2014. Október 31., Péntek

Frissitve:01:32:57

Renault Mégane CC Floride 1.9 dCi teszt - Az élet napos oldala

Nyomtatás

Első ízben a tavalyi Genfi Autószalonon botlottunk bele a Renault Mégane keménytetős kabrióváltozatának különös köntösbe bújtatott, speciális kiadásába, amelyből a franciák az év végén bejelentettek egy 1600 darabos szériát. Bár a "Floride" névre keresztelt kiadás időközben elfogyott, így az árlistán hiába is keressük, de azért hazánkba is eljutott néhány darab, nekünk pedig az utolsó pillanatban sikerült lecsapnunk az egyesek szerint giccses, míg még többek véleménye alapján elegáns, ízléses konfigurációjú tesztautóra.

Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb lelkiismerettel leteszteljük a limitált sorozatú franciát, meg sem álltunk vele Horvátországig. A közel 1500 km-es júliusi túrára nehéz lett volna kellemesebb partnert választani, s igaz ez annak ellenére is, hogy a hátsó ülést is kihasználva harmadmagammal volt szerencsém nekivágni az útnak. Mondanom sem kell, a Floride-hoz kitűnően passzol a tengerpart és a szikrázó napsütés, a hangulatos falvakban pedig nagy élmény volt a nyitott tetővel történő suhanás. Ahogy az a négyszemélyes, eltüntethető tetejű típusok esetében lenni szokott, a kabriózás élménye a második üléssorban volt a legintenzívebb, ennek megfelelően az ott ülők a szűk helyviszonyok ellenére semmi pénzért nem cseréltek volna a sofőrrel, vagy navigátorával. Ráadásul felhúzott oldalablakokkal 80-90 km/h-ig hátul elviselhető a zaj- és a ’szélterhelés’. Ilyenkor elöl, főleg szélterelővel a 120 km/h akár tartósan vállalható, míg nyitott ablakokkal körülbelül 90 km/h az ideális utazósebesség.

De vajon miben is különbözik társaitól a különleges kivitel? Nos, az autó megálmodóit a ’60-as évek szele csapta meg, ennek szellemében "Ivory", azaz elefántcsont színű külső fényezéssel, ehhez illő feketére fényezett nyitható tetővel és vajszínű, 17 colos felnikkel tették egyedivé a francia vetkőző művészt. A külsőt mindezeken felül krómozott Floride-feliratok ékesítik, miközben belül is módosítottak ezt-azt a tervezők: kéttónusú, vörös-vaj színű bőrülések és kormány, fémből készült, ’logózott’ váltógomb, vörös-fekete műszerfal, ajtók és különféle műanyag elemek, illetve az elefántcsont mintázatú betétek gondoskodnak a nem mindennapi életérzésről, továbbá egy sorszámmal ellátott plakett tanúskodik az autó különc mivoltáról. Szó se róla, a vajszín és a vörös kombinációja kiváló párosítás, és bár talán kissé kihívónak hat a típus, mindezek ellenére roppant hangulatos.

A felsoroltakhoz szinte hiánytalan felszereltség társul, bár megjegyzendő, hogy az egyedi színkombinációtól eltekintve az egyszerűbb testvérekhez is megrendelhető a Floride összes extrája. A repertoárból nem hiányozhat az ügyes Tom-Tom navigációs rendszer, az USB-csatlakozóval és vezeték nélküli telefon-kihangosítóval is kiegészített multimédia, a remek Renault-kártyás kulcs nélküli rendszer, a szépen dolgozó kétoldali automata klíma, az ülésfűtés, a tempomat és még sorolhatnám. A tesztautó motorházteteje alatt a Renault egyes típusaiban immár leköszönt, és az azonos teljesítményű, új 1.6 Energy dCi személyében bizonyára rövidesen a Mégane CC-ben is leváltásra kerülő 1.9 dCi egység teljesített szolgálatot, amely öregsége ellenére igazán remek partnernek bizonyult a mindennapokban.

A nyolcszelepes négyhengeres által biztosított 130 lóerő és 300 Nm ugyan nem számít soknak egy másfél tonnás, közel 4,5 méter hosszú autóban, ám a korán ébredő nyomatéknak és a kulturált viselkedésnek köszönhetően a valóságban a vártnál többet nyújtott a motor, amely különben bármelyik CC-hez párosítható. Az 1.9 dCi-hez a mérnökök egy könnyen kapcsolható, pontos hatfokozatú kézi váltót társítottak, amelyhez csupán valamelyest hosszabb áttételezést kívánnánk. Manapság bizony ritka az olyan két liter körüli gázolajos, ami hatodikban, 130 km/h-s tempónál 2750-et forog. Ennek ellenére a fogyasztás végig barátian alakult és a túrát 6,5 literes átlagfogyasztással zárta az autó, végig terhelve, klímázva, s nyitott tetővel 90-100 km/h között autózva, és városban korzózva, illetve csukott állapotban 130-140 km/h-s sebességgel. Finom gázpedálkezeléssel tehát a 60 literes tankkal nem nehéz 1000 km-es hatótávot produkálni.

A normakörünk is megállt 5,6 literben, amely értéket az alsó tartományban kevésbé nyomatékos, ám felül élettel teli új 1.6 dCi is maximum 10%-kal tudta volna csak alulmúlni. A fejlesztés korosságát a start/stop rendszer hiánya is bizonyítja, az új Renault-fejlesztésekben kivétel nélkül megtalálható a motorleállító program. A korábban dorgált rövid váltó-áttételezés előnye viszont a menetteljesítményeket vizsgálva domborodik ki. Az alul érkező tisztességes nyomatékfolyammal karöltve minden élethelyzetben jó gyorsító-képességgel ruházza fel a hajtáslánc a keménytetős kabriót. Szó mi szó, az általunk mért 10,3 másodperces nulla-százas sprintidő, a tisztességes rugalmasság és a 205 km/h-s végsebesség ideális partnerré teszi az 1.9 dCi-t a Floride-hez, és külön öröm, hogy a motor kulturáltságával sincs probléma: melegen már nem tolakodó a négyhengeres orgánuma, bár e téren egy finom benzinessel természetesen nem képes felvenni a versenyt.

Amennyiben túl hideg van, esetleg nem akarjuk, hogy tovább borzolja hajunkat a szél, vagy csupán nagyobb poggyásztérre van szükségünk (211 helyett 417 literre), az autó 21 másodperc alatt képes felhúzni kétrészes fémkupoláját. A művelet elvégzésére menet közben nincs lehetőségünk, maximum 1-esben, alapjáraton gurulva képes vetkőzni/öltözni a Renault, továbbá érdemes sík felületet keresni a mutatványhoz. A bent ülők örömére a Mégane CC felhúzott tetővel is hangulatos, ami nem csupán a díszes beltérnek, hanem a tetőbe integrált, közel fél négyzetméteres üveg ’kitekintőnek’ is köszönhető, ami minden kivitelhez szériában jár. Az egyedüli bosszúságot az üvegtető árnyékolója jelenti: a manuálisan elhúzható roló sajnos lyukacsos, így a nap még akkor is túl vidáman sőt be az utastérbe, ha nem szeretnénk.

Az utastérről nincs értelme hosszasan regélni, hiszen minden pont olyan, mint bármelyik Mégane-ban, a szériát pedig már hasábjainkról is jól ismerhetik. A helykínálat elöl minden irányban hibátlan, az ülések kényelmesek, a könyöklők jó helyen vannak, az anyagminőséget nem érheti kritika - bár az összeszerelés továbbra is maximum átlagos -, az ergonómia pedig megszokható, egyedül a navigációs rendszer kezelésével kell egy kicsit többet elidőzni, mire mindent megtanulunk. Előző CC-tesztünkből azt is megtudhatták, hogy hátul bizony nem leányálom az utazás, 170-175 centis magasság felett csak némi kompromisszum árán lehet elférni. A csomagtartó csukott kupola esetén 417 literes (nyitott állapotban épphogy a fele), amely érték láttán a legtöbb kompakt irigykedhet, bár tény, hogy a szabálytalan forma miatt a pakolhatóság nem az igazi. Az autó csavarodási szilárdsága egyébként hagy kívánnivalót maga után, ám a mindennapok során szinte fel sem tűnik a jelenség.

A mérnökök cselesen úgy próbáltak javítani a helyzeten, hogy a futóművet puhára hangolták. Ez jó húzásnak bizonyult, hiszen a nehéz négyszemélyes kabriókhoz amúgy is sokkal közelebb áll a lassú, nyugodt csordogálás, mint a sportos stílus. Így a Mégane finoman siklik át az úthibákon, egyedül a hirtelen jött nagyobb kátyúkkal nem tud mit kezdeni, ilyenkor hajlamos fel-felütni a hátsó futómű. Az élvezetes kanyarvadászatot viszont felejtsük el, ez a kocsi nem arra való. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a CC nem a szerpentinek királya. Hirtelen abszolvált keményebb terhelésváltásra a nehéz, hosszú fenék néha meg szeretné előzni a Mégane orrát, így nagyon helyes, hogy a menetstabilizáló rendszer 50 km/h fölött minden esetben visszakapcsol; jobb a békesség, így pedig minden helyzetben biztonságos a kabrió irányítása.

Amint már a cikk elején említettem, a speciális Floride-kiadás magyarországi példányai elfogytak, de az alapmodell a tesztelt motorral természetesen továbbra is megrendelhető. A listaárak szerint 8,15 millió forinttól érhető el a 130 lóerős 1.9 dCi-vel az autó, míg az ugyanilyen teljesítményű 1,4 literes turbós benzines 850 ezer forinttal olcsóbb nála – a vérszegény 1,6-os szívó benzinessel és a nagyobbik dízelnél csupán 200 ezer forinttal olcsóbb 1.5 dCi-vel szinte nem érdemes foglalkozni. Már az alapfelszereltség is egészen gazdag, ám az extralistáról néhány finomabb opciós tételt kiválasztva nem nehéz plusz egymilliót rádobni az induló árra - erre utal több mint 9 milliós normaárunk is.

A pénzügyi kérdéskört firtatva megállapítható, hogy CC-re sajnos nem érvényes a Mégane-család kiemelkedő ár/érték aránya. A szűk mezőnyben nem számít drágának ugyan, de az objektíven nézve jobb képességekkel rendelkező, kizárólag remek benzinmotorokkal kérhető Peugeot 308 CC-t például olcsóbban méri az importőr, így egyedül a gázolajos Volkswagen Eos-ért, illetve a prémium ellenfelekért (Audi A3, Volvo C70, BMW 1-es kabrió) szükséges mélyebben a zsebünkbe nyúlni. Mindenesetre, egy legalább félmillió forintos árkedvezménnyel jelentősen változna a Mégane CC piaci pozíciója, de mi azt is sajnáljuk, hogy az elegáns Floride szint nem elérhető többé.

Néhány szóban

Alapvetően kellemes, harmonikus autó lett a második generációs Renault Mégane CC, hiszen fél négyzetméteres üvegtetejének köszönhetően nem csak nyitva, hanem csukott kupolával is hangulatos vele az utazás. Bár a frissítéssel együtt várjuk az új 130 lóerős, 1.6 Energy dCi motor érkezését, a nyomatékos és takarékos 1.9 dCi is remekül harmonizál a típussal. A Floride színkombináció egyesek számára giccsesnek hathat, ám kétségtelenül egyedivé teszi az autót, s a vörös-elefántcsont konfiguráció sokak tetszését elnyerte, ám sajnos már hiába keressük a limitált modellt az árlistán. A konkurensek ismeretében nem számít túlzottan olcsónak az autó, ám félmillió forinttal olcsóbban kínálva lényegesen jobb lapokkal szállhatna ringbe a kabriózás szerelmeseinek kegyeiért.

Előnyök: Jó mindennapi használhatóság; Hangulatos üvegtető; Szélvédelem; Viszonylag csendes; Nyomatékos, takarékos dízelmotor; Bőséges alapfelszereltség; Exkluzív Floride csomag

Hátrányok: Néhol gyatra összeszerelési minőség; Kissé gyenge csavarodási merevség; Hátul kis lábtér; Lyukacsos napvédő roló az üvegtetőhöz; Lehetne kicsit olcsóbb

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark