Fiat 124 Spider (2017) teszt – Az élet jobbik felén

Nyomtatás

Álmaiban roadstert vezetek. Végtelennek tetsző motorháztetőt tolnak előttem a hátsó kerekek, a fák lombjai pedig benyúlnak a fejem fölé, tető helyett is árnyékot nyújtva a tűző nyári nap elől. A friss levegő és az autózás klasszikus élvezete átjár engem, a múlt hagyománya és a jelen modernsége összeolvad, pont mint én, az autó és az út, egyetlen tökéletes pillanat, amely végtelen energiaközponttá olvad össze. Majd felébredek.

De nem az álomból. Szerencsére mindez valós: éppen egy Fiat 124 Spider szegődött társamul. A modell pedig szinte mindent tud, amit egy Mazda MX-5, a jól ismert recepthez pedig eddig alapvetően ismeretlen hozzávalókat ad hozzá: olaszos stílust, bő nyomatékot és identitást. Hagyományt, amely az 1966-tól közel másfél évtizeden át gyártott Fiat 124 Sport Spider idejébe repít vissza minket, a stílusos olasz autók egyik aranykorába. Tesztautónk sokak által kissé amerikaiasnak tartott külseje és neve bizony valós történelmi áthallást nyújt.

Alapvetően, józanul, objektíven nézve a roadsterezés nem egy hálás feladat, főleg a prémium megoldásokon innen. Az ember helyet foglal egy szűkös, 180 centis magasság felett túl kicsi kabinban, amelyen ráadásul csupán még egy fővel és egy maréknyi csomaggal osztozhat. A zajszigetelés kevés, néha túl meleg van, máskor túl hideg, ráadásul 7-8 milliót hagyhatunk ott egy kisautó technikájáért és anyagminőségéért csak azért, mert itt a modell hátul hajt. De vannak pillanatok. Szent pillanatok. Olyanok, amelyek egyszerű autókban nem érik az embert. Amikor minden összeáll. A kis roadster elvarázsolja az embert. Szerelembe esünk. Sóvárgunk. Alig várjuk a következő pillanatot – ami pedig jön. Majd pedig megtanuljuk értékelni radikalitásunkat. Szélsőséges hozzáállást veszünk fel. Kiemelkedünk a tömegből. Ha úgy van, 0 fokban is kabriózunk. Többé nem kényelmetlenkedünk – csak új dolgokat, új területeket térképezünk fel. Felfedezők leszünk. Kalandorok. Mert az igazán jó dolgokért duplán meg kell küzdeni.

Így van ez a Mazda MX-5 esetében, és így van ez a Fiat 124 Spidernél is. Nem véletlenül: a két modell szoros rokonságban van egymással. Ezt persze kívülről nem látszik, sőt, az alapos átformálás mellett a Fiat 140 mm-rel hosszabb orra is mást láttat. De a 2,31 méteres tengelytáv azonos, mint ahogy a pillekönnyű alapok is, melyek egy tonna alatti üres tömeget tesznek lehetővé.

Ajtót nyitva már jobban látszik a rokonság. Néhány domborítást és a Fiat gazdagabban mért díszítéseit leszámítva az elrendezés azonos, sőt, a műszercsoport és a navigációs rendszer is egy az egyben a Mazdától jött, a klímavezérléssel együtt. Az 1,8 méteres magasságig kényelmes kabinban a könnyű kezelhetőség és az értelemszerű elrendezés az úr, a bőrülések szép varrása, a műszerfal műanyag varrása és a műszercsoport árnyékolójának bőrözése pedig egy kis olaszos stílust hoz az összképbe. A vászontetőt egyetlen karhúzással, majd egy mozdulattal előkaphatjuk hátulról, és a gyors reteszelést követően már mehetünk is – egyetlen elektromos vezérlés sem tud gyorsabb lenni nálunk. A kissé nagyméretű (de pontos) kormánykerék hatalmas fordulatszámmérőre enged rálátást – jól teszi, az ugyanis a lényeg.

