Második versenyzőnk a Honda garázsából gördül ki, az előbbihez hasonlóan többféle gúnyát magára öltve. A Zest – Vamos – Life modellcsalád formatervei a tipikus japános jegyeket viseli magán, még igényesebb technikát rejtve. Itt is kétféle erőforrás adja a kínálatot, a kisebbik az 52 lóerős 6 decis háromhengeres, a nagyobbik pedig a szintén 600 köbcentis, turbótöltővel lélegeztetett 64 lóerős egység. További érdekesség, hogy a Honda csöppségét első- és összkerékhajtással is kérhetik a vásárlók.

A Mitsubishinél viszont már három különálló csemetéről beszélhetünk. Elsőként talán az "i" modellel szemezünk, ami bizony már ismerős valahonnan. Bizony, ő lenne az i-MiEV, akiből rekordkísérletünk során nemrég az utolsó elektront is kifogyasztottuk. A már ismert 68 lóerős Le sem tagadhatná származását a Toppoelektromotor mellett viszont meg lehet vásárolni a Mitsubishi 660 köbcentis szabványerőforrásával (52 lóerős teljesítménnyel) vagy ugyanezen motor turbós változatával is, amely a maximálisan megengedhető 64 lóerőt produkálja.

Ellenben az EK és a Toppo modellek személyében újra visszatérünk a dobozforma autókhoz, amelyek hiába hatnak csúnyácskának az európai szem számára, térkihasználásuk gyakran jobb, mint egy nagyobb európai típusé. Érdekesség, hogy a mindössze 850 kg-os apróságok esetében az összkerékhajtás túlsúlya is csekély, a gyártó információi szerint 40 kg pluszt nyom a hátsó kerekek meghajtása.

Ha már japán autókról van szó, természetesen nem hagyhatjuk ki a Subaru csodáit sem: a Pleo és Lucra modellek kifejezetten kedvelt típusoknak számítanak, azonban eltérnek az igazi Subarus vérvonaltól, hiszen boxer elrendezés helyett soros háromhengeres ketyegővel Bizony az Alto is ez a kategóriarendelkeznek, a szokásos 660 köbcentis fajtából, ám az állandó összkerékhajtást és a turbótöltőt azért kipipálhatjuk, ráadásul a CVT váltó sem új fogalom a Fiastyúk csillagjegyét magán viselő márka hazai kínálatának ismeretében.

A végére talán a legnagyobb kei car kínálattal bíró gyártó, a Suzuki maradt. Számos apró modellje közül talán számunkra az Alto az egyik legérdekesebb darab, hiszen azt hazánkban is kínálja a gyártó, emellett tesztünk alanya is volt már. Persze az egyliteres szerkezettel nem állná meg a helyét kei carként, azonban odaát 660 köbcentiméteres 54 lovas motorral is kínálják.

Ha formai inkonformitást keresünk, akkor is a Suzuki a jó választás, mégpedig a 0,66 literes turbómotorral szerelt Lapin személyében. A klasszikus dobozforma itt is áll, azonban minden sarkot megcsiszolgattak és lekerekítettek, aminek igazán furcsa, mégis kedvesen bumfordi Igazi szamuráj tekintet a kis dobozonösszhatás lett a végeredménye. Persze az elegánsabb megjelenésű darabok sem maradhatnak ki, így a Solio és Palette modellekről sem feledkezhetünk meg, amelyek amolyan igazi japános cicaszemes stílust követnek.

Sokan kérdő tekintetet szegezhetnek amiatt, mert kihagytam a felsorolásból a Nissan és a Mazda csodáit, ez azonban nem véletlenül történt így ugyanis előbbi a Mitsubishi és Suzuki, míg utóbbi a Suzuki gyárából kigördült modellek átmatricázott változatait forgalmazza. További érdekesség, hogy a kei carok meglehetősen egyedi piacának csupán egyetlen európai modell tudott megfelelni, mégpedig a Smart.

Ha japán akkor a tuning sem maradhat kiItthon, Európában nagyon másképp vélekednek a társadalmak az autózásról, mint Japánban. Hiába találjuk viccesnek az ottaniak közlekedési kultúráját, a tények mégis őket igazolják. Míg itthon inkább különcködés, úri muri egy takarékos városi dobozt birtokolni, a japánok kötelességüknek érzik, hogy felelősségteljesen válasszanak közlekedési eszközt, ezáltal a sok kicsi sokra megy alapon tesznek is valamit azért, hogy gyermekeik, unokáik egy szebb jövőben éljenek majd.