Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Úgy döntöttünk, hétvégén meglátogatjuk az Elenor építésében mesterkedő partnerünket Tatán, és milyen jól tettük. Nem csupán a nagy blokkos V8-assal büszkélkedő GT500-as Eleanor következő munkafázisának rejtelmeibe merültünk bele, hanem két látogatásunk közt megérkezett Mustang finomságok sem maradtak ki a repertoárból.

Az Eleanor meglehetősen határozott úton halad az célvonalat jelentő első indulásig, ugyanis utolsó vizitünk óta atomjaira szedték a Tolvajtempó főszereplőjét, hogy a fényezőnél megkapja az őt illető rétegeket.

A lemezek immáron szépséges, a mozifilmhez hű színekben pompáznak, igazán hangulatossá varázsolva az összképet. A szigetelés Minden részlet az eredetihez hűmajdnem kész, a motor és a futómű pedig a sarokban várja, hogy a hozzá méltó helyre kerüljön, míg a legvégső fázist a komplett belső, valamint a díszítőelemek felhelyezése jelenti majd. Ha minden jól megy, három-négy héten belül talpra áll a legenda, amit majd a tököli aszfaltcsíkon próbára is teszünk – szokásunkhoz híven természetesen mérőműszerekkel felszerelkezve.

Kifejezetten pozitív élményt nyújtott az Eleanor mellett a mostanság egyre gyakrabban keresett kabrió, amely sejtelmes fekete színében, makulátlan – és tökéletesen működő – elektromos vászontetejével szintén hamarosan gazdára talál.

Persze az igényes részletek innen sem hiányoznak, minden apró dísz, króm alkatrész az eredeti helyén tündököl, talán még fényesebben, mint amikor kigördült a gyárból.

Következő alkalommal már menetpróbával jelenkezünk a tatai frontvonalról az elmaradhatatlan V8-as bugyborékolással és az azt körüllengő különleges hangulattal nyakon öntve.