Képzeljenek el egy Nissan 370Z-t, annak minden vadságával és brutalitásával együtt. Képzeljenek bele még két ülést, számos kényelmi extrát, kifinomult, elegáns formát - és öntsék agyon mindezt egy adag hétköznapi használhatósággal. Bátran állítható, hogy e képzeletbeli teremtmény legtöbbünk álma. És most már létezik is, sőt, mi tesztre fogtuk.

Bár Magyarországon még mindig meglehetősen ismeretlenül cseng az Infiniti neve, az szinte biztos, hogy akinek van lehetősége közelebbről megismerni a Nissan prémium márkájának termékeit, az egy életre nem felejti el őket. Az első találkozáskor mi is pontosan így voltunk vele, most pedig a paletta legkívánatosabb modelljével, a G37 Coupé sportverziójával köthettünk szorosabb ismeretséget.

Sallangmentes külső - galériaA G37 Coupé hajtásláncának szinte minden eleme közös a korábban tesztelt szedánnal, a kétajtós mégis sokkal kívánatosabb nála. Ebben pedig nagy szerepe van a formatervnek, amely egészen biztosan szinte mindenki tetszését elnyeri. Egyrészt a hosszú és lapos autó arányai már messziről kiemelik a sportosságot, közelebb érve pedig szemből a visszafogott eleganciát képviselő orr, valamint a vaskos kipufogóvégekkel tovább hangsúlyozott fenék csavarja el a fejet; mégis, a legjobb nézőpont oldalról kínálkozik. Innen láthatjuk a tervezőasztalon mintaszerűen egymásba boruló vonalakat, amint az elölről indított könnyed vonások robosztus stabilitássá állnak össze 4,66 méteres útjukon, tagadhatatlanul árulkodva az autó hátsókerekes mivoltáról.

Az S verzió 19 colos felnijei még egy lapáttal rátesznek az egészre, a művészien megmunkált küllők mögé bepillantást engedve a 355 (ill. hátul 350) milliméteres féktárcsákra és az óriási féknyergekre. Az Infiniti G37 kupé talán az egyik legjobb példa arra, hogy hogyan lehet csavaros formai játékok nélkül maradandót alkotni.

Nem is hibáztatnám a tervezőket, ha ezek után középszerű belső teret alkottak volna, de szerencsére belül sem maradunk látványelemek nélkül. Bár néhány műanyag valóban kemény, középszerű, de ezeket csak a "kieső" részeken, például a középkonzol alsó részén találjuk, és ez a 20 millió forintos értékhatár innenső oldalán más márkáknál is előfordul.

A szedánéval rokon beltér ugyanúgy megkapta a remek, műszerekkel együtt állítható kormányt, a különleges, (valódi) csiszolt alumínium betéteket és az Infiniti órát. Egyébként a 2008-ban bemutatott modell navigációs rendszerét egy korábbi enyhe frissítés keretében a kupéban is lecserélték, vagyis jobb felbontást, kezelhetőséget, és DVD/DivX lejátszási képességet kapunk, a 10 gigás háttértárról nem is beszélve - mindezt ráadásul szebb felbontásban.

A 190 centiméternél magasabb vásárlók néha szájukra veszik majd a tervezők családtagjait, ugyanis a szériában járó napfénytető által (is) korlátozott fejtér nem elegendő nekik. Viszont azt is megtudtuk, hogy a napfénytető csak egy felár nélkül kapható opció, tehát amennyiben a 3-4 centivel lekorlátozott fejtér túl pici lenne a leendő tulajdonosnak, akkor külön kérésre a gyáriak az elekt nem szerelik be az autóba. Érdekes viszont, hogy az utas ülése alaHívogató a belső tér - galériacsonyabbra süllyeszthető, mint a vezetőé. Fontos még megemlíteni a szedán esetében már kifogásolt könyöklőt. Ugyanis annak hiánya (illetve túl hátul való elhelyezése) csak a kézi váltós modell esetében róható fel, az automatás verzióknál már minden a helyén van – bár igazából a legjobb/legbiztonságosabb persze mindig, mindkét kezet a kormányon „pihentetni”.

A kézi váltóról már Vajda kolléga is ódákat zengett. 625 ezer forintos árelőnye, illetve „segítségével” az autóval kötött intimebb viszony megéri a nagyobb kényelemről való lemondást. A hétfokozatú automata viszont a már említett, használható kAlul lehetne erősebb, de rendkívül jó a motorönyöklő mellett az autó potenciáljának teljes kiaknázását is könnyebbé teszi; a váltásokat szépen és gyorsan viszi véghez, a hosszabb áttételnek (és a hetedik fokozatnak) köszönhetően még kevesebbet fogyasztva (minket is meglepett a 9,2 literes normafogyasztás), és sport módban gyönyörű gázfröccsök kíséretében abszolválja a visszagangolásokat.

 

Ez viszont nem zavar senkit, ugyanis a kupé sportosabb kipufogórendszere olyan vad és gyönyörű szólamokat vezet fülünkbe, amitől könnyen függővé válhatunk. A motor pedig az automatával még jobban elemében van, a rövidebb első négy fokozat révén pedig érzésre még nagyobb kedvvel munkálkodik (a méréseken egyébként ez nem látszik meg), a lineáris teljesítmény-leadás mellett pedig brutalitásával is szórakoztat (bár erről a 245 mm széles hátsó gumik minden bizonnyal vitatkoznának velem). Ráadásul alig „lassít” az autón: a kézi váltós négyajtósnál 56 kilogrammal nehezebb automata kupé másfél tizeTalán itt lehet fogást találni rajta. Talán.dmásodperccel szerényebb 0-100-as sprintet produkált, ám ezt bármikor képes megtenni, miközben a manuális szerkezettel azért jóval nehezebb volt elérni a gyári adatot.

19 millió még sosem tűnt ilyen olcsónakAz egész csomag - néhány apróságtól eltekintve - fenomenális, mindezt pedig jó áron kínálja az Infiniti. A makulátlan felszereltségű tesztautó listaáron 18,8 millió forintot kóstál, ami bizony nem kevés pénz, de az árban hozzá legközelebb álló konkurens, a BMW 335i hasonló felszereltség mellett 21 millió forintba kerül, ráadásul úgy, hogy abban hiába keresünk sperrdiffit és összkerék-kormányzást; cserébe viszont kapunk dupla kuplungos (szintén hétsebességes) automataváltót, nagyobb csomagtartót, és nyomatékosabb, ámde turbós karaktere miatt unalmasabb motort.