Az 599 SA Aperta nem a legpraktikusabb Ferrari, amit az olaszok piacra dobtak, de még csak nem is a leggyorsabb - sőt, talán nem is a leginkább átgondolt konstrukció -, de mindezektől függetlenül igen jó közelítéssel a legjobb ágaskodó csődörrel van dolgunk, ami valaha is napvilágot látott.

Ha minden objektivitásunk levetkőzésével nem táplálnánk gyengéd érzelmeket az 550/575 Maranello páros és nyitott változata (a Superamerica) iránt, akkor talán még egy könnycseppet is elmorzsolnánk a felett, hogy a tervezett 80 darabos sorozat minden tagja villámgyorsan gazdára talált.

Gyöngy a disznók között - avagy malaca van annak, aki ilyet lát

Az SA Aperta több szempontból is különleges, hiszen felmenőjével ellentétben nem azt a tetőszerkezetet kapta meg, amiből később a Renault Wind is ihletet merített, hanem egész egyszerűen egy kézzel felszerelhető vászontetőt álmodtak meg hozzá a mérnökök.

Most persze némileg cselesek voltunk, mert a lényeg nem is a külcsínben keresendő, ugyanis a lemezek alatt a menetpróba alkalmával már dicsőített 599 GTO hajtáslánca és felfüggesztése rejtőzik, ami pedig a valaha létezett leggyorsabb és legerősebb utcai Ferrari.

Talán még sosem volt intenzívebb egy Ferrari V12-es éneke

Az 5999 köbcentiméteres, 65 fokos hengerszögű V12-es blokk teljesítménye a GTB-hez viszonyítva a belső súrlódások 12%-os csökkentésének köszönhetően 50 lóerővel emelkedett, s ezzel a ménes már 670 darab csődörből áll, melyek magasabb, 8250-es fordulatszámon vannak erejük teljében.

A hátsó kerekeket 6500 1/perces főtengelyfordulaton már 620 Nm nyomaték gyötri, így nem csoda, hogy az elektronika kikapcsolásával gyakorlatilag bármilyen körülmények között megríkathatjuk az abroncsokat - nem is kicsit; nagyon!

Látványnak sem utolsó, de a GTO hajtáslánca még ennél is többet ígér

A motorháztető alatt lapuló erőforrás nem rejti véka alá képességeit, hiszen az új dugattyúknak, szelepeknek, a befecskendező-rendszernek és a vezérműtengelyeknek köszönhetően 90%-ban az 599XX közeli leszármazottja. A főtengely kiegyenlítő tömegeiből kicsit lefaragtak a gyáriak, ami egyenetlenebb járáshoz vezetett az alsó fordulatszám-tartományokban, ám a motor vidámabban pörög fel, miközben 8 decibellel hangosabban kér szót magának.

A hangélmény pedig a nyitott karosszériának köszönhetően intenzívebb, mint bármely másik típusban, s ezúttal nem egy ’szerény’ V8-as, hanem egy igazán virgonc V12-es hatol be hallójárataink legérzékenyebb pontjaira, hogy ott a fordulatszámmérő felső tartományában olyan hatást gyakoroljon, mintha ezernyi méhecske kelne harcra idegszálainkkal.

Lehet rajta szemet legeltetni

A nyers számadatok az 1705 kg-os üres tömeg tükrében ezúttal 3,6 másodperces sprintidőről és 325km/órás végsebességről szólnak, míg a vételár a kínálat hiánya miatt már említést sem érdemel – mindenki annyit kérhet érte, amennyit nem szégyell.

A mostanra már hasztalanul éneklő szirénekre hallgató gyűjtők egy kisebb csapata sikerrel csapott le Sergio és Andrea Pininfarina (apja, fia) remekművére és a Ferrari történelmének egy apró szeletére, amit mi további intézkedésig ezúttal csak egy kellemesen áhítatos videón keresztül vehetünk szemügyre; íme: