Első pillantásra a Párizsi Autószalon sajtós nyitánya sem tért el a többitől: sok-sok autó, közepes tömeg, lelkes hostessek, és egy kis nasi, a sarkokban dolgozó emberekkel. De mindez megváltozott, amint lement a Nap.

Először csak egy jött. Éles dongással körítve lyukat vágott az esőfüggöny falán, majd csendesen megpihenve letette utasát. Aztán jöttek a többiek: először csak néhány, majd tucatszám, míg végül az expo környéke tele lett velük. Halandó ember szinte ki sem talált az autószalont napnyugta után körbezáró robogók és motorok tömegétől.

Itt még csak egy átlagos autószalon - de amint eljő az éj...

Mi pedig mit sem sejtve a kinti történésekből, kihasználva a kiürült szalon utolsó perceit a zárásig megpróbáltuk tömeg nélkül, önmagukban lencsevégre kapni az újdonságokat. Persze tudtuk, hogy a kiállítás már fél órája zárva volt – de a franciák munkamoráljának fényében gondoltuk, senki sem veszi a fáradtságot, hogy kitessékeljen minket. Igazunk lett. Ám a 7 órai napnyugta után olyan dolgok történtek, amikre nem számítottunk.

Először csak gyanús kis társaságok jöttek össze egyes standokon, össze-össze koccantva egy-egy pezsgőspoharat. Igyanak hát a jól végzett munkára – gondoltuk –, ám néhány perccel később gombamód nőttek az asztalok, rajtuk fényesen csillogó poharakkal. Majd pedig előkerültek a palackok is, és egyre több ember között találtuk magunkat: az eddig üres bejáratok felől ömlöttek az emberek.

Bizony, a Párizsi Autószalonnak van egy másik arca, melyet nem sokan ismernek. Mikor az újságírók már elvitték nagy nyüzsgés közepette a fontos híreket a tömegeknek, és elvonulnak képeket vagdosni egy csendes hotelszobába, életre kel egy tarka társaság, hogy éjjel tegye tiszteletét az autószalonon. Van itt jól szabott öltönyt viselő apuka, jól szabott öltönyt viselő óvodás fiával, szakadt ruhában járó huszonéves, báli ruhát hordó hölgy, túlsúlyos arisztokrata és arisztokratikus csoport is. Ők a VIP vendégek, az éjszakai látogatók, akik biccentenek egyet ide, mosolyognak egyet oda, és máris megtelik egy-egy manufaktúra rendelési listája, vagy valósággá válik egy-egy ötletparádé. A tömegek mellett ugyanis ők az autós gazdaság másik nagy mozgatórugója. Elvégre egy szem Porsche 911 Speedster-vásárló legalább akkora hasznot termel, mint 70-80 újdonsült Skoda Fabia-tulajdonos.

Persze a szalont körülvevő motorkoszorúból arra lehet következtetni, hogy nem csak a leginkább illusztris, sofőrrel érkező vendégek jelentek meg az éjjeli „bálon”, de a nagy felvonulásból háromféle konklúziót biztosan le lehet vonni. Egyrészt, hogy Párizs közlekedése jó, elvégre ennyien mégsem kockáztatnak – az autósok bizonyosan figyelnek a kétkerekűekre. Másrészt, hogy Párizs közlekedése rossz, hiszen egy dugómentes infrastruktúránál azért mégsem közlekednének ennyien szakadó esőben, motorral. Harmadrészt pedig, hogy azért a VIP-jegyek és egyéb meghívók árazását sem húzták el annyira a franciák, hogy ne férjen be a türelmetlen autórajongó költségvetésébe az éjjeli kaland.

A parkolóhelyek terén is nagy a zsúfoltság - ép lökhárítót nem is láttunk

És hogy emellett mit nyújtott az autószalon meg Párizs? Kicsit talán csalódást okozott mindkettő. Utóbbinál hiába próbáltunk meg nyitottak lenni, a kényszeresen francia nyelvet ránk erőltető, de angolul azért persze szintén tudó (csak beszélni nem akaró) és nem igazán segítőkész helyiekkel folytatott kommunikáció mellett a sorban állás volt a legmeghatározóbb „élmény”. A franciák híresen gyenge lábakon álló munkamorálja megmutatkozott a repülőtéren, de akármelyik gyorsétteremben is: szinte minden helyen hatalmas sorral szembesültünk, ami még nem is lenne gond, elvégre Párizs nem kis város, de az embertömeg szokatlanul lassú tempóban apadt.

Budapestre hazaérve fel is tűnt, hogy mennyire könnyedén megy minden, kezdve a gyors ételszerzéstől a tömegközlekedésig. No meg feltűnt a viszonylag jó esztétikai állapotban lévő autók igen magas aránya. Aki járt már Párizsban, bizonyára ismeri a franciák parkolási szokását, melynek értelmében a lökhárítók tényleg megdolgoznak nevükért, és a parkolókban felcserélődik a billiárdozás, illetve az autózás fogalma (mondjuk tényleg hihetetlen, hogy milyen kis helyekre képesek ezzel a technikával beállni - nézzék csak meg például a fenti fotót -, de az is biztos, hogy ha itthon megpillantok egy francia rendszámú autót a forgalomban, nagy ívben kerülni fogom!).

Szó mi szó, összességében igenis rá kellett jönnünk, hogy sokszor bizony még mindig indokolatlanul panaszkodunk: Magyarország ugyanis jó hely.

Párizsban még ennyire sem mutogatták a legerősebb 1-est

Ja, hogy az autószalon? Profi rendezés volt, talán csak az újságírók dolgozóhelységét méretezték alul az illetékesek (no meg persze az akkreditációnál - amit a sikeres regisztráció ellenére "elfelejtettek" nekünk kiküldeni - rendkívül lassan haladt a végeláthatatlanul hosszú sor), de minden lepelrántás tervszerűen ment – csak éppen ezek mennyiségét keveselltük. Na jó, a Lotust azért komoly dicséret illeti: ők kitettek magukért, viszont néhány újdonságot hiába vártunk.

Nem jött például a magát mutogató 1-es M-kupé, és a BMW M5 is távol áll a gyártástól (erről az M GmbH. fejével, Dr. Kay Seglerrel beszélgettünk – interjú hamarosan), de az Audi standján is hiába kerestük az RS3-at, és még sorolhatnám. Ráadásul a szalonokat rendszeresen feldobó hangulatos kis manufaktúrák is távol maradtak: hiába láttuk volna szívesen a Wiesmann-t, az Alpinát, a Koenigsegget, a Gumpertet, a Brabust, a Bugattit vagy éppen Pagani mester termékeit, be kellett érnünk a méretes(ebb) sportautó-gyártókkal, illetve az egyre nagyobb méreteket öltő környezettudatos mozgalom új képviselőivel.

Hamarosan a hétköznapok részévé válik az elektromotor

Ha már előjött a „zöldség”: bizony jó irányba haladunk e téren, amit a kipróbálható Nissan Leaf, Peugeot iOn és Mitsubishi i-MiEV is bizonyított - bár azért még pár évet várnunk kell, amíg igazán elérhető magasságokba süllyed az elektromos meghajtás ára. Részben talán ez az oka annak, hogy a Toyota Yaris váltig ígért hibrid verziója sem debütált Párizsban, így az Auris HSD marad a leginkább elérhető áron kínált teljes hibrid még egy darabig – a kisautósok pedig addig is a Honda Jazz önállóan elektromotorozni nem képes verziójával vigasztalódhatnak.

A Genfi után viszont a Párizsi Autószalon is bebizonyította, hogy az autóipart bizony nem kell félteni. Mindig vannak hullámvölgyek, de ezek valamilyen szinten még hasznosak is lehetnek, hiszen változást, fejlődést hoznak. A francia fővárosban mi tetten értük ezt a változást, és már remélhetőleg nem sok idő kérdése, hogy elinduljunk felfelé – sőt, az első lépéseket már sokan megtették. Csak ezúttal mi is tartsunk velük...

Kapcsolódó cikkek:

A Párizsi Autószalon hölgyei és Hangulatkép-galéria a helyszínről