A Fiat 124 igazán jó helyre lőtte be magát motorizáltság tekintetében, ugyanis duplán kínál olyat, ami nincs az MX-5 kínálatában. Egyrészt teljesítmény tekintetében a japán 1,5 és 2,0 literes szívómotorjai közé lövi be magát az 1,4 literes négyhengeres turbómotor 140 lóerős teljesítményével. Másrészt pedig 240 Nm nyomatékot kínál már 2250-es fordulattól, ellentétben a csúcsmotoros japán 4600-nál érkező 200 Nm-ével. Már ebből is látszik: az olasz modell más karakter, a fordulatszám hajhászása helyett szeret izomból dolgozni, amihez jól illik a kipufogó mélyebbre hangolt morgós, de sosem zavaróan hangos orgánuma, amelyet nagyobb fordulatról való gázelvételkor egy-egy visszadurrogás is színez.

A turbómotor tényleg más karakter: ha reakciói felül nem is olyan élénkek, már a pincéből húz. Ennek hatására kevesebbet kell a váltót dolgoztatnunk hasonló eredményért, ami itt jó hír. A Mazda MX-5-ből érkező hatfokozatú kézi váltót ugyanis megerősítették a nagyobb nyomaték okán – ez viszont akadóssá, kissé kellemetlenné teszi a továbbra is rövid úton járó szerkezetet.

A világ egyik legzseniálisabb váltója oda, jött viszont helyette más: nyomaték. Negyedik fokozatban 60-ról 100-ra gyorsítva például az olaszban csak 4,72 másodperc telik el, ami nagyon-nagyon jó eredmény. Az ugyanúgy áttételezett kétliteres szívó MX-5-nél ugyanez 6,05 másodperc. Igen, de a japánban ott van felül a plusz 20 lóerő. Valóban? A 0-100-as mérésen mindössze két tizedmásodperc van a két típus között (a Mazda javára), és bár nagyobb tempónál kissé jobban szétnyílik az olló, a Fiatot is épp olyan sebesnek érezhetjük. A modell egyébként hagyományosan rákínál a gyári adatra: 7,5 helyett 6,9 másodperc alatt tudja le a szokásos gyorsulási ceremóniát.

Fogyasztásban a gázpedált mélyre nyomva kissé éhesebb is az 1,4-es turbós egység, de cserébe hasonló fordulaton (az abszolút padlógázas kipörgetést leszámítva) erősebb is. Takarékosan hajtva pedig lényegében eltűnik a differencia, a 6,6 l/100 km-es normakör kellemes értéket sugall. Autópályán 130-as tempónál egyébként 7,5 liter környékén kortyol a modell, és ha hangos is a maga zárt tetős 71,5 dB-es értékével, azért ilyenkor is elviselhető.

Jó kormányzás, erőteljes motor, tökéletes kabrió hangulat – mi kell még? Egy jó futómű. Ezen a téren az MX-5 szerényebb verziójától örökölt a Fiat (ne feledjük, keményvonalasoknak ott van a csúcs MX-5-nél is többet kínáló Abarth 124), vagyis a Bilstein lengéscsillapítók elmaradásával puhább első futóművet kapott. Ennek kényelem szempontjából sok előnyét nem látjuk, mert hátul ugyanúgy viszonylag feszes a hangolás, de keménynek így sem mondanánk a futóművet. Cserébe az oldaldőlés sem zavaróan vészes, ami van, azt pedig kihasználhatjuk ahhoz, hogy még jobban táncba vigyük az autó farát – ezt egyébként az enyhén túlkormányzottságra hangolt futómű is pártolja. Elég a bőre mért tempó mellett egy kormánylengetés és/vagy gázelvétel, ha szándékunk úgy tartja (a menetstabilizáló kikapcsolva), már mehet is az abszolút jóindulatú, könnyen kontrolálható drift.

Ha erőből tennénk ugyanezt (a nagy nyomatékot kihasználva jogos elvárás), akkor már nincs könnyű dolgunk. A hátsókerékhajtás végét is a gyengébb MX-5-től örökölte a modell, vagyis sperrdiffi felár ellenében sincs itt (gyógyír az Abarth), a kerék pedig a hideg és/vagy esős időben nem tud annyi erőt átadni, hogy megforgassa a modell farát: a ívbelső 205-ös gumi csak reményvesztetten elforog.

Ennek ellenére a fenti futóműhangolás okán felettébb nagy móka a 124 Spider terelgetése, amely abszolút képes az örvendetes pillanatokra – akkor is, ha nem feszegetjük a határait. Ehhez pedig jól illeszkedhet egy olyan opció, amely vászontetővel szintén csak az olaszoknál van: az automataváltó. A 600 ezerért kínált modern, hatfokozatú bolygóműves szerkezet érdemben sem a menetdinamikát, sem a fogyasztást nem befolyásolja, megoldja az akadós kézi váltó problémáját, és leveszi a váltás feladatát azok nyakából, akik a sportos forszírozás helyett a kedélyes élménygyűjtést részesítik előnyben.

Élvezni ugyanis lassabb tempónál is lehet a 124 Spidert, és még csak az időjárás sem jelent nagy megkötést. Az apró kabint gyorsan és könnyen befűti a klíma, az ülésfűtés hatásos (60 ezer forintért kötelező), mint ahogy a beépített szélterelő is teszi a dolgát, így egy jó kabáttal és sapkával még 0 fokban is kabriózhatunk – mi megtettük, és abszolút nem fáztunk.

Már csak egy dolog kell az örömökhöz: egy versenyképes ár. Papíron a piac legolcsóbb hátsókerékhajtású roadstere marad az MX-5 a maga 6,3 milliós induló árával, ám a fentiekből kiderült, hogy a 124 Spider teljesítményre az izmosabb japánhoz áll közel. Így, valamint a gazdagabb alapfelszereltséget figyelembe véve abszolút érthető a 7,49 millió forintos indulóára, amelyet kézi váltóval nagyjából tesztautónk szintjéig, azaz 8,75 millióig skálázhatunk. A személyre szabhatóság itt sokkal jobb, mint a csomagos árpolitikát folytató MX-5 esetében, lemondhatunk például a hangzásban csak átlagos, a zajok által legtöbbször nagyrészt amúgy is elnyomott Bose hangrendszerről (150 e), és kérhetünk hatékony full LED-es adaptív fényszórót is 450 ezerért.

Hasonló felszereltség mellett listaáron hasonló árat kapunk, mint a 160 lóerős MX-5, amelyben viszont ott van a hasznos sperrdiffi. Viszont piaci körképünk alapján árban sokkal rugalmasabb alkut tud kötni a Fiat, így 5-10 százalékkal a japánok alá mennek – ami abszolút reális ár, sőt, a hangulati/stílus pluszt beleszámítva jobb ár-érték arányt is sejtet.

Az igazán sportos vezetés szerelmeseinek pedig nem szabad megfeledkezniük az Abarth 124 Spiderről, amely még több stílust és sportos kiegészítőt ad hozzá a csomaghoz. A 170 lóerős teljesítmény is figyelemre méltó, de külön kiemeljük a Record Monza kipufogót, amely igazán sokszínű, már-már brutális hanggal ruházza fel a kis négyhengerest. A sperrdiffis modell persze nem olcsó mulattság a maga 11,8 és 12,8 milliós árával, de egy jó alkuval egészen kemény és különleges kis sportroadstert kaphatunk.

Néhány szóban

Minden, ami a Mazda MX-5, plusz, ami hiányzott belőle: stílus, nyomaték, történelem. Ez a recept korunk egyik legjobb megfizethető roadsterévé teszi a Fiat 124 Spidert, de a tökéletességre ennyiért azért ő sem képes. Az akadós kézi váltót sajnáltuk, mint ahogy a sperr diffi opciója is jól jött volna (ez utóbbit az Abarth pótolja), viszont vászontetővel csak itt kapunk automatát, ami jól illik ehhez a csomaghoz. Egy jó alkuval az MX-5 G130 helyett mi biztosan a Fiat 124-et választanánk – ha viszont a fokozott sportosság a legfontosabb szempont, akkor az Abarth 124 indul jó eséllyel. Szívesen megvizsgálnánk teszten is a modell képességeit.

Előnyök: Nagyszerű nyitottság, gyors kézi tető; Fokozott stílus; Erőteljes, nyomatékos motor, izgalmas hanggal; Könnyed, élvezetes vezethetőség; Egyedülálló ár/élmény arány

Hátrányok: Tengelyirányban nem állítható kormány; Magasabbak számára szűkös utastér; Akadós kézi váltó; Sperrdiffi opció hiánya

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 Andras79 2018-01-14 12:17
Nagyon jó kis kocsi is ez a 124 Spider! Vennék egyet (ha valaki hozzám vágna bő 9 millát, és persze, ha nem lennék családos ember, tekintve, hogy ez a kocsi csak két üléses, azaz a gyerekeket nem tudnám beültetni, sajnos)! Persze Abarth formában még finomabb lehet... ;-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark