Lovagolhatnánk hosszasan a Mitsubishi legújabb divatos crossoverének, a tavaly leleplezett Eclipse Cross modellnek a névválasztásán, de felesleges: az Eclipse megjelölés korábban valóban a márka kétajtós sportautóit fémjelezte, azonban az újdonság egyrészt magán viseli a ‘Cross’ kiegészítő szócskát, ami a crossover irányvonalra utal, az autót pedig különben is kupészerű tetővonallal látták el a tervezők.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sokak álma válna valóra, ha megkaparinthatnák néhány napra egy vadonatúj Mazda MX-5 slusszkulcsát, nekem pedig mindez már negyedszer adatott meg – ráadásul mindkét erőforrással, vászontetős és keménytetős RF kivitelben is volt lehetőségem alaposan vallatóra fogni az autót. Legutóbb egy gyakorlatilag nullkilométeres RF került a kezeim közé, amely bár szinte semmit nem változott a korábbi tesztautóhoz képest, kiváló alkalmat adott arra, hogy megvizsgáljuk, vajon melyik MX-5-tel járhatunk a legjobban, ha a kis japán sportautó megvásárlására adjuk a fejünket.

2004-et írtunk, amikor a Mercedes-Benz olyat mutatott a világnak, amilyet előtte még soha senki. Bemutatkozott ugyanis az első generációs CLS, ami négyajtós kupé felépítésével és sportos, de egyben elegáns formáival gyakorlatilag mindenkit lenyűgözött. A kategóriateremtő modellből tavaly novemberben már a harmadik generációt leplezték le, mostanra pedig a tesztautó is megérkezett szerkesztőségünk garázsába, hogy bizonyítsa, legalább annyira úttörő, mint első elődje – még ha ezúttal nem is ugyanabból a szempontból.

Már a színe is feltűnő, amelyet még jobban kihangsúlyoz az egymásba fonódó élek, a bőven mért szellőzők és a hangsúlyos fények kavalkádja. A Lexus NX nem éppen hétköznapi jelenség, még akkor sem, ha a fokozottan sportos formákat ezúttal inkább a visszafogottságáról híres hibrid rendszer hajtja. Teszteltük a farkasbőrbe bújt bárány frissített verzióját.

A húszas éveim közepén járva azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy éppen a legjobbkor születtem a számítástechnikai forradalom szempontjából: tudom, hogy milyen volt, amikor még nem volt internet és okostelefon, de mégis együtt nőttem fel ezekkel a dolgokkal, így nem okoz gondot a használatuk és az elfogadásuk. Az autóiparban is hasonlóan nagy fejlődés volt megfigyelhető ebben az időszakban, a BMW hazai képviseletének jóvoltából azonban most végre megtapasztalhattam, hogy milyen volt, amikor még nem az elektronika irányított a pilóta helyett – klasszikus BMW-t és MINI-t vezethettem.

A Dacia Duster már születésekor sztár volt, ezúttal pedig, nem vitás, hogy jelentős megújulást követően ismét próbál minél nagyobb teret hódítani. A Renault költséghatékonyságra fókuszáló divíziójaként aposztrofálható márka mindent megtett, hogy igáslovának legfájóbb pontjait kijavítsa, aminek eredménye a második generáció születése – a dízel verzió tesztjét követően ezúttal a benzines csúcsmodell vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

Bő évtizedes, meglehetősen intenzív autótesztelői tapasztalattal a hátam mögött már viszonylag kevés dolog lep meg, pláne, amikor a hagyományosan konzervatív japánokról van szó. Mégis 2016 márciusában hitetlenkedve és csodálkozva álltam a Lexus standjánál, a Genfi Autószalonon: ők ugyanis fogták és szinte változatlanul hozták sorozatgyártásba a korábbi évek tanulmányát, nem akármilyen végeredményt kapva.

Az élet nagyon sok területén az egyediség bizony sokszor legalább olyan fontos tud lenni, mint az objektív képességek. Arról sokáig lehetne vitázni, hogy az autóiparban vajon igaz-e mindez, de azt hiszem egyértelmű választ sosem kapnánk erre. Azt persze kétségek nélkül kijelenthetjük, hogy objektív erények nélkül nem sokra megy egy négykerekű a piacon, a kérdés inkább csak az, hogy az egyediség, a különlegesség mennyit képes hozzáadni az összképhez. Erre pedig a Lexus IS 300h segítségével kerestük a választ.

A Duster új generációja megérkezett, és ha nem is hozott abszolút forradalmat, kimondottan nagy pezsgést okoz. De mi van akkor, ha nem akarunk terepezni, csak egy jó családi autót keresünk? Ő a legmegfelelőbb? Vagy esetleg a márka háza táján találunk jobb megoldást is? A kérdésre frissen érkezett Logan MCV Stepway segítségével kerestük a választ, és ha már arra jártunk, számításba vettük a kissé elfeledett Lodgy-t is.

A Duster új generációja megérkezett, és ha nem is hozott abszolút forradalmat, kimondottan nagy pezsgést okoz. De mi van akkor, ha nem akarunk terepezni, csak egy jó családi autót keresünk? Ő a legmegfelelőbb? Vagy esetleg a márka háza táján találunk jobb megoldást is? A kérdésre frissen érkezett Logan MCV Stepway segítségével kerestük a választ, és ha már arra jártunk, számításba vettük a kissé elfeledett Lodgy-t is.

Noha furgonokat általában nem magánszemélyek, hanem cégek vásárolnak, azért biztosan vannak olyan vállalatok, akiknek nem mindegy, hogy milyen négykerekű oldalán olvasható a nevük, vagy látható a logójuk. Amennyiben a cél az, hogy dinamizmust és modern kivitelezést sugározzanak, úgy talán keresve sem találhatnának jobbat a Ford Transit Custom Sport verziójánál, ami a múlt heti menetpróba után ezúttal hosszabb időre is ellátogatott szerkesztőségünk garázsába. Mi pedig arra kerestünk választ, hogy a látványos külső mellé valódi értékek is társulnak-e.

Ha adrenalinlöket kell, sportosságra vágyom, ha utazni szeretnék, akkor az étvágytalanság vonz, ha terepre tévedek, minden akadályt le akarok küzdeni… Mégis, a mindennapokban ezek a tulajdonságok legfeljebb pillanatnyi előnyt képesek összekaparni, az igazi mindennapos autó leginkább a kiemelkedő kiegyensúlyozottságáról ismerszik meg. A Renault az új Mégane szedán, urambocsá’ GrandCoupé verziójával, s annak talán legbarátságosabbnak tűnő hajtásláncával mutatta meg, milyen az igazán jó mindennapi eminens.

A mai rohanó világban egy 6-7 éves konstrukcióval rendelkező autót bizony már könnyen elavultnak érezhetünk – éppen ezért lövik be ennyire a modellciklusokat a gyártók –, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az adott modell ne tudná megállni a helyét manapság is. Többek között ezt vizsgáltuk meg legutóbb, amikor szerkesztőségünk garázsába látogatott a Lexus CT 200h, ami alapjait tekintve már nem éppen fiatal, de a végsőkig kitart, mielőtt átadná a stafétabotot utódjának, ami más névvel és más felépítéssel igyekszik majd elhódítani a vásárlók szívét.

Amint visszaadtuk az importőrnek a vadonatúj Kia Stinger, vagyis minden idők legdögösebb és legizgalmasabb Kia modelljének 255 lovas belépőváltozatát bő két hónappal ezelőtt, már alig vártuk, hogy végre megkaparinthassuk a koreaiak legnagyobb büszkeségét, vagyis a Stinger 370 lóerős csúcsváltozatát. Mielőtt még túl magasröptű kijelentésekbe bocsátkoznánk, le kell szögeznünk, hogy a 3,34 literes V6-os biturbó motor által repített Stinger GT véletlenül sem a keményvonalas RS Audikat, M-es BMW-ket, vagy AMG Mercedeseket kívánja megszorongatni – inkább a BMW 440i Gran Coupé, az Audi S5 Sportback, a Mercedes-AMG C 43, a Jaguar XE S , az Infiniti Q50/Q60 3.0t, vagy a Volvo S60 Polestar orra alá kíván borsot törni.

Változnak az idők; nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna egy olyan Jaguar, ami nem (csak) hátul hajt, amelynek orrában egy négyhengeres dízelmotor ketyeg, és aminek fara egy puttonnyal ér véget. Ám szentségtörés ide vagy oda, a legújabb Jaguar kombi, az XF Sportbrake (ami a márka egyetlen puttonyos modellje) igencsak kívánatos autó, hiszen egyfelől gyönyörű, vezetni pontosan olyan jó, mint a többi modern Jaguárt, miközben a közel öt méter hosszú modell nagyon tágas utas- és csomagteret kínál, ráadásul praktikus is.