Cikkem apropóját egy másik irományom információgyűjtése adta. Miközben régi járművek katalógusait kerestem a világhálón, a kezeim közé – vagyis a képernyőmre – kerültek gyönyörű autós bélyegek. Bár én is gyűjtöttem régen őket, a témának utánajárva kiderült, hogy a mára már egyáltalán nem „trendi” filatélia területén igen népszerű a járműves téma. Elképesztően gazdag a kínálat, a gyűjtők a legritkább sportautók, híres versenyek, vagy akár még autós szépségversenyeket megörökítő darabok között is csemegézhetnek. Egy-egy ritkaságnak akár több százezer forint is lehet az értéke, ráadásul olyan egzotikus államok bélyegei is emelhetik a gyűjtemények rangját, melyekről még a földrajzban járatos emberek is csak ritkán hallottak – sőt, az is nehezen hihető, hogy azon a vidéken létezik postaszolgálat.

Itt van elsőként egy érdekes kongói bélyeg, mely a Ferrari és a Pininfarina sokéves együttműködésének állít emléket a híres formatervező, Paolo Martin futurisztikus Ferrari 512 Modulójával. Gondoljunk bele, 1968-ban már ilyen áramvonalas járműveken fantáziáltak a formatervezők.

Idén májusban volt az egyik leghíresebb amerikai a sorozat, a kultikus Indianapolis 500 mérföldes verseny, vagy ismertebb nevén az Indy 500 századik évfordulója, amely előtt az Egyesült Államok Postaszolgálata tisztelgett. A bélyegen a tervező, John Mattos egy „art deco” stílusú képpel illusztrálta, ahogy Ray Harroun megszerzi az Indy 500 sorozat első, történelmi győzelmét Marmon Wasp versenyautójával. A gépezet olyan gyorsan robog három kerékkel elemelkedve a versenypályától, hogy szinte elfolyik a képen - sőt, a szédítő sebesség miatt a hűtődísz is szürkére festi a mögötte leváló légörvényt.

Jeles évfordulókból nincs hiány 2011-ben, például idén 125 éves az automobilizmus. Büszkén hirdeti Carl Benz forradalmi találmányát, a motorkocsit ez a bélyeg. 2011 május 5-ig lehetett megvásárolni a postahivatalokban, ám aki lekésett róla, a filatéliával foglalkozó boltokban még biztosan megtalálja – mondjuk, már valószínűleg többet kell fizetnie érte 55 centnél, hiszen a különleges bélyegek nem csak tartják az árukat, hanem az esetek többségében emelkedik is értékük.

A Benini Köztársaság adta ki ezt a bélyeget? Igen, létezik ilyen ország - Nyugat-Afrikában található, Nigériával határos és közel nyolc millióan lakják. És az autó? Volt ilyen: a Darracq egy mára már rég elfelejtett francia márka.

Természetesen az F1 rajongóira is gondolnak a bélyegkészítők; ezeken a bélyegeken híres brit versenygépek láthatóak, ráadásul szinte fotóminőségben.

Stílusos: az aprócska Man-sziget kisautókról adott ki egy egész sorozatot. Megtalálható a kollekcióban a Mini, de olyan érdekes konstrukció is akad, mint a Trident. Azért némelyik modellről nem túl előnyös a kép, bár nehéz lehet ilyen gnóm kisautókról normális beállítást találni. Érdekességként figyeljük meg, hogy mint minden brit korona alá tartozó ország bélyegén, ezen is ott díszeleg a királynő alakja.

Ötvenéves a Wankel-motor, hirdeti a 2007-es bélyeg. Tudták, hogy a forgótárcsás motort az ötvenes években már használta az NSU márka - ahogy a képen is látható -, és Macuda Cunedzsinek, a Mazda vezetőjének csak a hatvanas évek elején sikerült hozzájutnia a licenc-jogokhoz?

