Jules Bianchi, a Marussia F1 Team pilótája súlyos fejsérülést szenvedett a Japán Nagydíjon, de vajon mi lehetett a baleset hátterében? Ki hibázott? Van-e felelős? Egyáltalán elkerülhető lett volna a horrorfilmekbe illő jelenet?

Nehéz kívülről okosnak lenni, és ne feledjük, hibást, felelőst keresni mindig csak pótcselekvés ilyen esetben, hisz az Bianchi felépülésén nem segít. Okokat boncolgatni viszont nemcsak hogy kell, de kötelező, hiszen a vizsgálat fontos szikrája lehet a fejlesztéseknek, melyekkel talán a jövőben elkerülhetővé válnak az ilyen balesetek.

Számos szakember ismét meglobogtatta például az eset kapcsán, hogy a nyitott pilótafülke mennyire veszélyes tud lenni. Egyfelől igazuk van, hisz mondjuk egy lerepülő könnyebb alkatrész esetén védelmet ad a sokak által javasolt átlátszó kupola. A főleg hegyi felfutásokon induló versenyautóknál alkalmazott, a pilótafülke elejétől ék alakban felfutó bukócső is nagy segítség, ha szalagkorláttal találkozik a versenyző, ugyanakkor azt senki nem gondolhatja, hogy az előbbiek hathatós védelmet nyújtanak akkor, amikor a pilóta nagy sebességgel belecsapódik egy traktor fémtestébe.

Főleg hegyi felfutásokon védi a nagy ellenségtől, a szalagkorláttól a pilóta fejét a fura bukócső

A megoldás a mentést végző munkagépek partnervédelmének fejlesztésében kell, hogy legyen, hiszen a sárga szörnyeteg is kivette volna a részét a becsapódásban, esélyt adva Bianchinak a komoly sérülés elkerülésében.

Alapvető hiányossága egyfelől az volt a Japán Nagydíj igavonójának, hogy semmiféle aláfutásgátló elemmel nem rendelkezett, így a lapos, hegyes orrú F1-es gép szinte beékelte magát a traktor alá, ráadásul pilóta szemmel fejmagasságban nem volt más a gépezeten, mint egy robusztus, betonnál is keményebb fém idom. A közúton szolgáló teherautókat egyébként már régóta felszerelik az aláfutás elkerülését segítő, tulajdonképp nem is költséges és bonyolult elemekkel.

Normál esetben nem, versenypályán alkalmazva viszont arra is tervezni kellene a munkagépet, hogy mentés közben egy másik F1-es pilóta életét is mentse

Ettől még persze a fémtest az fémtest volt a gépen, ráadásul kockább egy kocka-Ladánál. Ha két gömbölydedebb karosszéria ütközött volna - tervezetten gyűrődő és eltérítő zónákkal -, akkor azok jó eséllyel nem szimplán egymásba fúródnak, hanem mint a billiárd golyók „koccolják” is egymást, és tovább csapódnak valamerre. Más szóval nem csak döntően deformációra váltják mozgási energiájukat, ami ugye komoly sérülésekhez és az autók palacsintává való lapulásához vezet, hanem sokkal inkább a mozgáspályájuk változik, vagyis hosszabb lesz a sérült járművek kifutása és az F1-es nyugvópontra jutásában kiveszi a részét a jó öreg súrlódás is, ha van egy kis szabad terület, vagy marad esélye a puhább gumifalban megállnia Bianchinak.

Joggal horkannak fel, hogy ez pont a csöbörből vödörbe esés esete lett volna, hiszen ha a becsapódás után nem csak Jules versenyautója, de a munkagép is irányíthatatlanul sodródik tovább, akkor valószínűleg a pályamunkások temetéséről is szólnának a hírek.

Igen ám, de a becsapódáskor az F1-es sebességének, vagyis mozgási energiájának drasztikus csökkenése miatt keletkező őrült nagy terhelés dinamikáját is lehetett volna barátságosabb mederbe terelni azzal, hogy a traktort is felvértezik hatékony energiaelnyelő rendszerrel. Ha speciálisan a versenypályák körülményeit szem előtt tartva úgy lett volna megtervezve, hogy nem csak a munkával járó terhelést bírja, de karambolnál programozottan, és a másik fél szempontjából is sokkal hatékonyabban törik.

Közúton már megy az energiaelnyelés a TMA-kkal; az F1-ben miért nem fejlesztenek valamit?

Normál, hétköznapi autópályás munkálatok kapcsán már évtizedekkel ezelőtt felismerték a szakemberek az útépítési, javítási, mentési folyamatokban rejlő közlekedésbiztonsági kockázatot. Ugye ismerjük a tipikus balesetet, amikor a sofőr nem veszi észre a sávelhúzást, vagy úgy gondolja, még pont be tud vágni a másik sávba, de a manőver nem sikerül és letarolja az ott dolgozó munkagépeket, munkásokat. Emiatt manapság már minden autópályás útfenntartásnál a sávelhúzás elején ott állnak a munkagépek mögé csatlakoztatott mobil TMA-k, melyek úgy viselkednek, mint egy óriási lökhárító. Ezek a becsapódás energiáját elnyelő, és dinamikáját szabályozott mederbe terelő szerkezetek mindenféle spéci folyadékokkal, rugalmas anyagokkal, harmonikaszerűen összenyomható egységekkel vannak felvértezve, ráadásul meg is fogják az autót, és vezetik is azt, nehogy az ütközés után a másik sávban mögötte haladó kocsit találja el ahogy visszapattan.

Persze ott a várható veszély iránya adott, versenypályán a munkagép a mentés során viszont pillanatról pillanatra változtatja helyzetét, a versenyzők is bárhol kicsúszhatnak, tehát nem lehet egy kitüntetett irányra készülni ahonnan jöhet a becsapódás. Ráadásul a TMA telepítésének is van időszükséglete, itt pedig pár perc alatt kell megoldani a biztonságos mentést. A munkagép köré hatalmas energiaelnyelő egységek applikálása csak fenntartással kivitelezhető, hisz az rontja a gép manőverezhetőségét, és aláássa a sofőr látóterét is.

Motorversenyeken a bukott pilóta köré a mentést végzők a régi szalmabálákra hajazó könnyű védőkockákat raknak, de ott „csak” az F1-esnél jóval könnyebb versenyzőt és a motorkerékpárját kell megfogni, nem egy több száz kilós kocsit a sofőrrel.

Megoldhatatlan szituációnak tűnik? Lehet, de mégsem lehet, hiszen emberek élete múlhat rajta. Egy viszont biztos, a mentést végző munkagépek biztonságán, és magán a mentés mechanizmusán is lenne mit fejleszteni. Ha az F1-ben mindent speciálisan a sorozathoz fejlesztenek, nem lenne illő a mentést végző munkagépeket is?

Mert lehet az esős időről beszélni, a verseny elhalasztását, kezdésének időpontját boncolgatni, kivesézni a dupla sárga zászlót, megemlíteni a mentőhelikopter felszállását ellehetetlenítő körülményeket, elvinni a matematika irányába, és képletekkel levezetni, milyen kicsi annak a valószínűsége, hogy egy mentést végző csapatba váratlanul egy másik versenyautó csapódik, de a veszélyes tank, a sárga szörny, ha nem változik semmi, továbbra is lappangó veszélyforrás marad. Jelenlétükre viszont szükség van, hiszen a sérült autót a pálya széléről el kell valamivel távolítani, sőt bizonyos esetekben a gyors mentés, a túlélés zálogai.