Napjaikban, mikor a kibocsátott széndioxidok, nitrogénoxidok minden molekulájáért ölre menő küzdelmet folytatnak az autógyártók, Kína már továbbgondolva a szituációt a környezet és ökoszféránk konzerválásának, rehabilitálásának szempontjait figyelembe véve tervezi a jövő városát, ahol autóknak nyomát sem látjuk.

Ehhez elengedhetetlen szükség van olyan kis hatótávú transzport eszközökre, amelyek tökéletesen beleillenek a város imázsába, azaz Pozitivista jövőképgazdaságosságukkal és praktikumukkal arathatják le a babérokat. A kínaiak ráadásul már meg is látták a remek lehetőséget az egyik gyártó koncepciójában. A General Motors 2010-ben, a Sanghaji Világkiállításon mutatta be kétkerekű elektromos járművét, amellyel gyakorlatilag kategóriát teremtettek. Az úgynevezett EN-V (electric networked-vehicle, azaz elektromos hálózati-jármű) szegmensben lép színre a GM jövőautója.

Persze manapság még elképzelhetetlen lenne, hogy ilyen apró járművek lepjék el az utcákat, azonban a fejlett telematikai rendszer és kamerák hada segíti majd a jövőben, hogy biztonságosan elkerüljék egymást, a járókelőket és egyéb tereptárgyakat. Ezek az önjáró, robotpilóta vezérelte elektromos kapszulák természetesen nagy pontosságú GPS kapcsolat segítségével valósítják meg gazdájuk kívánságait a célponthoz való leggazdaságosabb és legbiztonságosabb utazás tekintetében.

Mindeközben a tervekben szereplő metropolisz, Tianjin sem ígérkezik hétköznapi jelenségnek, ráadásul az évek során egyre nagyobb népsűrűségnek örvendhet az eco-város, ahol minden a boldog jövőről szól. Egyébként nem csak Kínában, Indiában is vannak kilátások hasonló városok szerveződésére, a két túlnépesedett ország ugyanis ezekben bízva reménykedhet a tisztább, modernebb jövőhöz vezető úton. A statisztikák szerint 2030-ra a Föld 8 millió lakosának 60 %-a zsúfolt nagyvárosokban él majd, ahol a mobilitás kérdése nyilvánvalóan az egyik legfontosabb pont.

Éppen ezért lehet úttörő a GM és az őt követők sora, akik hasonlóan felépített, önjáró kapszulákban látnak fantáziát. Az amolyan zárt Segway-ként is aposztrofálható, kétszemélyes egységek töltéséről külön infrastruktúra gondoskodik majd, ami a város szellemiségéhez híven megújuló energiaforrásból táplálkozik. Mindez azonban nem működne zökkenőmentesen, ha ezeket a kis hatótávra tervezett elektromos járműveket nem támogatná egy jól megszervezett tömegközlekedési hálózat, illetve a szükséges mennyiségű megújuló energiaforrás.

Mindenesetre roppant bíztató, hogy egyes – főleg a túlnépesedéssel küzdő – országok már az optimista jövőt tervezgetik, hiszen napjainkban, mikor egyre-másra éljük fel pazarlóan készleteinket, saját, illetve gyermekeink, unokáink jövőjét nehezíthetjük meg jelentősen ezzel az életformával. Igaz, Európa nem rendelkezik olyan nagy mennyiségű financiális alappal és tőkével, ami új, kifejezetten a gazdaságosságot előtérbe helyező városok építését tenné lehetővé, ráadásul a létező nagyvárosok és a relatíve kis távolságok miatt még területileg sem lenne könnyen megoldható ilyen nagyvonalú tervek megvalósítása. De amit Indiát és Kínát illeti, az európai szemmel felfoghatatlan méretek és a késő környezetvédelmi szabályozások már most is olyan szennyzettséget okoznak a Föld két legnépesebb országában, hogy néhány eco város ezen semmit nem fog befolyásolni. Sőt, még az sem sokat javítana, ha Európa teljesen elzárná a széndioxid-csapot.