A híres Volga, amivel a szocializmusban nem járhatott ám akárki, olyan kispolgárinak hatott volna, ha a megszokott „imperialista”, téglalap formájú bélyegre rajzolják; legyen inkább háromszög – gondolták a művészek-, ráadásul így meg lehetett spórolni a papír sarkát is – nesze neked pazarló nyugat. Mondjuk az autó formáját is kicsit eltúlozták az alkotók, hiszen a Volga soha nem volt ilyen széles és lapos – de hát az eszméért be kellett vállalni anno ilyen apróságokat.

Újabb egzotikus ország a készítők sorában – Guyana. Ezt a sort azért nem csak a bélyegblokkon, de a valóságban is elfogadnánk. És mi az a blokk? A kifejezetten gyűjtőknek szánt bélyegeket gyakran keretbe foglalják, sőt, akár többet is egymáshoz rögzítenek – hát ezt nevezik így.

Gyönyörök netovábbja - Bugatti Type 57 SC Atlantic a levelezőlapon, hozzá illő bélyeggel.

Miben különbözik ez a Lola versenyautó a vele egyező keresztnevű népszerű hazai énekesnőtől? Egyéb „apróságoktól” eltekintve lényegében annyiban, hogy szebb volt a hangja és nem csak a tinik szerették.

A jobboldali bélyeget elnézve úgy látszik, hogy Rhodesiában nincs magasságkorlátozás és a rakodástechnika szabályait is elég lazán kezelhetik – két teljes sor rakományra felhalmoztak még két sort eléggé össze-vissza, pedig három sorban simán elfért volna az egész…

A baloldali képen egy „Skoda kamiont” rakodnak. A konténeres áruszállítás a fejlett konténer-fogó eszközzel extrázott bakdaruval nagyon menő volt akkoriban. Apró részlet, hogy a képen sehol egy ember, hiszen a modern, gépesített logisztikának szinte nulla az élőmunka-igénye, ami persze növeli a munkanélküliséget – igen, a fejlődésnek olykor sajnos hátrányai is vannak.

Érdekes kombináció: bolgár bélyegen Mercedes, de nem ám akármilyen, hiszen ez egy Lorinser tuningcég által készített darab! Többrészes alufelnik és a Lorinserre jellemző, az első lökhárító oldalán kialakított légbeömlők a bizonyítékai, hogy nem holmi mezei W140-essel van dolgunk.

Régen a hazai utcakép szerves részét képezték az NDK haszonjárművei. Az áruszállítást megoldotta az IFA, Roburral utaztak a kirándulók, az aszfaltot pedig a Multicar söpörte. A Multicar egyébként az egyetlen olyan NDK-s járműgyár, mely mind a mai napig négykerekűeket gyárt. Az IFA már a múlté, de az 1888-as alapítású Robur márka is megszűnt 1991-ben.

Kötekedésképp: ezen a gambiai bélyegen véletlenül a Larl Benz név található, pedig a sorozat többi tagján "Karl"-nak írták. Nézzük el nekik, hiszen arrafelé olyan ritka az autó, mint a fehér holló és valószínűleg az anyakönyvezés sem lehetett mindennapos dolog - az állami nyomdát vezető ex-törzsfőnök meg gondolom, véletlenül fonetikusan írta a német úr nevet egy jól sikerült sámán szertartás után.

A végére hagytam a lényeget, hiszen a Magyar Posta is csinál(t) eszméletlen szép bélyegeket, nem is akármilyen autókról; például itt van ez a korát messze meghaladó Porshe 959, mely gyűjteményem legkedvesebb darabja.

Hát igen, miközben manapság a „Mizu-mizu” a menő (elnézést kérnék az érintettektől), addig ilyen szép hobbik kopnak ki világunkból, és mára már a „Megmutathatom a bélyeggyűjteményemet?” mondat is teljesen elveszti kétértelműségét – sőt, sajnos még egyértelműségét is…