtmester, a pilóta már kezdi a rajprogramot, a turbós autók brutális durrogásba, magas fordulatú kéjes hangorkánba kezdenek, kipufogójuk időnként lángcsóvát lövell, és kezdetét veszi az első felvonás, elrajtolnak az elsők, persze kivétel nélkül a legjobb helyezésért küzdve.
Elstartol a gyémántos - galéria
Ez az a pillanat, amit minden évben annyira várnak a ralirajongók. Persze, jó az F1, de az igazán tuti még mindig a rali, mondják. Itt testközelből látható minden, a pilóták tétjét pedig megnemesíti az út oldalán a szakadék, meg a mértes fák – szóval a legkisebb hibának is nagy tétje van.
A Bútor-Tagai páros idén egy gusztusos Peugeot-val indult
Mégpedig minden szempontból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az öreg Audi esete, aminek külön drukkoltam idén. Keszler Matyi bácsit sokan jól ismerik, ami nem csoda, hiszen már 1977 óta ül a volán mögött. Övé volt a sokat látott Audi, vagy ahogy becézik, az ’Öreglány’, amivel még a rajthoz vezető úton álltak félre – nagy szerencséjükre. Az egyik arra bandukoló nézőnek tűnt fel valami. „Matyi bácsi, folyik valami a kocsiból!” – kiáltott felé, miközben mutogatott az aszfaltra a középkorú férfi.
Az idős pilóta komótosan hámozta ki magát az autóból – nem úgy megy ez már, mint anno a Pannon Volános Wartburgból –, majd picit sántítva járta körbe a gépet. „Tényleg folyik valami.” Motorháztető fel, a navigátorral gyors diagnosztika: csak egy cső adhatta meg magát. Könnyen orvosolható, mindössze egy csavarhúzóra és egy bicskára lesz szükség. Előbbi persze akadt, utóbbi viszont még az épp ott lévő nézőknél sem.
Volt egy kis baj az Öreglánnyal, de aztán magára talált - galéria
Hiába, a ralihoz némi szerencse nem elég. Ekkor tűnt fel egy újabb nagy név, egy kedves kolléga: Kőváry Barna, aki egykor Trabanttal vált a nézők kedvencévé, bár én emlékszem még a Ford Pumára is. Amikor versenyzett a kétüteművel, onnan lehetett tudni, hogy jön, hogy a híre mindig megelőzte, és már jó előre felrobbant a nézősereg. Ezt életem első versenyén, Tatabányán tanultam meg, no meg azt is, hogy Barna hadilábon áll az egyenesekkel, ezért megy rendszerint kilinccsel előre, valamint néha lefelé, amikor épp tetőre teszi a 601-est.
A 'régiek' üde színfoltjai a mezőnynek - a képre kattintva galéria nyílik
Szóval épp érkezett Barna, nekünk pedig mennünk kellett tovább, nem tudtuk megvárni a végkifejletet. A Historic mezőny fontosabb volt, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mozog a dupla körlámpás öreg Fiat az első sodrós kanyarban, és megint hallani akartam az öreg Fordot és a Tatrát fordulaton. Tehát felvettem a nyúlcipőt, irány a kiszemelt hely felé. És épp amikor megérkeztem a bázispontra, valami zsírosan selymes hangú autó szakította meg a rajtoltatás holtidejét. Igen, Matyi bácsi sokat látott, ütött-kopott Audija tűnt fel a kanyarban. Épp olyan jó volt látni őket, mint az elején az éles autókat, az R5-ös Fiestákat, a Herceg-Bacigal párost, meg a csehek Fabiáit.
Manuális klíma a javából – kézzel szellőztet, útban a rajt felé
Köztük dőlt el végül az elsőség. A 16 szakaszból és 144 gyorsasági kilométerből álló versenyt az R5-ös Fiestát terelgető Grzegorz Grzyb nyerte. A Skodával versenyző címvédő Herczig Norbert 5 tizedmásodperccel (és egy defekttel) kapott ki a lengyelektől, míg a dobogó harmadik fokára a cseh Valousek-Havelková páros állhatott fel egy R5-ös Fabiával. Persze a vége még messze van, hosszú és munkás szezon elé nézünk. Önöknek pedig melegen ajánljuk a ralifutamokra való kilátogatást, mint férfias, és egyben élménydús hétvégi programot: akár családdal, akár barátokkal érdemes kilátogatni egy-egy hazai bajnoki futamra, a remek hangulat és a jó szórakozás garantált.