A Peugeot néhány éve mert nagyot álmodni, és a 407-es, valamint a 607-es modellek nyugdíjazásával egyetlen új típust állított hadrendbe, ami a tervek szerint képes mindkét vásárlói kör igényeit kielégíteni. A stratégia pedig a jelek szerint meghozta a várt eredményt, hiszen az 508-as személyében egy olyan autót üdvözölhetünk, ami egyszerre tud fellengzésmentesen üzleties megjelenésű lenni, miközben a családosok is ideális választásra lelhetnek benne.

Kedves Olvasó, most vegyen egy mély levegőt és kapaszkodjon meg jól foteljének karfájába, ugyanis egy elég nehezen emészthető kijelentés érkezik: a fotókon látható vadonatúj, 1,7 literes dízelmotorral szerelt, automataváltós Hyundai i40 szedán listaára 10,6 millió forint - komolyan. Bizony, én magam sem akartam elhinni, amikor számolgattam az árlista alapján, de hiába ellenőriztem le többször az eredményt, sehogy sem akart kevesebb lenni.

A benzines, automatás verzió után a dízel Toyota Yaris tette tiszteletét szerkesztőségünknél. Azt már tudjuk, hogy a szerethető, tágas kisautó jó kvalitásokkal rendelkezik, de vajon a dízelmotorral is hozza a várakozásokat?

A legtöbbünk életében elérkezik az a pont, amikor felnő. Ezt mindenki a saját maga módján definiálja, de sokaknak talán a "felelősség" szóval fonódik össze. Egykori álmaink felelőtlenné válnak, és nehéz munkával összekuporgatott pénzünkön a kétüléses kisautó helyett veszünk valamit, ami mindenkit boldoggá tesz. Egy józan, takarékos szedánt.

Az Autó Pultnál nem szokásunk a magáncélra történő tesztautó-használat, ám ezúttal kivételt kellett tennem: egy hirtelen bekövetkezett családi esemény miatt a legzordabb időben kellett Erdélybe utaznom, s autóhoz voltam kötve. Lehet, hogy nem vagyok eléggé kalandvágyó, ám amikor minden hírcsatornán azt hallja az ember, hogy járhatatlanak az utak, és állandóan elakadt négykerekűeket lát, bizony a téli abroncsok ellenére nem volt merszem ’hatsókerekes’ autómmal nekivágni a bizonytalannak. Úgy döntöttem hát, hogy megpróbálok szerezni egy terepjárót.

Hogyan lehet egy alapvetően irracionális autótípust racionális érvekkel eladni? Tesztautónk eme ellentét kibékítésének tökéletes példája. Egy ízig-vérig fényűző szerkezet, olyanoknak, akik megtehetik, hogy nagy lábon éljenek, mégis a társadalmilag bevett normák elpuhult dunyhatakaróját magukon viselve érzik kényelemben magukat. Egy kivételesen jó autó, ami tulajdonképpen a rosszabb választás is egyben. Jöjjenek közelebb, elmagyarázom!

A meghökkentő megjelenésű Nissan Juke immár harmadízben járt nálunk: a típus először az izmos 190 lóerős 1,6 literes turbós benzinmotor által repítve mutatott fityiszt számos sokkal erősebb és drágább négykerekűnek a menetdinamika terén, sajnos elég magas fogyasztás mellett, majd a 117 lovas 1,6 literes alapmotorral ’forogta szét magát’ autópályán Sütő kollégánál a nagyon rövid ötödik fokozat miatt.

„Jaj de jó a habos sütemény, mogyoró van az ő tetején”, énekelték már oly’ sokan az elmúlt évtizedek során. Bár korábbi tesztünkön a Latitude képében korántsem a kategória legfinomabb édességét tálalták elénk, a Renault-Nissan konyhája ezúttal egy kis habbal és mogyoróval megbolondította a történetet. Ezáltal pedig a teljes ízvilág harmonikusabb lett. Nézzük, mire képes a Latitude, ha megmogyorózzák!

A nemrégiben nálunk vendégeskedett új BMW 116i nagyon a szívünkbe zárta magát, ugyanis olyan képességgel büszkélkedhet, ami egyetlen márkatársára sem volt jellemző az elmúlt években, mi több, évtizedekben: egy alap BMW (6,3 millió forintos indulóárával a hazai BMW-kínálat messze legolcsóbb tagja) még sosem volt ilyen jó, és nem utolsósorban valódi BMW.

Immár második alkalommal került kezeink közé a Peugeot kompaktjának frissített változata, ám ezúttal nem akármilyen változathoz volt szerencsénk: a remek, kézi váltós 1.6 e-HDI kivitel után rögtön a kínálat csúcsmodelljét, az automatás 2.0 HDI verziót nyüstölhettük egy héten keresztül. Hogy milyen volt? Természetesen finom, ám mégis vegyes érzelmekkel szálltam ki az autóból.