Az apropót ezúttal személyes élményem szolgáltatta. A történet a következő: békésen haladok az autópálya belső sávjában, mikor azt látom, hogy közel előttem a külső sávban haladó kamionos egyre csak húzza be a járművét a felezővonal felé, majd egy kicsit még át is jön az én sávomba. Mit lehet ilyenkor tenni, hát fékez az ember, húzódik baloldalra és mindenféle Istenségekhez fohászkodik, hogy jobban ne jöjjön be a sávjába az utak királya. Szerencsére a fohászkodás meghallgatást nyert és a kamionos nem jött tovább balra, mindketten elfértünk, túlélte a jobb oldali tükröm is. De még mindig nem értettem, hogy ezt miért csinálta a kamionos, mikor látom a visszapillantó tükörből, hogy a leállósávon haladó másik teherszállítót kerüli.

Itt másmilyen verseny folyik - a fődíj a megélhetésVagyis a kamionos is töpreng, hogy mit lehet csinálni, ha az állami szigor nem engedi, hogy előzzön a belső sávban. Alternatív kiskapuként így az előtte haladó lassabb kamionos kisorol a leállósávba, mintegy utat engedve a gyorsabbnak. Nem is lenne ezzel probléma, csak a leállósáv ugye szűkebb, mint a forgalmi sáv és nem is közlekedésre való; tehát nem fér el a két jármű, ezért aki előz, egy kicsit behúzódik a belső sáv felé. Ez viszont nagyon balesetveszélyes, mert a belső sávban – nagyobb sebességgel haladó autós- nem tudja (nem tudhatja), hogy csak kicsit beljebb húzódik, vagy konkrétan kijön elé szabálytalanul.

Előzés a hagyományosabb fajtából - most már így nem lehet.

Miért is alakult ki ez a gyakorlat?

A kamionok fejlődésének velejárója, hogy egyre nagyobb tömeg szállítására képesek, és bár nagyon komoly fék- és segédrendszerekkel vannak ellátva, ott még nem tart a technika, hogy ezeket a normál személyautóknál akár negyvenszer nehezebb monstrumokkal ugyanolyan hatékonyan lehessen manőverezni, mint kisebb társaikkal, tehát a megengedett legnagyobb sebességüket jogosan alacsonyabb értékekben maximalizálták.

Rohamos fejlődés, siető világ - egyértelmű végeredmény.

Ráadásul az ipar és kereskedelem „fejlődésével”, átalakulásával a közúti áruszállítás egyre nagyobb teret nyert. Bár a közúti áruszTúlterhelés minden szinten - ebből nehéz visszavenniállítási módnak számos hátrányos tulajdonsága van a többi szállítási móddal szemben (legnagyobb a fajlagos energiaigénye, tehát a leginkább környezetszennyező, nem túl biztonságos stb.), van egy hihetetlen nagy előnye: képes bárhova „háztól házig” vinni az árut, nem kell neki iparvágány, kikötő stb.. Másik pozitív jellemzőjük, hogy viszonylag gyorsan, átrakás és csomó macera nélkül viszik az árut. Tehát az idő előrehaladtával egyre több és nehezebb kamion jelent meg az utakon, nőt az áruszállítással foglalkozó cégek száma, ami maga után vonta az egyre durvább árversenyt. És persze hogyan tudja a cég növelni a versenyelőnyét? Hát egyre rövidebb határidővel leszállítja az árut lehetőleg minél olcsóbban. Ezért megpakolja a kamiont és űzeti a sofőrt, hogy hajtson, ahogy csak bír és nem alkalmaz váltó sofőrt, csak egyet. Ez persze oda vezetett, hogy nőtt az utak terhelése (tengelyterheléssel az útpálya igénybevétele négyzetesen nő) és nőtt a kamionok által okozott balesetek száma.

Töprengtek a jogalkotók, hiszen ez így nem jó, valahogy kellene ezt szabályozni. A logikus megoldás, limitálni kell a járművek tengelyterhelését, illetve limitálni kell, hogy mennyit vezethet a járművezető. Bevezették a tachográfokat, amivel ellenőrizhető a járművek sebessége és a sofőrök vezetési, illetve pihenő ideje.

Itt nem lenne gond az előzéssel - bezzeg az M1-esenTehát eljutottunk odáig, hogy a kamionos nem mehet annyival az autópályán, mint egy személyautó (és a sebességtúllépés nyomon követhető), tehát előzni is csak cammogva tud, vagyis ha előzni akar (márpedig muszáj, mert hajtja a nyomás), két lehetősége van. Kivárja, hogy senki ne legyen a háta mögött (ehhez tényleg sokat kell várnia egy forgalmasabb útszakaszon), vagy kimegy a személyautó elé (na ekkor jön a duda, satufék stb.).

Emiatt megint töprengtek a jogalkotók és jött a nagy ötlet: tiltsuk meg a kamionok előzését a 2x2 sávos szakaszokon. Ezzel tényleg kevesebb kamion előz (mert hát azért sokan még így is előzgetnek, végtére is nincs mindenhol kamera, rendőr), viszont leállósávon kerülgetik egymást, sietnek jobban az autópálya szakasz előtt az országutakon. Akik meg nem mernek szabálytalanul előzni, azok meg feltorlódnak egy lassú jármű mögött, hatalmas vonatokat kialakítva ezzel a külső sávban, ahová csak kínok között lehet bemenni személyautóval, ha valakit el akar az ember engedni a belső sávban. Tehát az új ötlet, miszerint ne előzzön a kamion, alapvetően nem rossz ötlet, de számos buktatója van, amivel senki nem foglalkozik.

Ritmusos közlekedés és tolerancia - ezt is tanulni kell, akárcsak a hóban való vezetést.

És hogy mi lenne a megoldás? Pofonegyszerű. Meg kell tanulni közlekedni, egymásra figyelni, egymást elengedni és akkor nem kellenének az életszerűtlen szabályok. Mert milyen jó lenne, ha a kamion nem jönne be a belső sávba előzni, mikor valaki nála jóval gyorsabban jön mögötte és milyen jó lenne, ha a személyautósokban akadna annyi együttérzés, hogy néha kiengedjék a kamiont, hadd kerülje el az előtte cammogót…Önök szerint ez lehetetlen utópia?