Volvo V60 T6 (2015) teszt - A piros Volvo

Nyomtatás

Ha van tökéletes definíció az oximoron szóra, tesztautónk jó eséllyel pályázik rá. A leginkább biztonságos, kényelmes, családi és letisztult jelzőkkel jellemezhető Volvo modelljein túlzásként hatna a tűzbe hozó, vörös fényezés, de nem ezúttal. Aktuális V60 tesztalanyunk ugyanis a piros színe mellé sportos köntöst és ehhez illően nem kevesebb, mint 306 lóerőt kapott.

Nem sportmodell, leginkább a nemrégiben frissült sorozat legsportosabb tagja. Ehhez mérten pedig elérhető: csupán 150 ezer forintot kell ahhoz fizetnünk, hogy egy kellemesen finoman motorizált V60-ból egy izgalmasan erőteljes modellbe üljünk. Hiába a lóerő-verseny: 306 lóerő ugyanis, minden, csak nem kevés.

A korábbinál elérhetőbb árazás nem véletlen: a T6, mint sorhat aranyszabály mára a múlté, a tekintélyes teljesítmény itt is az új fejlesztésű, kétliteres turbómotortól érkezik, ahonnan nyolcfokozatú automataváltó továbbítja azt az első kerekekhez. Igen, az első kerekekhez, az összkerékhajtás ugyanis csak később érkezett meg a kínálatba: most már 660 ezer forintért rendelhető. Hogy szükség van-e rá?

Nos, igen is, meg nem is. A csillagok tökéletes együttállásának (valamint a teszt jó időzítésének) köszönhetően nem akármilyen nyári gumikon és jó időjárási körülmények között vehettük górcső alá a modellt. A meglehetősen sportos kialakítású, 235 mm széles Bridgestone Potenza S001-es abroncsok olyan ádázul haraptak a napsütötte aszfaltba, hogy a kapaszkodásról a 306 lóerő és a 400 Nm nyomaték sem tudta lebeszélni őket – annak ellenére, hogy mechanikus differenciálzár nem található a hajtásláncban.

Persze más körülmények között, például esőben vagy téli abroncsokon a 245 lóerős T5-höz képest semmivel sem tudunk gyorsabban úton lenni a tapadásukat elvesztő első abroncsokon. Pedig nem csak szimbolikus differencia van a két motor között. A nagyobb teljesítményt nagyobb töltőnyomás préseli ki a négyhengeresből, amit lehet is érezni: hiába a bőségesebb, 400 Nm-es nyomaték, az csak 2100-as fordulattól jelentkezik be. Alatta sem gyenge a négyhengeres, de az egyébként kulturált motor 1400-as fordulat alatt hajlamos a vibrációra. Jól tudták ezt a fejlesztők is, akik úgy programozták be alapból az ügyes nyolcfokozatú automataváltót, hogy az a magasabb fordulatszámokat részesítse előnyben, így az előbb emlíett kelletlen tulajdonság legfeljebb akkor lesz érezhető, ha benyomjuk a hatékonyságot előtérbe hozó Eco+ gombot.

Ezt egyébként abszolút nem botorság megtenni, a váltóvezérlés módosítása mellett ugyanis a vitorlázási funkciót is élesíti teszi a gombocska, ráadásul a start-stop is előbb beköszönthet általa. Az eredmény pedig literekben mérhető, változatlan tempó mellett.

Ha már fogyasztás, az étvágy bizony csalóka. A gyári 6,7 literes adat tükrében ugyanis soknak tűnhet a 10-12 literes mérőszám, amelyet nehezebb jobb lábbal gond nélkül összehozhatunk, de ugyanez tapasztalható bárhol: csodák nincsenek, a semmiből nem áll össze a teljesítmény. Ha azonban lemondunk a T6-ban magas fordulaton ércesebb hangokat megszólaltató kipufogó hangjának élvezetéről, és helyette a hatékony autózásra koncentrálunk, akár városban is eljárhatunk 9 literes átlaggal, autópályán pedig konstans 130-nál 7,5 liter alatt fogyaszt a praktikus középkategóriás kombi.

De mi történik, ha mégis csak izgága a jobb láb? Valamivel kevesebb, mint azt a gyári adatok indokolják, de teljesítményhiányra nem panaszkodhatunk. A Volvo kereken 6 másodperces 0-100-as gyorsulási adatot ír tesztautónkhoz, ezt viszont sehogy sem sikerült produkálnunk. Hiába hozták bármelyik hátsókerékhajtású autó gyorsulási erejét lassú tempónál az S001-ek, az egészen 80-ig tapadásért küzdő abroncsok és hajtáslánc összjátéka végül többször is 6,5 szekundumos értéket adott ki. Lassúnak nem nevezhető, mint ahogy a 230 km/h-ban megállított végsebesség is bőven elegendő nálunk, de utóbbit azért igazán illett volna 250-ig elengedni.

Ideális körülmények között hiába birkózik meg a hajtáslánc a teljesítménnyel, az erőfeszítésmentes, valóban prémium hangulatért érdemes lehet az összkerékhajtást bepipálni. Nélküle az esetek 99 százalékában a 245 lóerős T5-tel sem feltétlenül lennénk lassabbak a 100-as tempón innen.

A rosszfiús, vörös fényezéshez azonban jól illett az abroncsok sanyargatása, a felül kiélesedő, jól reagáló motor pedig mindig készséggel vállalt szerepet ebben. Az örömködéshez kiváló kulisszákat biztosított az R-Design sportcsomag is, amely szinte az autó összes porcikájára hatással van látvány tekintetében. A teljesség igénye nélkül például az első-hátsó lökhárítók, a hűtőrács, a kipufogó rendszer, a külső tükrök, valamint az ablakok körüli díszlécek kapnak izgalmasabb körítést, s akkor még a belső térről nem is beszéltünk. Ott többek között új betéteket, sportosabb kárpitozású üléseket, valamint új, kék színű digitális műszercsoport-hátteret kapunk.

A lényeget azonban a széria sportfutómű adja, amely a feláras (az R-Designhoz alapból 18 colos kerekek járnak) 19 colos malomkövek ellenére is egészen ügyesen megbirkózott az úthibákkal. Persze csodákat nem szabad várni, a sport szócskához mérten feszes, de igényes a rugózás, a kis kompromisszumért pedig kanyarban ügyesen kárpótol a V60. Az alapvetően semleges kialakítás mellett gázelvételre még egy picit játékba hozható a svéd versenyző fara, a pontos, igaz elektromechanikus kialakításához hűen érzékelten kormányművel pedig ügyesen ívre tehetjük a vörös ördögöt. Két világ: a sportos száguldás és a kényelmes vonulás közel tökéletes, de mindenképpen imádnivaló harmóniát alkot a V60 T6-ban.

Mindez pedig nem is olyan elérhetetlen: a 306 lóerős V60 már 12 millió forinttól hozható el, normafelszereltségünknek megfelelően pedig egészen jól extrázva még éppen a 15 milliós határ marad az ára. Ez pedig nem a 300+ lóerős kategóriában megszokott árazás, és akkor a prémium kialakításról még nem is beszéltünk.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy például a BMW kétliteres turbómotorja már 245 lóerős kivitelben is gyorsabban repíti a 328i-t, miközben egy literrel takarékosabb tud lenni, s egy hajszállal még kulturáltabb, igaz, a vérbeli sportos viselkedés kissé távol áll tőle. Ugyanúgy felszerelve egyébként 800 ezer forinttal drágább a bajor modell. A kategória másik végét árban a Mercedes C-osztály kombi adja, amely már a 211 lóerős négyhengeres turbómotorral és ugyanúgy felszerelve 16,77 milliót kóstál.

A V60 T6 egyébként érdekes módon nem is a modell kínálatának legdrágább darabja: a kétliteres dízelmotor 225 lóerős változatban 300 ezerrel drágább, igazán csábító alternatívává téve a különleges hajtásláncot. S annak ellenére, hogy az új T6 nem teljesít olyan jól, ahogy a papírforma ígéri, összességében egy kellően izgalmas, mégis legtöbbször prémiumhoz méltóan selymes, ezért aztán négyhengeres mivolta ellenére is szerethető hajtáslánccal bővíti a közepes Volvo kombi kínálatát. Ha a V60 mellett döntünk (amire számos okot szolgáltatnak a jobb felső legördülő menüből kiválasztható tesztjeink), s a T6-ot választjuk, csak elismerően bólinthatunk, még ha vannak minden szempontból hatékonyabb hajtásláncú alternatívák is a piacon.

Néhány szóban

Miközben a V60 továbbra is egy praktikus, alapvetően nyugodt utazóautó maradt, a meglepően elérhető felárral rendelkező 306 lóerős motor, és a sportosító kiegészítőket tartalmazó R-Design csomag szívhez szólóan sokoldalú autót varázsolt belőle. Bár menetteljesítménye és fogyasztása elmarad a kategória legjobbjaitól, azért egyik téren sem vall szégyent, az erőforrás pedig a maga egészen érces hangjával a „hengerek elvesztése” ellenére is meg tudott őrizni valamennyit a karakteréből. Éppen annyit, amely mellett még a vadítóbb vörös fényezés is belefér az összképbe. A tekintélyes teljesítményt a V60-nak ideális körülmények között elsőkerékhajtással is sikerül átadnia az útra, ráadásul komoly kormányzási befolyások nélkül, de ha a nagy számú ménest teljes egészében mindig ki szeretnénk élvezni, érdemes az összkerékhajtásra voksolni. Ráadásként a hátsó kerekek hajtásba való bevonásával az egyébként élvezetes futómű utóbbi tulajdonságát is lehet fokozni.

Előnyök: Praktikus, kényelmes utastér; Gyors, élvezetes futómű; Kellemesen vérpezsdítő motorhang; Felül szépen kinyíló erőforrás; Ügyes automataváltó

Hátrányok: Kényelmetlen, túl hátul lévő könyöklő; Lehetne nagyobb a csomagtartó; Az ígéretektől enyhén elmaradó menetteljesítmények

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark