Az előrehaladás olykor kompromisszumokkal jár. Így van ez az elektrohidraulikus és elektromos kormányművekkel is: miközben rengeteg kézzel fogható előnyük van, számtalanszor elpanaszoltuk már, hogy a vezető és az út közötti kommunikációt korlátozzák. Éppen ezért a műfaj leginnovatívabb képviselője lép most egyet hátra.

Az Infiniti Q50 legutóbb éppen legnagyobb konkurensei között mérette meg magát nálunk, világújdonságnak számító teljesen elektromos kormányzása pedig tesztünkben kapott jót és rosszat egyaránt. Tény, hogy számos előnnyel rendelkezik a szerkezet (személyre szabhatóság, gyors reakció, jó egyenesfutás), ugyanakkor viszont az ügyes szimulálás ellenére is elszigeteli a vezetőt az úttól, épp úgy, ahogy az elektrohidraulikus kormányművek nagytöbbsége.

Éppen ezért a következő modellévtől a sportos ügyfelek panaszaira is hallgatva visszafelé lépnek egyet az Infinitinél. A Q50 dinamikus vezetőket célzó S felszereltségi szintjéhez az eddig széria elektromos kormányűvel szemben elérhetővé teszik az előző generációból (G37) származó hagyományosabb szerkezetet. Ez utóbbi igaz, hogy a végállások között mintegy fél fordulattal többet mozog, de viselkedése is kiszámíthatóbb, miközben segítségével jobban érezzük, hogy mi történik az autóval, ami nagyon jól jön határhelyzetben történő autózásnál.

Ha kívánhatnánk, amellett is kardoskodnánk, hogy a G37 S-ben jelen lévő négykerékkormányzás is átkerüljön az utódba, amelynek menetdinamikáját a néhány éve feltörő, manapság pedig ismét leáldozóban lévő megoldás ügyesen fokozná. Az elektromos kormánymű elhagyásával pedig erre technikailag is nagyobb tér lenne.