Ha azt mondom Corrado, a legtöbb autórajongónak rögtön megjelenik a lelki szemei előtt a Volkswagen szögletes kupéja, mely sportos formáival sokak szívét meghódította 1988-ban. Azt azonban már kevesebben tudhatják, hogy a rendhagyó típusnévvel piacra került négykerekűből elkészült egy Magnum névre hallgató, úgynevezett „shooting brake” változat is, melyből összesen két darab prototípus látta meg a napvilágot – és most mindkettő eladóvá vált.

Innen nem éppen Corrado - galériaA két változat nem sokban tér el egymástól. Szemből egy teljesen átlagos Corrado tekint ránk, de a szemfülesebbek már ebből a szögből is találhatnak gyanús elemeket. Ha a jóval hosszabbra nyúló tetővonal elsőre nem is tűnne fel, a tetősínekre szinte mindenki rögtön felfigyel, hiszen egy sportkupén viszonylag ritka látványt nyújtanak. Oldalra lépve persze máris kitisztul a kép: a Magnum egy háromajtós kombi, mely az avatatlan szemek számára akár egy normál kisautó is lehetne, akárcsak a Polo.

A hátsó egyébként az autó orrának szögletes vonásait követi, így a szélvédő gyakorlatilag függőleges helyzetben foglal helyet. A széles hátsó fényszórók a korabeli Audi 80-asokról lehetnek ismerősek. Az összkép azért sokat vesztett a sportosságából, de a dinamikára így sem lehet panasz. A két prototípus egyébként külső tekintetében csak a keréktárcsákban tér el, de az utastérben már vannak nagyobb különbségek is – de itt is csak a felszereltség terén.

A G60-as erőforrás mára már legenda - galériaA kornak megfelelően a belbecs is szögletes formákból építkezik, ám míg az egyik prototípus bőrüléseket és fabetéteket kapott, addig a másik egy kicsit egyszerűbb matériákból, szövetből és műanyagból építkezik. A Recaro ülések egyébként ránézésre is kiválónak tűnnek, míg a második sorban bizonyára jóval kellemesebb helyet foglalni a kombi felépítésnek hála, mint a kupé a verzióban.

A prototípusok esetében nem spórolt a Volkswagen, és mindkét autóba a kor egyik legmodernebb, mára már legendává vált G60-as erőforrás került bele. Az 1,8 literes, négyhengeres benzines 160 lóerőt présel ki magából, ami a Corrado esetében 225 km/h-s végsebességre és 8,3 másodperces 0-100-as sprintre elegendő, ami akkoriban bizony igencsak sebesnek számított.

A két autó állapota egyébként kifogástalan: míg az egyik 13.429, addig a másik csupán 8.086 kilométert futott – ennek megfelelően természetesen meg is kéri az árukat az eladó. A Németországban készült autók egyébként 2014-ben az Egyesült Államokba vándoroltak, így most ott kínálják őket eladásra, egységesen 14 millió forintnyi dollárért. Elsőre talán soknak tűnhet ez egy több mint 25 éves autóért, ugyanakkor a két prototípus kitűnő állapotnak örvend, és mindössze ez a két példány készült a Corrado Magnumból.

Képek forrása: LuxSport