Suzuki Vitara 1.4 Boosterjet 4WD teszt - Megfújva

Nyomtatás

A japánok sejtenek valamit: az immár hosszú évek óta szinte csak turbóval lélegző Európával szemben a keleti szigetországból származó gyártók sokáig kitartottak az egyszerű, strapabíró szívómotorok mellett, azonban szép lassan ők is kapitulálni kényszerülnek. Ezúttal szinte váratlan meglepetésként - csendes beharangozót követően - a Suzuki 'fújta meg' a friss Vitarát, amit rögvest tesztre fogtunk.

Az Esztergomban gyártott divatos jószág óriási változáson ment keresztül az új generáció érkezésével, hisz a keményvonalas 4x4-esből divatos, de bizonyos mértékű terepes képességekkel még mindig rendelkező picike SUV vált, amelynek otthona már sokkal inkább a város, mint az erdő. Ezzel pedig rettentő fontos lépést tett meg a Suzuki, hiszen a népszerűség és az eladási számok épp ezt a divatos irányvonalat igazolják. Az árlistát böngészve azonban kissé érthetetlen stratégiai lépés rajzolódik ki, ugyanis az új, 1373 köbcentiméter lökettérfogatú turbómotor kizárólag egyetlen, igen magas felszereltséggel kérhető, egyedül annyi szabadságot kap a vevő, hogy kézi és automataváltó, valamint az első- és összkerékhajtás közül választhat.

Az új Vitara pozicionálása márpedig egyértelmű: a Suzuki elérhető árú, korrekt családi modellt kíván nyújtani a vevőknek, aminek megfelelően a felhasznált anyagok minősége és az általános összeszerelési minőség/funkciók is leginkább az alacsonyabb árkategóriát tükrözik, ahol egyértelműen jól szerepel az autó.

Ennek tükrében pedig tényleg érdekes lépést tett a Suzuki, hiszen tesztalanyunk esetében a lehető legnagyobb tudást próbálta beleszuszakolni egy olyan autóba, aminek a vásárlói mindezt nem feltétlenül igénylik, már csak a tételek borsos felára miatt sem. A japánok távolságtartó tempomattal, ráfutásgátlóval kampányolnak, ami abszolút újdonság tőlük, viszont nem biztos, hogy mindez az igényekkel is találkozik. Persze mindeközben érthető, hogy egy csúcsmodellt is ki kell állítani a gyártónak, ennek pedig megfelel a teletömött Vitara.

No de ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak. A Vitara egyik erőssége minden kétséget kizáróan a külleme. A baltával faragott éles kontúrok, a szögletes formák 'mokány' jelleget kölcsönöznek az autónak, az összhatás modern, divatos, kemény, amire a látványosan kitolt, függőlegesen futó menetfények csak rátesznek egy lapáttal.

A lendület kicsit elfogyott, amikor a tervezők az autó hátuljáig elértek, épp ezért a far már kissé fantáziátlanra jött össze. Szigorú tekintet, klasszikus osztású karosszéria és a két árnyalatból összetevődő színkombinációknak köszönhetően még feltűnőbb megjelenés – ezt tudja a Vitara, amely már most népszerű hazánk útjain, kevéssel a bemutatkozása után.

Illetve nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a hasmagasság és az első-hátsó terepszögek már látványra is sejtetik, hogy bizonyos mértékig tényleg képes terepezni a Vitara, azonban a sérülékeny műanyag elemek miatt vad erdőjárásra már nem merészkednénk vele – sebaj, tesztalanyunk igazi otthona a város dzsungele.

A jellegzetes doboz forma a menő stílus mellett másra is jó: tágasságát tekintve a Vitara külső méreteihez képest szinte páratlan, az első-hátsó lábtér kifejezetten tisztességes, a magasan húzódó tető miatt pedig a nagyra nőtt utasoknak sincs izgulnivalójuk, s még széltében sem szűk az autó. A csomagtér mérete átlagos, egy jófajta 'csempészrekesz' is helyet kapott a padló alatt, azonban a poggyászok számára elszeparált hely méretét jelentősen befolyásolja, hogy összkerekes modellel van dolgunk.

A bőr hatású kárpittal bevont ülések nem csak szépek, de kényelmesek is, a puha matériából pedig még az ajtókárpitra is jutott. Ellenben a műszerfal – amolyan furcsa kontrasztként – emlékeztet a modell valódia piaci pozíciójára, hiszen meglehetősen kemény, rideg műanyagból készült. Becsületére szóljon, hogy textúrája miatt nem hat olcsónak.

A fényszórókban megjelenő bíbor árnyalat feltűnik idebenn is, a légbeömlők gyűrűi, illetve az óracsoport skáláinak karimái ugyancsak ezt a színt viselik, továbbá az utas oldalra került betét sokat dob az egyébként unalmas, szürke pulton.

Maga a műszerfal egyébként ergonomikus, mind használatára, mind pedig kialakítására az egyszerűség a jellemző. A baloldali nyomógombok ezt az érzetet sugározzák, ahogy az egyzónás klíma vezérlője és maga a műszercsoport is. Az érintőképernyős fedélzeti rendszerbe szintén aligha köthetünk bele, néhol többet gondolkozik ugyan, de logikus és praktikus, ráadásképp magyarul 'beszél'.

A ráfutásgátlót egyébként ugyancsak baloldalt tudjuk két állásba kapcsolni, miszerint kis vagy nagyobb érzékelési távolságot szeretnénk alkalmazni. A távtartó tempomat követési távolsága már három lépcsőben állítható, méghozzá a kormánykeréken, s a Suzukinál első generációs rendszer meglepően korrektül végzi a dolgát, nem darabos, nem fékez vagy gyorsít túl erőteljesen.

A figyelem középpontjában persze a meglepetésként érkező turbómotor áll, amely teljesen új elem a Suzuki palettáján, s mind a felszereltség ismeretében, mind a teljesítmény szerint csúcsmotorként üdvözölhetjük. Az 1,4 literes erőforrás 140 lóerőt és 220 Nm-t pakol le a flaszterre, ráadásul az alacsony fordulaton ébredő nyomaték kifejezetten jól használhatóvá teszi tesztalanyunkat. A kedvező motorkarekterisztika mellé pontos, jól kapcsolható 'hatos' kézi váltó jár megfelelő áttételezéssel, azonban összességében nem lehetünk maradéktalanul elégedettek az új négyhengeres erőforrással.

A kellemesen morgós hangú, és egyébiránt a gyári gyorsulási adatoknál jóval dinamikusabb (9,1 szekundumos 0-100-as sprintet mértünk), minden körülmények között potens 1,4-es ugyanis nagy kanállal habzsolja az életet, s összességében mindinkább középszerű fogyasztásról számolhatunk be. Autópályán szó nélkül nyel le legalább 7,5 litert a japánok büszkesége, míg városban odafigyelve 6,5-7 literrel, a házakat magunk mögött hagyva 5-5,5 literrel járhatunk – az ígéretek 5,4 literes vegyes étvágyról szóltak, ezt nehezen közelíti meg a valóságban az összkerekes Vitara. Ezen még illene dolgozni egy keveset, azonban abban is biztosak vagyunk, hogy az elsőkerékhajtású verzió kevesebbet csipeget a benzintartályból, ráadásul 600 ezer forinttal olcsóbban kelleti magát.

Igazán kellemes futóművet tett az autó alá a Suzuki, a Vitara ugyanis a viszonylagos magassága ellenére is jól, stabilan kanyarodik, miközben a szériában járó nagy kerekek ellenére a komfortról sem kell lemondanunk. A kellemes középutat választó modell ráadásul az összkerékhajtás miatt, főleg sport módban kanyarodik jól, a hátsó hajtást is munkára fogva a szokásosnál mérsékeltebb orrtolás jellemzi. Mindemellé a típusra jellemző, kissé érzéketlen kormányzás jár.

Extrák terén jól állunk, amit ebben a szegmensben elvárhatunk, az szerepel a listán: bőr (hatású) kárpit, navigáció, ülésfűtés, (sajnos meglepően gyengén világító) xenon fényszóró, ráfutásgátló, távolságtartó tempomat, automata klíma és dizájnos elemek. Azonban pont emiatt kissé diszharmonikus az összkép, hiszen egy olyan autóval állunk szemben, amely elsősorban elérhető árú választást szeretne nyújtani a vásárlóknak, miközben így megtömve már közel sem olyan kedvező az árcédula. A Suzuki ugyanis az 1,4 literes turbómotorral szerelt Vitaráért legalább 6,2 millió forintot kér, azonban a tesztre fogott összkerekes verzió már 6,8 milliót kóstál, s amennyiben automataváltót is szeretnénk, további 400.000 Forintot kell az asztalra tenni.

Összességében tehát érdekes szituációval állunk szemben: a Vitara méretével, tágasságával, praktikumával hódít, ahogy erejével is, azonban ezzel szemben kidolgozása mindinkább középszerű. Persze ha a konkurencia háza táján is körülnézünk, már közel sem tűnik olyan magasnak a Suzuki SUV majd’ 7 milliós ellenértéke. Ilyen teljesítményű benzines, remekül extrázott összkerekes hobbiterepest ugyanis jobbára drágábban kapunk másutt. Ráadásul a Vitarát folyamatos, igencsak komoly kedvezményekkel igyekeznek népszerűbbé tenni a márkakereskedők, így egy ilyen összkerékhajtású modellt akár 6 millió forint alatt/körül beállíthatunk a garázsunkba, elsőkerékhajtással pedig akár 5,5 millió forint körüli összegről beszélhetünk, ami nem hangzik túl soknak a típus kvalitásainak ismeretében.

A Mazda CX-3 és a Honda HR-V a Vitaránál kicsit magasabb szintet képvisel, ennek megfelelően náluk a ceruza is vastagabban fog, ráadásul a Suzuki az árkedvezményekkel már valóban csábító ajánlat lehet. Viszont a szintén 1,4-es turbós, 140 lovas és összkerekes Opel Mokka a listaárakat tekintve nem sokkal, hasonlóan felszerelve listaáron 3-400 ezressel drágább a Vitaránál, miközben igényesebb és jobban felszerelhető egyben, ugyanakkor terepjárásban kényesebb fajta - végül pedig nem hazai termék...

Néhány szóban

A Suzuki a Vitarával megpróbált szintet lépni, ami félig-meddig sikerült is a japáoknak. A teljes felszereltség, a korszerű extrák és az új turbómotor jó csomagot alkot, azonban egyben diszharmóniát is képez az alapvetően eltérő pozicionálású autóval. A legnagyobb újdonságot persze a kényszerlélegeztetésű 1.4 Boosterjet  motorjelenti, amely erejével kifejezetten jól vizsgázott, azonban fogyasztása a valóságban nem annyira bíztató, mint papíron. Mindenesetre, a Vitarát továbbra is nagyon ajánljuk praktikuma, tágassága és kedvező akciós árai miatt, leginkább az 1,6-os szívó benzinmotorral és közepes felszereltséggel, jó áron, de immáron a teljesítményre éhezők is voksolhatnak az új Suzuki SUV mellett.

Előnyök: Kellően tágas belső és csomagtér; Robosztus, unisex kialakítás; Könnyű kezelhetőség; Nyomatékos és dinamikus hajtáslánc; Remek váltó; Ügyes összkerékhajtás; Vezetői asszisztensek kínálata

Hátrányok: Középszerű fogyasztás; Pontatlan kormányzás; Ehhez a motorhoz csak egyetlen felszereltség érhető el; A pozicionáláshoz mérten borsos (lista)ár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#4 Hartmann Ferenc 2016-11-19 17:33
A motor Japánból jön raklapon, ezért ez az egyetlen hibátlan darabja a Vityának. A festése kritikán aluli, a választék: igen vagy nem, a kereskedők meg talán nem is akarnak eladni érzésem szerint. (én erőszakos voltam, kaphattam egyet használhatatlan gps-szel, amit nem hajlandók cserélni!!!)
Idézet
 
 
#3 tonoka1 2016-02-19 19:08
Hol készítik a motort hozzá?
Idézet
 
 
-1 #2 2015-12-12 10:01
Szerintem jobb vétel a Skoda Yeti
Idézet
 
 
#1 2015-12-11 23:28
Kedves Csizsek Ádám!
Egyet kell értenem az olcsónak szánt autó, magas felszereltség diszharmóniájáv al kapcsolatos mondataiddal. Ezzel szemben hiányolom, hogy ugyanezt a hagyományos b szegmensbe tartozó kisautóknál nem mondtátok el, hiszen bár pontos statisztikákat természetesen nem ismerek, de szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbb Corsa, Fiesta ma is szívó benzines motorral, és a fapados plakát modelltől némileg extrázottabban, de manuális klímával, hátul tekerős ablakkal, és vezetést támogató szuper kütyük, és panoráma tető nélkül kelnek el.
Akkor mi értelme utazó autókhoz illő extrákkal kompatibilissé fejleszteni egy kisautót? -ebből a szempontból a dacia a legésszerűbb, bár az állítólagos bőrkárpit opcióját mosolyogtatónak tartom náluk is.

Üdv:

Szilárd
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark