2018. Április 24., Kedd

Frissitve:03:45:46

Rájuk fáj a fogunk: négyajtósok, amiket Európában is szívesen látnánk

Nyomtatás

A crossovereknek és SUV-knak kétségtelenül vannak a jó tulajdonságaik, azonban egy sor hátrányt is fel lehet sorolni velük kapcsolatban, így máig sem teljesen egyértelmű, hogy miért is kezdik szinte visszafordíthatatlanul átvenni a hatalmat az autópiacon. Az öreg kontinensen ez kiváltképp igaz, és bár nem ez az egyetlen oka annak, hogy nálunk sosem voltak igazán keresettek a nagyobb négyajtósok és szedánok, bizony ez is közrejátszik abban, hogy sok márka meg sem próbálkozik az európai piacokra betörni bizonyos négyajtósokkal. Most összeszedtük a legújabbakat ezek közül, melyeket nagyon is szívesen látnánk akár a hazai kereskedésekben is.

 

Az autógyártók portfólióján jól megfigyelhető a folyamatos globalizáció: míg korábban jóval kisebb volt az átfedés például az európai és az amerikai piacokon a típusokat tekintve, mostanra egyre több olyan modellt hoznak ki, ami a világ minden táján elérhető – és ezzel együtt a vásárlói igények is közelítenek egymáshoz, még akkor is, ha vannak komoly eltérések. Pontosan utóbbi oknál fogva sajnáljuk, hogy van néhány olyan modell, ami bár Európában is tökéletesen helyt tudna állni, a gyatra kereslet miatt meg sem próbálkoznak az itthoni forgalmazással a gyártók.

Noha nem csupán a szedánok között találhatunk Európában sosem értékesített autókat, ezúttal az SUV-k és crossoverek által egyre inkább elnyomott szegmenst vizsgáltuk meg, és ezek közül is azokat a négykerekűeket emeltük ki, amelyek társai ezen a kontinensen is megvásárolhatók – így olyan márkákat, és azok modelljeit nem vettük számba, amelyeket egyáltalán nem forgalmaznak nálunk. Jellemzően az ázsiai gyártók azok, akik az Egyesült Államokban akár többféle négyajtóst is kínálnak, míg itt egyáltalán nem, vagy legalábbis nem abban a méretkategóriában rendelkeznek szedán típussal. Így mostani cikkünkben a nemrég megújult Honda Accord, Nissan Maxima, Toyota Camry trióra, illetve a Kia-Hyundai páros Európában nem forgalmazott prémium modelljeire térünk ki – a teljesség igénye nélkül.

Először érdemes a japán hármasról szót ejteni: korábban mindhárom modell elérhető volt Európában is, habár míg a Nissan és a Toyota ugyanazt a modellt kínálta itt is, mint a tengerentúlon, addig a Honda két különböző autót árult Accordként itt és ott. Mostanra azonban már egyik sem elérhető errefelé, sőt, a három márkából egyedül a Toyota kínál nagyobb négyajtóst az Avensis képében, így igazán sajnálhatjuk, hogy kimaradunk a jóból. Egyébként mindhárom típus, az Accord, a Maxima és a Camry is hajszál híján 4,9 méter hosszú, ám nem olyan egyszerű őket a nálunk ismert kategóriákba sorolni – a prémiumok között ez már inkább a felső-középkategória, de mivel Európában ezek „mainstream” márkáknak számítanak, így inkább középkategóriásnak mondanánk őket.

Az előbb említett zavart az okozza, hogy minőségüket tekintve bizony már elég közel állnak a prémiumokhoz ezek az autók, elég csak néhány pillantást vetni a belső kialakításukra: finom, a legtöbb helyen bőrrel bevon felületek, magas alapfelszereltség, látványos fabetétek, modern megoldások, és így tovább – hiába, az Egyesült Államokban szeretik a kényelmet és a luxust. Ugyanakkor azt is érdemes kiemelni, hogy ezeknél a típusoknál is jól megfigyelhető a globalizáció hatása, hiszen míg korábban szinte semmi közös nem volt az amerikai piacokra gyártott autókban és az európai modellekben, addig a képeket jobban megvizsgálva bizony minden esetben találkozhatunk ismerős kezelőszervekkel és jellegzetes formákkal.

Ez pedig a külcsín tekintetében is igaz: a márkák európai modelljein megszokott ismertetőjelei ugyanúgy feltűnnek az amerikai szedánokon is, elég például a Nissan V-alakú króm hűtőrácskeretére vagy éppen a Toyota orrkialakítására tekintenünk, míg az egyébként tavaly bemutatkozott vadonatúj Honda Accord egyértelműen a nálunk is elérhető Civic stílusát viszi tovább. Azt mindhárom esetben elmondhatjuk, hogy a nagy szedánok egyedi és bár sokak szerint talán megosztó, de mindenképpen látványos kiállással rendelkeznek.

Visszatérve az utastérre, a minőségi anyagok és az ismerős kezelőszervek mellett természetesen hatalmas helykínálattal találkozhatunk. Elöl és hátul egyaránt méretes tér és komfortos ülések fogadnak minket mindhárom típusban. A külföldi teszteket olvasgatva mindegyik modellben közös, hogy valódi prémium anyagminőséget ígér, ami visszakanyarinthat minket a korábbi kérdésre – vajon itthon a felső-közép, vagy inkább simán a középkategóriába kellene sorolni őket? Technológiai téren sincs ám lemaradás, hiszen mindben megvannak azok a megoldások, amelyek Európában is elérhetők, köztük az összes vezetéstámogató és biztonsági rendszerrel.

Elérkeztünk azonban ahhoz a ponthoz, aminél végképp kibukik, hogy az öreg kontinensen nem forgalmazott modellekről van szó – legalábbis a Nissan és a Toyota esetében. Már az Egyesült Államokban is megjelent ugyan a „downsizing”, mint jelenség, azonban a tengerentúlon teljesen más szintről indultak: míg itt a kétliteres és 1,6-os motorokat igyekeztek kisebb turbósokra cserélni, addig ott a hatalmas, akár ötliteres V8-asokat és szintén méretes V6-osokat kezdték el szépen lassan leváltani – legalábbis ezekben a kategóriákban. Ennek ellenére például a Maximához csak egy 3,5 literes, 300 lóerő körüli V6-os érhető el CVT váltóval. A Camryban egy 2,5 literes négyhengeres jelenti a beszállót nagyjából 200 lóerővel, de természetesen van 3,5 literes V6-os is valamivel több mint 300 lóerővel – a Toyotához is alapáron jár az automata váltó, de esetében egy nyolcfokozatú bolygóműves egységet találunk. A Camry egyébként egy hibridet is kínál a 2,5 literes egységet alapul véve, kicsivel 180 lóerő alatti összteljesítménnyel és szintén CVT váltóval.

A Honda azonban kilóg ezek közül, ugyanis az Accord csak négyhengeressel elérhető, és míg az erősebbik verzióban egy, a Civic Type R motorját alapul vevő kétliteres szerkezet van 255 lóerővel, addig a gyengébbik motor szintén a Civicből lehet ismerős, ugyanis az 1,5 literes erőforrás került be, ami valamivel többet nyújt, mint a kompaktban lévő 180 lóerős verzió. Az Accordhoz is alapáron jár az automata váltó, ami a Hondától megszokott módon egy fokozatmentes CVT egység.

A motorpalettákat alapul véve tehát egyedül talán az Accord lehetne az, amelyiket komolyabb változtatások nélkül piacra lehetne küldeni Európában is, és őszintén szólva nagyon bánjuk, hogy ezt egyelőre nem tervezik a japánok. Persze a Maxima és a Camry esetében sem lenne ördögtől való egy kisebb négyhengeres turbósra cserélni a nagyobb benzineseket, de az Európában az ilyen jellegű – márkáját tekintve nem prémium, de minőségben majdnem hozza a szintet – szedánok iránti gyatra kereslet miatt megértjük, hogy el sem gondolkoznak ezen.

Ráadásul míg Amerikában ezeket az autókat egészen olcsón tudják kínálni (alapáron a Camry 6,2, az Accord 6,7, a Maxima pedig 8,5 milliótól indul, de utóbbi alapból izmos V6-ossal jár), addig biztosak lehetünk benne, hogy Európában 9-10 millió körüli, vagy még magasabb indulóval számolhatnánk. Ennyi pénzért pedig az öreg kontinens vásárlói inkább az „igazi” prémiumok felé fordulnak, és beérik egy kicsivel kisebb mérettel – vagy éppen vesznek egy SUV-t. Az USA-ban egyébként a három most tárgyalt modell mellett még más, akár nagyobb szedánokat is forgalmaznak ezek a márkák, de azok kevésbé érdekesek számunkra.

Nem csak a három japán azonban az, akik kívánatos szedánokat kínálnak az Egyesült Államokban, és Európába nem hozzák el azokat. Kia-Hyundai páros ugyancsak ezt a stratégiát választotta, és míg előbbi a saját nevén, az éppen most leleplezett vadonatúj K900 képében kínál igazi luxusautót, addig a Hyundai egy egész új márkát, és vele együtt egy háromtagú palettát szentelt a célnak a Genesis képében – habár a hírek szerint később tovább bővítik majd a kínálatot, és nem csak szedánok lesznek elérhetőek. Persze ahogyan a Kia és a Hyundai, úgy a Kia és a Genesis is közeli testvérek, így azonos alapokról is beszélhetünk.

Ahogyan az előbb már kiemeltem, a koreaiak nem csak minőségükben, hanem presztízsükben is igyekeztek valódi prémiumokat megalkotni, és bár a Kiát itthon nem sokan mondanák prémiumnak, a K900 teljesen más világ. A testvérmodell Genesis G90-nel együtt olyan modelleket céloznak meg, mint az Audi A8, a 7-es BMW vagy éppen a Mercedes-Benz S-osztály – de persze jóval jutányosabb áron. A koreaiak azért valamivel visszafogottabb külső formákkal dolgoznak, ugyanakkor a megjelenés így is impozáns, amit már a hatalmas méretek is biztosítanak – míg a Genesis 5,2 méter fölé nyúlik (sőt, egy közel 5,5 méteres variáns is elérhető belőle), addig a K900 valamivel rövidebb, de így is közel 5,1 méteres.

Belül szintén visszafogottabb megoldásokkal találkozunk, mint a német prémiumtrió vagy a többi Európában is elérhető luxusautó esetében. A formák ugyan jóval egyszerűbbek, de az anyagminőség hozza a kategóriában elvárt szintet: a legfinomabb bőrrel van borítva minden, és természetesen a látványos, valódi fabetétek sem maradhatnak el. Technológiai téren a koreaiak összes tudása bele van szuszakolva ezekbe az autókba, ami bizony nem kevés plusz, még ha egy kicsi lemaradásuk van is ezen a téren – a félig önvezető funkciók azonban természetesen jelen vannak. Hátul királyi kényelem, multimédiás egységek, prémium hangrendszer, elektromosan állítható, masszázsfunkciós ülések és egyéb nyalánkságok fogadnak. Összességében a presztízs talán alacsonyabb, de mégis nagyon finom példányokról beszélhetünk.

Persze a motortérben is tartani kell a szintet: míg a Kia K900-ban egyelőre csak a Stingerből is ismerős, 3,3 literes, duplaturbós, 370 lóerős V6-os elérhető, addig a Genesisben ez csupán az alapot jelenti, és emellett 3,8 literes V6-os és egy ötliteres V8-as szívómotor is elérhető – míg előbbi 308, addig utóbbi 420 tagú ménest kínál. A koreaiak tehát teljesítményben is fel tudják venni a versenyt az európai és japán prémium konkurensekkel.

G80 néven kapható a Genesis középső, és egyben legöregebb modellje, ami a felső-középkategóriát célozza, de rá most nem térnénk ki hosszabban, ugyanis számunkra a legnagyobb fájdalmat az jelentheti, hogy a prémium középkategóriában induló – tehát az Audi A4, a 3-as BMW és a Mercedes C-osztály ellen harcba szálló – G70-et nem kaphatjuk meg Európában. A Genesis autója tulajdonképpen a Hyundai Stingere lehetne, hiszen még a hajtásláncok is megegyeznek: a kétliteres négyhengeres 255, a 3,3 literes V6-os 370, míg a 2,2 literes dízel 202 lóerővel áll a vásárlók rendelkezésére. A Kia Stinger ugyan hatalmas dicséretet érdemel bevállalósságáért és vagány formáiért, de van, aki mindezt soknak találja, és nekik bizony tökéletes választás lehetne a G70.

A Genesis modellje kifejezetten mutatós, sportos, de mégis elegáns formákkal kívánja meghódítani a nagyérdeműt, míg belül igazi prémium megoldásokkal kecsegtet: szinte mindenhol finom bőrrel és igazi fémmel találkozhatunk, ráadásul a kivitelezés is kiemelkedőnek tűnik. Hossza egyébként 4685 mm, amivel ugyan nem tartozik a nagyobbak közé, de 2835 milliméteres tengelytávolságával azért kellemes belső méreteket kínál, és hagy mondjam el még egyszer: valóban nagyon látványos. A szintetikus bőr mellett sima bőr és Nappa bőr is elérhető hozzá, akár piros kontrasztvarrással is – a képeken valóban igazán prémium hangulatot kelt, nagyon szívesen kipróbálnánk élőben is.

Természetesen a G70 esetében is igaz mindaz, amit már korábban is elmondtunk: a Hyundai összes tudását belezsúfolta az autóba, mind kényelmi, mind pedig biztonsági szempontból, így technológiai téren sem lóg ki a prémium középkategóriából. Fűthető első és hátsó ülések, félig önvezető funkciók, teljesen LED-es fényszórók, prémium hangrendszer és minden egyéb finomság megrendelhető hozzá, amire csak vágyunk. A prémium kialakítás pedig nem csak a külsőre és a belsőre igaz, hiszen a potens hajtásláncok mellett a lemezek alatt is fejlett megoldásokat alkalmaztak a gyáriak, ami a külföldi tesztek alapján bizony érződik is az autón.

A sort egyébként sokáig lehetne még folytatni, de úgy gondoljuk, hogy innen Európából nézve talán ezek azok a modellek, amikre leginkább fájhatna a fogunk az amerikai piacról – persze némelyikük Ázsiában vagy éppen Ausztráliában is elérhető. Legalábbis a négyajtós szedánok közül, hiszen más kategóriákból is bőven lehetne olyan modelleket összeszedni, amelyeket szívesen látnánk az öreg kontinensen – elég csak a sportautókra vagy éppen az SUV-kra gondolnunk. Talán a későbbiekben azokat a szegmenseket is górcső alá vesszük majd.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark