Volkswagen CC 2.0 CR TDI DSG 4Motion menetpróba - Indokolt kísértés

Nyomtatás

Ezt a beszámolót nem nekem kellene írnom, a Passat előnévtől megfosztott CC kulcsait sem szabadott volna a kezembe nyomni, mert leplezett várakozásom ellenére bárki láthatta a szememben, hogy nincs az a plénum, ami elfogultságom miatt ne nyújthatna be bizalmatlansági indítványt ellenem. Nem vagyok bűnös, de kis túlzással már akkor magaménak éreztem a típust, amikor még az éj leple alatt kilopózva, titokban akasztottam le a szögről a családi igavonó kulcsait, vagy éppen nemes - általában „tanulmányi” - célokra hivatkozva kértem kölcsön édesapám féltett autóját, ami ilyenkor a mecseki szerpentineken rótta iskolaköreit.

A függőséget okozó élmény mindenki számára ismerős lehet, s az évek alatt felgyülemlett feszültséget csak tetézte, hogy a (Passat) CC egészen mostanáig messzire elkerült, így a hirtelen adódott lehetőséget ugyanolyan izgalommal vártam, mint amikor először ülhettem be egy vérbeli sportautó volánja mögé. Akkor az örömtől remegő tagokkal szálltam ki, ám a Volkswagen után olyan üresség töltött el, melynek hatására elképzelésem sem volt arról, mit fogok megosztani Önökkel. Márpedig az ilyen vonzódásokból általában igen olvasmányos tesztek szoktak születni, ezúttal mégis az emocionális töltet nélkül, az objektivitás mentén kellene megragadnunk a madzag végét, hogy végül fényt deríthessünk a CC valódi lényére.

A külcsín kapcsán a tervezők a ráncfelvarrás során is beleadtak apait-anyait, így az új CC átrajzolt motorháztetejével, fényszóróival, és lökhárítóival még elegánsabb és letisztultabb lett, miközben közeledett a márka híresen konzervatív vásárlói felé is, akiknél például a hátsó lámpa korábbi ívelése már túllépte az ingerküszöböt. Nincs mese, az újdonság keret nélküli ajtóival és a Passatnál 55 mm-rel laposabb tetővonalával úgy szemléli maga körül a világot, mint egy támadásra kész ragadozó, amire valami furcsa képzavarként még egy öltönyt is rá lehetett kényszeríteni.

A megjelenés oltárán gyakorta lesznek véráldozatok a praktikus jellemzők is, de nem így a CC esetében, aminek hátsó sorában kívánságra három utas is helyet foglalhat, s 180 centiméteres magasságig még a fejtér is éppen elegendő, de egy hasonló termetű sofőr mögött a lábaknak is marad hely. Hosszú túrákra a hölgyek is nyugodtan pakolhatnak, hiszen az 532 literes csomagtartó fabatkával sem kisebb a Passat puttonyánál, noha rakodását jelentős mélysége és viszonylagos lapossága nehezítheti meg. Mindezek tükrében a Volkswagen kupé-limuzinja könnyedén helytáll családi minőségében is, miközben telis-tele van olyan finom részletekkel, amik a luxuskategóriába emelik, s ezek közé tartozik többek között a csomagtartó logója mögött megbúvó tolatókamera is.

A sors különös fintora, hogy a klasszikus elegancia sportossággal való ötvözését kedvelő célcsoport az utastér összhatását könnyedén unalmasnak, ridegnek találhatja, s flottakezelő partnerünk is megerősítette, hogy ezen apróság miatt sokan fordulnak el a típustól - például az e tekintetben izgalmasabb Opel Insignia felé. Tesztautónk konfigurációja, kétszínű, kellemes tapintású kárpitozása, fa díszítőeleme, a fekete és az ezüst szín kontrasztja azonban kiválóan példázza, hogy ennek nem kell így lennie, hiszen ügyesen válogatva a kimért konzervativizmus is elűzhető, miközben többek között örülhetünk az elakadásjelző kapcsoló korábbi helyét átvevő analóg órának, vagy éppen a klímakonzol nagyobb, és szellősebben elhelyezett gombjainak.

Az autó egyéniségéhez illően az első fotelek sportosak, mely tulajdonság ennek megfelelően kiváló oldaltartást, ám kissé szűk jelleget takar, ám miután behuppantunk az ilyenkor túlzottan magas oldalfallal is bíró ülőalkalmatosságokba, minden a helyére kerül. Az ergonómia ugyanis közel kifogástalan, és még a funkciókban bővelkedő, maradéktalanul felszerelt tesztautó kezelése is egyértelmű gyerekjáték. Az összeszerelési minőség persze németes precizitással kimunkált, s az anyaghasználat sokhelyütt még magasabb kategóriákban is könnyedén megállná a helyét.

Motorháztetőnk alatt ezúttal egy kétliteres, 170 lóerő teljesítmény leadására képes, és 350 Nm nyomatékkal bíró dízelmotor lapul, ami ez esetben minden negatív előítélet dacára a helyére került. Korábban utazásaink alkalmával nagy áhítattal figyelhettük, ahogy a hasonló erőforrásokkal szerelt Passatok mindenkit letolnak az autópályáról, ám amint a volán mögé ültünk, az öngyulladós erőforrás fülsértő kerregése, és kulturálatlansága hallatán inkább visszavágynánk a külső sávba.

Nos, a CC esetében a történések gyökeres fordulatot vesznek, hiszen a fejlesztők nagy figyelmet szenteltek a hangszigetelésnek, és az akusztikus jellemzők finomhangolásának. A vaskosabb szigetelőanyagok, és a két rétegnyi fóliával borított szélvédők pedig megtették a magukét, így a csendesszobának is beillő utastérbe (80 km/h – 59 dB) legfeljebb a motor erőt sugalló, érdesen reszelős dallamai szűrődhetnek be, melyeknél szebbet gázolajjal üzemelő, négyhengeres autóban bizony ritkán hallani.

Az erőfolyam továbbításáról már a konszern hatfokozatú, duplakuplungos DSG automataváltója gondoskodik, ami még a kapcsoló sportos állásában is mindenféle rántás nélkül, és igen finoman kapcsol. Ami pedig hátrány volt a vagány Beetle esetében, az bizony előny a kényelemre hangolt CC-nél, így az üzemanyaggal is kesztyűs kézzel bánó, ám borsos áron mért (~600.000 Ft) szerkezet megrendelését meleg szívvel ajánlhatjuk a kényelem mellett elkötelezettek számára.

Tesztautónkban megtalálható volt az elektronikus differenciálzárral is ellátott 4Motion elnevezésű intelligens négykerékhajtás is, ami nem csak az egyes tengelyek, de az aktuális viszonyoktól függően a két oldal között is osztja a hajtóerőt. Ezzel együtt az alulkormányozottsági hajlamáról ismert CC inkább semlegessé válik, s noha képességei határmezsgyéjén nem volt alkalmunk vallatni, a józan ész határain belül a far igen nehezen lenne játékba hozható. A biztonság tehát elsőrangú szempont volt a végső beállítások során, s e tekintetben az elektronikus segédekkel alaposan megtűzdelt Volkswagen egy pillanatig sem viccel.

A maximális nyomatékával már 1750-es fordulattól gazdálkodó autó mindezek fényében 8,6 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/órás sebességre, s tempóját akár 227 km/órás tempóig is fokozhatja, ám a kedvezőnek festő számok dacára nagy élményt éppen kényelme, kiváló szigeteltsége, és az erőfolyamot érzésre nem megszakító váltó miatt sem várhatunk tőle. A kétliteres dízel azonban más téren nyújt lehengerlő teljesítményt, hiszen a papírforma szerint vegyes üzemben alig 5,5 liter üzemanyagot fogyaszt 100 km-enként, és a valóságban még a képességei intenzív kihasználásával sem kér sokkal többet 7 liternél. Mindebben persze a kifinomult start-stop rendszernek is szerepe van, ami a lábunkat a fékpedálról csak néhány milliméternyit elemelve is azonnal indítja a motort.

Dicséret illeti az adaptív futóművet is, ami alapállásában is kompromisszummentes, de egy-egy fokozatban a komfort, és a sportosság hívei is kiegyensúlyozott társra lelhetnek benne. A felfüggesztés ezzel együtt soha nem zajos, és egyik beállítást választva sem túl kemény, vagy puha, így e tekintetben még lehetett volna szélesebb skálán is mozogni, igaz, a tudományos megfontoltsággal dolgozó mérnökök munkáját aligha ítélhetjük meg intuíciók alapján. A sebességfüggő kormánymű persze kiváló aláfestője a fentiekben taglalt, a középutat előnyben részesítő jellemzőknek, így még szabályozott jellege dacára sem állíthatom, hogy remekbeszabottan közvetlen, de azt sem, hogy málé lenne, így - átvitt értelemben - fogást rajta sem találunk.

Nem mehetünk el szó nélkül a VW innovációi mellett, melyekből a CC esetében ráadásul jó adag már az alapellátmány része, hiszen a Fordot lepipálva nem csak a párhuzamos, de a merőleges parkolóhelyekre is magától kormányoz be, ráadásul olyan precizitással teszi mindezt, hogy tesztünk alkalmával a visszapillantó tükrök még éppen elsuhantak a szűk helyen, ahová erős szívdobogás nélkül tapasztalt vezetők is nehezen manővereztek volna be.

Lelki világunk megnyugtatása érdekében a bravúrt tolatókamera segítségével is szemlélhetjük, miközben a radarok sípolása is figyelmeztet, ha túl merészen bánunk a gázpedállal. Itt persze nem ér véget a meglepetések sora, hiszen többek között holttérfigyelő, sávtartó, és adaptív tempomat is oltalmazhat minket, utóbbi ráadásul - mintegy mellékesen - ráfutásos veszélyhelyzetek esetén a fékpofákat is rásimítja a tárcsákra, hogy ezzel is időt nyerjen nekünk.

Kínos szituációkba persze aligha kerülhetünk, hiszen az alapáras kanyarkövető xenon-fényszóró az éjszakából is nappalt varázsol, ráadásul változó fénykévéjével még a közlekedő társaink igényeit is figyelembe veszi. Fényes jókedvünket már csak a 300 Wattos, 10 hangszórós szórakoztató berendezés fokozhatja tovább, melynek kesztyűtartóban lévő dobozának aligha tudnánk olyan adathordozót mutatni, amivel ne tudna közeli barátságba kerülni.

Mostanra bizonyára mindenki két kézzel markolja a szék karfáját, hiszen könnyedén azt gondolhatnánk, hogy mindezért cserébe a csillagos ég lehozatala is kevés lehet. Súlyos tévedés, ugyanis a többek között xenon fényszóróval, és parkolási asszisztenssel is felszerelt CC alig 500.000.-, de legfeljebb 700.000 forinttal kerül többe a szerényebben felszerelt, ám azonosan motorizált Passatoknál.

A belépőt benzines fronton az 1,8 literes TSI jelentheti 9,33 millió forint ellenében, majd őt követi a kétliteres egység 160 tagú ménessel, és kb. 600.000 forintos ártöbblettel, míg a csúcsot a négykerékhajtással, és DSG váltóval is büszkélkedő, 299 lóerős V6-os jelenti (12,48 M). A dízelek között a fentiekben taglalt kétliteres egység 140 és 170 lóerős változatai vívnak csatát 9,66 millió forintról indulva, miközben 10,67 millió forintos alapáron kínált, ám makulátlanul felszerelt tesztautónk 12,64 millió forintos árcédulával büszkélkedett.

Persze ezt soknak is lehetne tekinteni, de egy Volkswagen CC összhatásában a számok által sugalltaknál is többet nyújt, s bár különösebb érzelmeket nem vált ki az autózásért rajongókból, olyan kisugárzása van, ami már az első métereken átragad utasaira. Elegancia, sportosság, és luxus ötvözete a kivagyiság teljes mellőzésével egy olyan autóban, ami kifogástalan szalonhangulatról, kisimult idegszálakról, maradéktalan biztonságérzetről, és a mindennapokban való kihasználhatóságról szól.

Konkurensek persze vannak szép számmal, s itt meg kellene említenem többek között az Audi A5 Sportback-et is, de azok, akiket megérint az autó sziluettje, egyetlen pillanatra se habozzanak alaposabban is szemügyre venni az ár/érték arányosan csak igen nehezen megszorongatható Volkswagen CC-t.

(A tesztelés lehetőségét vendéglátóinknak, a Porsche M5 munkatársainak köszönjük.)

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark