2014. November 23., Vasárnap

Frissitve:07:05:49

Mercedes-Benz SL 350 teszt - Királyok autója, az autók királya

Nyomtatás

Olvasóink közül bizonyára sokan tudják, hogy a Mercedes-Benz legendás sportautója, az SL-sorozat nyugdíjas korba lépett: a típus idén ünnepli 60. évfordulóját, a csillagos márka pedig a jubileumot nem hagyhatta szó nélkül: épp e jeles évforduló alkalmából került piacra a széria legfrissebb, R231 kódjelű hatodik generációja, a márka hazai importőrének hála pedig a világpremier után alig néhány hónappal máris megkaparinthattuk tesztelésre az autót.

 

A 60 éves évfordulóra való tekintettel mi is meglepetéssel kedveskedünk olvasóinknak: a vadonatúj SL350-eshez az Európa-szerte híres, tatabányai Motor Classic restauráló műhely és veterán partnerünk, a Kultmobil együttműködésének köszönhetően sikerült szereznünk egy 1959-es, W121-es Mercedes 190SL-t, mégpedig nem is akármilyet! Az autó teljes restaurálása épp a napokban fejeződik be, és a próbán már csak olyan apróságok hiányoztak a gyönyörűségből, mint például az eredeti rádiós magnó, vagy a praktikus hátsó, keresztben elhelyezett kihajtható 3. ülés, ami a friss modellben is rettenetesen hasznos lenne. Lényeg a lényeg, az újjászületés óta alig 40 km-t tett meg az autó, vagyis kevesebbet, mint 53 évvel fiatalabb testvére. És hogy miért egy 'kis' 190 SL és hogyhogy nem egy legendás 300 SL? Mert mindkét modell az adott széria alapmodellje.

1959-ben a felhőtlen roadsterezéshez még elég volt egy 1,9 literes 105 lóerős motor, ám manapság nem vásárolhatunk 306 lóerőnél gyengébb SL-t. Indulóváltozat ide vagy oda, rendkívül ígéretes csomagnak nézünk elébe. Ezt persze el is várjuk, ugyanis az újdonság bruttó alapára nem kevesebb 28,6 millió forintnál, míg a tesztautó papíron 36 milliót kóstál - mellesleg egy teljesen felújított 190SL is legalább ennyit ér, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy amennyiben utóbbinak megőrzik állapotát, értéke csökkenni bizonyosan nem, ellenben növekedni fog. Az elegáns klasszikusról különben a mostani cikk terjedelmére való tekintettel néhány napon belül olvashatnak veterán rovatunkban, ám most nézzük csak, mit képes felmutatni a hatodik generáció.

Az alapos faggatást követően mindenekelőtt nagy örömmel kijelenthetem, hogy az SL egyrészt visszatért eredeti gyökereihez, másodsorban pedig olyasvalamit tud rendkívül magas szinten, amit csak nagyon kevés négykerekű társa: két, teljesen eltérő arca van, amihez hasonlóval utoljára az imádnivaló Jaguar XJ-nél találkoztunk, ám ezúttal még sarkítottabb a két karakter. Hogy ez mit is jelent? Ha akarjuk, a hihetetlenül jó karosszériának, futóműveknek és merevségnek köszönhetően vérbeli sportautó módjára vadássza a kanyarokat az üresen is 1,6 tonnás test, legyenek azok szűk fordulók vagy akár elnyújtott ívek. Ám ha fáradtak vagyunk és pihenni szeretnénk, síri csendben, luxusautós komfortban, s a világtól teljesen elzárva képes kényeztetni két utasát a ’vas’. Különben ez utóbbi tény az autó egyetlen igazi hibája, pontosabban az egyetlen olyan, amin nem lehet javítani: el sem hiszik, mekkora érvágás a mindennapokban, hogy csak másodmagunkkal tudunk osztozni az élményekben.

A luxusautós kényeztetést különben már az elődmodellek (a korábbi 2 generáció legalábbis mindenképp) is garantálták, ám túlsúlyuk miatt kissé kihaltak belőlük azok a gének, amelyek 60 évvel ezelőtt az SL típusnévvel egyet jelentettek. Ugyanis nem sokan tudják, ám az SL a német "Sport Leicht" (sportos, könnyű) szavak rövidítése, amely filozófiával valamelyest ellentmondott az előző, R230-as kódjelű széria akár 1,8-1,9 tonnás üres tömege. Tudták ezt jól a fejlesztők is, akik mindent teljesen átterveztek a tömegcsökkentés jegyében, és megpróbálták visszaimplantálni az eredeti DNS-t. Jelentem: sikeresen. S hogy mennyi az annyi? Az alumínium széleskörű alkalmazásának (is) hála a 350-es modell példaképp méretnövekedése ellenére 140 kilót dobott le magáról, ami főleg annak tudatában óriási eredmény, hogy a típus közben mind a biztonsági, mind pedig a kényelmi extrák terén fejlődött - a tiszta 'fogyás' tehát még jelentősebb lenne.

A Mercedes különösen büszke arra a 6 kilóra, amit az immár magnéziumvázas tetőből sikerült lefaragni, s így a tömegközéppont lejjebb kerülhetett. A praktikus keménytető, amit felárért akár elsötétíthető üvegtetővel/tetőablakkal kiegészíthetünk, természetesen megmaradt. A nyitást és a zárást méréseink szerint kb. 15 másodperc alatt elvégzi az autó, de menet közben a mechanika kímélése érdekében nincs lehetőségünk a vetkőztetésre/öltöztetésre; körülbelül 10 km/h a határsebesség. A sportos sofőrök számára további jó hír, hogy az SL torziós szilárdsága mintegy 20 százalékkal javult, a végeredmény pedig önmagáért beszél: a karosszéria a kupola helyzetétől függetlenül rettenetesen merev. Mivel egy vérbeli roadsterről beszélünk, azért érdemes mindig kihasználni a ’kabrióidőt’, hisz' az élmény így teljes igazán. Ha nagyon meleg van, kapcsoljuk csak be a remek üléshűtést (az ülésfűtésen felül 284 ezer forint, de bűn kihagyni), vagy akár az okos klímát.

Hidegre szintúgy kínál alternatívát a Mercedes büszkesége: az Airscarf rendszer (220 ezer forint) meleg levegőt irányít a nyakunkhoz a fejtámlák alól, így az ülésfűtéssel és a hatékony fűtés segítségével akár fagypont körül is élvezhetjük a természet közelségét. A huzatmentesség érdekében persze érdemes felhúzni a négy oldalablakot illetve a motoros működtetésű szélterelőt (200 ezer forint), ilyen állapotban pedig bár nehéz elhinni, akár 160-170 km/h-s tempóig gond nélkül kabriózhatunk, mégpedig meglepő csendben. Méréseink szerint 100 km/h-s tempónál közel 4 decibellel mérséklik a zajterhelést az ablakok és a szélterelő (70/74 decibelt mértünk). Ha felhúzzuk a fűthető üvegtetős, és akár az eső zajától is gyönyörűen szigetelő fémkupolát, makulátlan csend lesz az utastérben akár nagy tempónál is: 130 km/h-nál műszerünk alig 66 decibelt regisztrált, ami egy Mercedes CLS szintjén mozog és egy nyitható tetejű autótól talán sosem látott eredmény.

Persze jogosan gondolhatják, hogy mindez minimum el is várható egy alapáron közel 30 milliót kóstáló négykerekűtől, ám higgyék el, hogy ez fordítva is igaz: a típus összes porcikájából sugárzik az igényesség, a luxus és a mérnöki tökéletesség, vagyis az SL folyamatosan érezteti velünk - na meg környezetünkkel is -, hogy egyrészt zászlóshajó, másrészt pedig nagyon drága. Leírhatnám, hogy az autó nem éri meg az árát, ám inkább azt mondom, hogy aki megteheti, hogy egy neves luxusvitorlás ellenértékét kiadja egy korlátozott használhatósággal megoldott négykerekűre, bátran tegyen így, valószínűleg egy percig sem fogja megbánni döntését. Amennyiben pedig elegendő a kétszemélyes kialakítás, véletlenül se második autónak válasszák, úgyis mindig csak ezzel közlekednének.

Az extrákra néhány sor erejéig érdekességből érdemes visszatérnünk. Egyrészt megemlíteném az akár TV-vel is kiegészíthető Comand navigációs- és multimédiás rendszer legfrissebb változatát, amely itt debütált, és az eddigi verzió hibáit mind kijavították a mérnökök; a Comand végre felbontásban, megjelenítésben, kezelhetőségben és sebességben egyaránt tökéletes. Teljesen felért az eddig etalonnak tartott BMW iDrive szintjére, egyedüli (hozzáteszem, nagy) hiányossága, hogy még mindig nem ismeri a magyar nyelvet. Az aktív biztonsági rendszerek (sávtartó, holttér-figyelő, távolságtartó tempomat, ráfutás-gátló vagy balesetre felkészítő) szintén szofisztikáltak, míg további plusz pénzért kulcsnélküli rendszerrel, minden elképzelhető irányban állítható, akár masszírozós ülésekkel, ajtóbehúzó segédlettel, millióféle bőrrel illetve díszítő elemmel, vagy akár 2-milliós hifivel gazdagíthatjuk kedvencünket.

A számtalan földi jóval megkent, s a 2,5 millió forintot kóstáló AMG sportcsomaggal is felvértezett tesztautóhoz mi azért még el tudtunk volna képzelni néhány tételt a teljes harmónia érdekében, így például az elég nagy izomerővel lecsukható csomagtérajtó miatt az elektromos segédletet (210 ezer forint), egy még igényesebb nappa bőrkárpitozást (plusz 170 ezer), vagy a panoráma üvegtetőt (280 ezer). De ha már lúd, legyen kövér alapon ildomos megrendelni az alig 100 ezres tolatókamerát és tilos kihagyni a 91 ezres elektromosan behajtható külső tükröket, mert kissé illúzióromboló lehet, amikor egy SL-ben a tulaj kézzel csukogatja be a visszapillantókat. Igaz, így hipp-hopp feldagadt plusz 850 ezer forinttal az árcédula, de azért a leendő tulajdonosnak vélhetően nem nagy probléma, hogy a konfiguráció végösszegmezejében 35,9 vagy 36,7 millió forint szerepel - főleg ha így jobb az autó.

Lapozzanak a második oldalra: a Mercedes SL még számos finomságot tartogat.



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark